Már a zenekar felállása is nagyon vagány volt: Nagy János (billentyű), Joubert Flóra (dob) és Frankie Látó (hegedű).
Műsoruk első etapja főként Debussy szerzemények jazzesítettet verzéire épült.
Mindezzel kapcsolatban Nagy János elmesélte, az általuk készített Debussy hanganyagokkal egyszer felkereste Bogányi Gergely zongoraművészt, hogy véleményezze, van-e értelme az átdolgozásoknak.
„Úgy voltam vele – folytatta –, ha nem tetszik neki, akkor nem folytatjuk. De hálistennek nem így volt; sőt, még pluszban darabokat is ajánlott.”
A muri középtáján megemlítette, noha nincs basszusgitárosuk, de olykor érzik a hiányát, de nem egyszerű egy jó bőgőst találni.
„És egyszer csak benéztem a gyerekszobába és találtam egyet” – teszi hozzá, miközben a góré elé hívta a kis-nagyfiát, Nagy Milánt. Majd az apukák szerénységével elárulta, Milánt most vették fel Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékére.
A vendégmuzsikussal lényegesen vastagabb volt a hangzás, a stílus is egy jazzesebb irányba fordult át. Frankie gyönyörű hangszerszólóin, Nagy János csudás harmóniáin kívül a gyertya a tortán, azaz Joubert Flóra domborítása volt. Szinte minden négyzetcentijét kihasználta a dobcájgnak – a verőkön kívül seprűt, filc üst dobverőt, valamint a tenyerét is használta.
Ütős cucc volt.
(Eszem ágában sem volt átmenni a főtérre; csak összeborzoltam volna a meseházi impulzusokat.)
Flóra dobol – Fotó: behir.hu/Such Tamás