Nem mondhatnám, hogy tolongó embertömeg fogadja a Szent István téren a könyvhétre ellátogatót, de érdekesség így is akad bőven. Bíró Bertold könyvkötő mester lelkesen mutatja be tudományát az érdeklődőknek és valóban látványos jelenet, ahogy fogalmat és képet alkothatunk arról, milyen is lehetett néhány száz évvel ezelőtt ez a ma már oly egyszerűnek és magától értetődőnek vett dolog: a könyvnyomtatás.
Tovább lépve, a Munkácsy Negyed intézményeinek, illetve helyi szerzőknek és kiadóknak a standjaival találkozhatunk, ahol készségesen fogadják a bámészkodókat és válaszolnak kérdéseikre. Ott jártamkor Juhász Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója tett bejelentést, miszerint 10-10 perc a sorok között címmel felolvasás indul a meghívott helyi szerzők műveiből. Így Kovács Liliána, Mokán Mihály és Szalay Ágnes kiadványai is elhangozhattak a főtéren.
– Örömmel tettem eleget a felkérésnek: úgy voltam vele, ha színesíteni tudom a programkínálatot, miért ne tenném meg? – adja tudtomra a Munkácsy Emlékház történésze, aki azt is hozzáfűzi, hogy most is épp egy korábbi könyvhéten vásárolt kiadványból szemezgetett, amely az újkori erdélyi magyar nemesek levelezési szokásait boncolgatja. Nos, egy történésznek mindenképp érdekfesztő téma lehet...
Galéria
10 éves koromban szüleim karácsonyra Hemingway: Búcsú a fegyverektől című regényét adták ajándékba nekem. Lázas siettséggel még szenteste egy jó 40 oldalt el is olvastam belőle, gondolva, hogy nagyívű csatajelenetek, első világháborús hadászati lerások birtokába kerülök. Nos, aki ismeri a művet az tudja, hogy annak origójában nem ezek találhatóak, de másfél évvel később (igen, eddig tartott míg átverekedtem magam rajta) egészen kiművelődtem az olasz alkoholos italok és utcaképek lerásából. A happy end elmaradt, a keserédes íz a számból viszont nem. Ennek ellenére szeretek olvasni, ám már csak ritkán van időm rá. Talán az Ünnepi Könyvhét is abban segíthet nekünk, hogy értéket, űjra megtalált értéket fedezzünk fel a könyvekben, az olvasásban.
