Jánovszki Pál második csabai bíró idejében, az első idetelepültekkel a falunak 300 lakosa élt itt 58 házban. Történeti írásokból kitűnik az idetelepültek jámborsága. Dolgos nép volt, szolid, béketűrő és korán házasodó. Minden telekhez járt kenderföld, melynek termése lehetővé tette a nőknek a szövés, fonás, varrásból származó keresetet. Az idetelepült lakosság viseletéről is maradtak meg adatok. A jobbágy férfiak bárány- és kecskebőr ruhában, bocskorban jártak s derekukon bőrtüszőt viseltek, nyáron lenből szőtt vászonruházatuk volt. A ruházatot széles karimájú, alacsony kalap, télen báránybőr süveg egészítette ki. Csak később kezdett magyarossá válni a férfiak ruházata. Bocskor helyett csizmát hordtak, szűrt, bő gatyát, hosszú ujjú inget, hosszú hajat viseltek, melyet copfba fontak.
A nők – fiatalok, öregek – a maguk szőtte és kékfestők által befestett kék pettyes vagy kisvirág mintájú vászonruhában jártak. Lábbelijük csizma volt.
Húsz évvel az újratelepítés után, 1738-ban Varga Pál bíróként szolgálta a népet. Ez időben két csapás is érte a települést. Április 14-én nagy tűz támadt, heves széllel, melyben 29 ház porig égett. A lakosság összefogásával a házakat még abban az évben újraépítették. A pestisjárvány júliustól szeptemberig 169 ember halálát követelte.
1740-től újabb betelepülési hullám érte el Csabát. Főleg szlovák, evangélikus vallású jobbágyok érkeztek, de jöttek a katolikus hitet vallók is, akiket az evangélikusok nem engedtek maguk közé letelepedni. Ők a mai Jókai - Szarvasi út közötti területen kezdtek építkezni. Csaba ekkor, mint egy sziget emelkedett ki a víztengerrel és nádasokkal körülvett tájból.
1742-ben Darida András ült a bírói székben. Ekkor már a vályogból épült imaház ledőléssel fenyegetett, az evangélikus egyház kérte az illetékesektől téglából való felépítését.
1744-ben Botyánszky János bíró vezette Csabát. Burián Sámuel után id. Tessedik Sámuel lett az evangélikusok lelkésze, aki nagy buzgalommal és lelkesedéssel szervezete ujjá az egyházat. De ez már másik történetként kerül majd a Mérleg hasábjaira.
Gécs Béla
