Felnőttként az „állítható légcsavar” mechanikáját kutatta sikeresen, és felszerelte ezt az általa használt repülőgépekre. A légcsavar kiválóan működött, nyugati szakemberek meg akarták venni a szabadalmat, de ő nem adta. Remélte, hogy Magyarországon megveszik, és itthon tudják majd hasznosítani a repülőgépiparban.
Dobos István az elsők között telepedett le Rákosmezőn, a fa hangárvárosban, ahol a magyar motoros repülés indult. 1910 tavaszán egy Svachulay géppel letette a pilótavizsgát. Ő lett a Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az ötös számú pilótaigazolvány tulajdonosa.
Takács Sándorral 1911-ben elhatározták, hogy Rákoson repülőgépet építenek, ez el is készült, de a felszálláskor összetört. Ezt követően mindketten pilótának szerződtek, és jó érzékkel, kellő bátorsággal nagy sikereket értek el, elsősorban Svachulay Sándor és Székely Mihály gépein repülve. Dobos mestere volt a gyors és bravúros repülésnek. 1913-ban, a Szent István napján rendezett második magyar repülőversenyen, első lett a leggyorsabb nyolcas és a leggyorsabb kör versenyében, valamint második a leszállásban.
Dobos István 1914-ben megdöntötte a Wittmann Viktor által felállított 1240 méteres magassági rekordot. A Prodam-féle hadigépen szállt fel, nyolcvan percig volt a levegőben és sikerült 1850 méter magasra jutnia. Dobos az első világháborúban pilóta, majd berepülő pilóta volt.
A Tanácsköztársaság Hadügyi Népbiztossága, mint kiváló pilótát megbízta, hogy Szamuely Tibor népbiztost egy kétüléses Brandenburg-típusú, kétfedelű repülőgépen szállítsa Budapesről Kijevbe, majd vissza 1919. május 17-én. A Horthy-korszak alatt emiatt mellőzésben volt része: a Magyar Aero Szövetség kizárta tagjai sorából, a légitársaságok nem alkalmazták. Végül gróf Wenckheim József magánpilótája lett. Jó barátságban volt a csabai Kvasz Andrással, szoros kapcsolatot ápolt szülőföldjével.
Dobos István 1937. június 1-jén a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület – Rubik Ernő által tervezett – M-19 típusú repülőgépének próbarepülése közben lezuhant és életét vesztette. 45 évet élt, de neve örökre beíródott a magyar repülés történetébe.
Gécs Béla
