Korányi kultúrmérnök és Faragó műszaki tanácsos tervei szerint, a kijelölt öntözési területen az Élővíz-csatorna képes volt másodpercenként 130 liter víz kiemelésére.
Az első öntözési terveket először a tárgyaló bizottság véleményezte. Ezt követően az aradi kultúrmérnökség főnöke, Veszprémi főmérnök, 1899. április 5-én mutatta be a részletes terveket Csaba elöljáróságának. Részletezte, hogy a 177 katasztrális hold Borjúrét öntözésének költsége a kalkuláció szerint 14000 forint, az összeg azonban néhány év alatt visszatérül. Az előkészületek és az öntözés elindítása 1899-re várható.
Az időpont azonban késett, az első próbaöntözést 1900 májusának végén tartották. A szivattyúk jól működtek, ekkor helyezték távolabb a kenderáztató medencéket, melyek vizét az Élővíz-csatorna táplálta.
Valójában a Borjúrét öntözése 1902-ben vette kezdetét. Ekkor már az alföldi rétek sorában, a terméshozam tekintetében a csabai az első helyen állt. Míg az alföldi öntözetlen rétek évi átlagos termése katasztrális holdanként 14 mázsa volt, ez a csabai öntözőtelepen, 1903-ban 24 métermázsa évi átlagos termést hozott.
1903-ban már országosan is sikeres volt a csabai minta-öntözőtelep, ahová több megyéből érkeztek látogatók. Előadásokat tartottak agrárszakemberek részére, ismertették a kitűnő szénatermés eredményeit. A hallgatóság az előadások végén megtekintette a Borjúréti öntözőtelepet, amelyet egy-egy nyáron háromszor öntöztek, és a terület két-háromszor annyi szénát adott, mint az öntözetlen rétek.
A Borjúréti öntözés 40 évig működött. 1946-ban a Viharsarok tudósítása szerint víz alatt volt az öntözött rét, amelyen 20 holdon rizst termelt a Földműves szövetkezet.
Gécs Béla
