Békéscsaba anno: A mezőmegyeri jövőlátó jósember

Mezőmegyeren különös emberről meséltek a tanyasi népek egykor: Szekerka György, a helyi kovácsmester megjósolta a jövőt a kíváncsi embereknek. Vele készült interjút közölt a Békésmegyei Közlöny 1936. augusztusában.

Az újságírót a jövőlátó egyik ismerőse kísérte el a kovácsmester országút melletti házához, közben elmondta, hogyan jósol a kovácsmester, és azt is, hogy nem mindenkinek jósol. Szekerkának az volt a szokása, hogy a „szertartás” elején felment a rozoga lépcsőn a padlásra, ott meggyújtott egy gyertyát, aztán minden rést bedugaszolt, ahol beszűrődhetett a világosság, és utána befeküdt egy koporsóba. A padláson sejtelmes a félhomály volt. Az öreg valami imát mormolt, egészen transzba esett, azután megmondta a jövőt.

Amikor az újságíró és a jövőlátó ismerőse beléptek a ház kapuján, hátulról vaskalapács hangja hallatszott. A műhelyben egy zömök ember kopácsolta az izzó vasat. A látogató köszöntötte a mestert, aki fürkésző pillantást vetett rá. Nehezen indult a beszélgetés. A kovácsmester azt jósolta, hogy földgáz van a portája alatt, csak felszínre kell hozni.

– Hogyan lehetséges az? – csodálkozott az újságíró.

– Elég az hozzá, hogy tudom és kész – válaszolt a jövőbelátó.

– Azt mondják a jövőbe is lát – faggatta tovább az újságíró.

– Én látok – felelte kurtán.

– Ez remek, mert én is szeretnék valamit megtudni. Nősülni szeretnék, milyen lesz a házasságom?

Már biztosra vette az újságíró, hogy láthatja a félhomályban lobogó gyertyalángot és a koporsóban fetrengő embert, aki jövő ködéből irtózatos erőfeszítéssel hámozza ki az ő jövőjét, és égett a kíváncsiságtól.

– Az a kérdés tud e hinni? – kérdezi tovább a jóslás mestere.

– Nagyon.

– Akkor hallgasson ide: mindennap este és napfelkelte előtt mondjon el kilenc imádságot. De vigyázzon, el ne tévessze. És ha kilenc napon át jól el tudja mondani, akkor sikerülni fog, amihez hite van. Ez csak akkor sikerül, ha hisz benne – mondta a kovács.

Az újságíró biztosította a kovácsmestert, hogy nála a hittel nincsen baj, csak éppen nincs ideje a szertartáshoz, és ezért azt szeretné, ha ő jósolna neki, hogy ne kelljen bizonytalanságban lebegnie. Végül a kovácsmester megígérte, hogy egyszer, ha jó hangulatban lesz, meglibbenti előtte a jövő fátyolát. Búcsúzáskor pedig azt is megjövendölte, hogy az év szeptember 21-éig nem lesz eső Békéscsabán.

A jóslás titokzatos mestere büszke volt a tudományára, de nem kérkedett vele, mert tudta, igen kevés ember akad, aki azt elismeri.

Gécs Béla

 

Megosztás:

Címke: , ,