Talán nem túlzó, ha azt állítom, nemcsak tőlünk nyugatabbra, de napjainkban itthon is reneszánszukat élik a megtörtént bűneseteket feldolgozó műsorok, sorozatok, filmek, podcastok, könyvek. Ezek mellett persze könnyen elmehet az ember, de a híradások mellett már nehezebben, hiszen bármi történik, a sajtó szinte azonnal a helyszínen terem és százféle tálalásban értesülhetünk ugyanarról a borzasztó esetről.
Felmerülhet a kérdés: ha napjában többször hallunk, olvasunk ezekről az ügyekről, akkor valójában több bűncselekmény történik, mint mondjuk a Kádár-korszakban? Nem – jön gyorsan a válasz a csütörtök esti előadóktól –, ugyanakkor egy-egy, manapság elkövetett bűntettről többször hallunk. Gondoljunk csak arra: sokszor már a bűncselekmény elkövetése utáni napokban értesülünk a történtekről, majd jön a letartóztatás, a vizsgálati szakasz, a vádemelés, a bírósági eljárás – amely akár több évig is tarthat –, majd az ítélethozatal, s ez mind-mind egy-egy hír, különösen akkor, ha egy olyan ügyről van szó, amely jelentős érdeklődésre tart számot.
Manapság is sok olyan ügy van, amely megbotránkoztatja a közvéleményt, hát még 20, 30 vagy 50 évvel ezelőtt. Ezek között pedig vannak olyan történetek, amelyek beleégtek a kollektív emlékezetbe, mert annyira hátborzongatóak, kegyetlenek vagy érthetetlenek voltak.
Szörnyűségek karnyújtásnyira
Dulai Péter bűntörténész, kriminalista (nem összekeverendő a kriminológussal; a kriminalista a bűncselekmények felderítésével, bizonyítékok gyűjtésével és elemzésével foglalkozó igazságügyi szakértő – a szerk.) és Vörös András, az Élet elleni bűncselekmények podcast társházigazdája ezek közül válogatta ki azokat, melyek Békéshez kötődnek. Kezdésként a kétegyházi szülőgyilkosság esetét elevenítették fel. Az édesanyját baltával meggyilkoló, majd nemsokkal később apja életének kioltására is kísérletet tevő Csőke György történetén keresztül nemcsak az 1966 októberében történt eset körülményeit ismerhettük meg, hanem azt is, mi lehetett a gyilkosság indítéka. Csőke nemcsak tettével vonult be a kriminalisztika-történetbe, hanem aztal is, ő volt az utolsó ember, akit Békés megyében halálra ítéltek. Az esetről egyébként Dulai részletesen ír az Élet elleni bűncselekmények blogon.
Keményebb falat, nehezen emészthető ügy a mezőkovácsházi, sátánistának nevezett gyilkoság, amely 1990-ben példátlan pánikot keltett hazánkban. Egy fiatal fiú egy metál-koncert után hazaérve brutális kegyetlenséggel meggyilkolta, majd megcsonkította húgát, a falon pedig sátánista üzenetet hagyott. A megrázó eset kapcsán felmerül a kérdés: egy ilyen „kollektív traumát” lehet-e, kell-e vizsgálni 35, vagy még több év távlatából, s ha igen, milyen mélységben, hiszen jelen esetben az érintettek még élnek, az emlékek felidézésével fájó sebek szakadhatnak fel. Szintén felmerült a kérdés, hogy tehet-e a metálzene valakit bűnelkövetővé.
Zárásként a csabai szatír esete került elő, aki közel félszáz nőt erőszakolt meg, kísérelt megerőszakolni, illetve támadott meg, alkalmanként fojtogatott a ’70-es években. Mint utóbb kiderült, lopások tucatjai és más erőszakos bűncselekmények is gyarapították bűnlajstromát. Miskolci János éveken át járta Békéscsaba környékét és a szomszédos megyéket női parókában, női kerékpáron, áldozataira vadászva anélkül, hogy a rendőrök elkapták volna. Mi több, az elkövető egy idő után kifejezetten heccelte is a hatóságot. Az előadók itt világítottak rá a korabeli nyomozás korlátaira, illetve arra, mennyit fejlődött a bűnüldözésben használt technika. Gondoljunk csak a DNS-vizsgálatokra, amelyekkel könnyebbé vált a tettes azonosítása vagy arra, mennyire elterjedtek manapság a térfigyelő kamerák, amelyekkel nyomon lehet követni egy-egy bűnelkövető útját. Dulai erről az ügyről is részletesebben ír a blogon.
Hogy van-e az estnek tanulsága? Talán annyi: szörnyű esetek mindig is voltak és mindig is lesznek, legfeljebb a sajtójuk változik. Az azonban biztos: a körítéstől függetlenül mindig lesznek olyanok, akik kíváncsisággal, elrettenéssel vagy borzongva, de falják ezeket a híreket.
