Szeptember hajnalain különleges hang tölti meg a magyar erdőket: a gímszarvasbikák mély, messze hallatszó bőgése. Nem véletlen, hogy ilyenkor turisták százai indulnak útnak, hogy ennek fültanúi legyenek. A szarvasbőgés azonban nemcsak felejthetetlen élmény, hanem a vadgazdálkodás kiemelten fontos időszaka is – így a kirándulóknak különösen körültekintően kell mozogniuk.
A bőgés kezdete több tényezőtől függ: az állomány nagyságától, a terület adottságaitól és az időjárástól. A sík, hűvösebb területeken – például Szekszárd környékén – hamarabb megszólalnak a bikák, míg a Mecsek erdeiben inkább később indul be a szezon.
– A szarvasbőgés a vadászatra jogosultaknak is az év egyik legmozgalmasabb időszaka. A gímszarvas Magyarországon – különösen a Dunántúlon, Somogy, Zala és Tolna vármegyékben – jelentős egyedszámban él, így a vadásztatás komoly bevételi forrást jelent – írja a Sokszínű Vidék.
A bikák a nász idején másként viselkednek, mint az év többi részében. Általában külön élnek a nőstényektől, de a párzási időszakban felkeresik a csapatokat, és szinte kizárólag a párosodásra koncentrálnak. Ez azt jelenti, hogy kevésbé óvatosak, és könnyen okozhatnak veszélyes helyzeteket, például az utakon. Egy nagyjából hárommázsás szarvassal való ütközés tragédiával is végződhet. A szakemberek ezért arra figyelmeztetnek, hogy az autósok fokozottan figyeljenek a vadveszélyt jelző táblákra, és baleset esetén minden esetben hívják a rendőrséget.A természetjáróknak a szarvasbőgés idején célszerű napközben túrázni, és legkésőbb délutánra elhagyni az erdőt. Este és hajnalban ugyanis nemcsak a bikák mozgolódnak intenzíven, hanem a vadászatok is ekkor zajlanak, ami komoly balesetveszélyt jelenthet.
Forrás: Sokszínű Vidék
