„Bakter úr, két macifröccs rendel!”

2021. január 21. 11:05 | Such Tamás

A 2016-os megnyitása óta a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar dinamikus fejlődés alatt áll. A Gőzmalom téri látványosságot egyedül csak a pandémia tudta zsákutcába – pardon – vakvágányra küldeni.

Minderről Sós Imrével, a ZERGE Ifjúsági Túrasport Közhasznú Egyesület ügyvezetőjével beszélgettem telefonon; a harmadik „teccikelést” követően, úgy döntöttünk, könnyebb, ha tegeződünk.

 

– Ha bármikor elmegyek a peronra, azt látom, mindig egyedül dolgozol.

– Igen, mert egyelőre ez a legpraktikusabb. Egyrészt nem engedhetem meg magamnak, hogy fölvegyek valakit. Másrészt, ha beosztottjaim vannak, az elsődleges információk nem hozzám futnak be vagy meg sem kapom őket, amely hatással lehet a mindennapjainkra.

 

– Szoktak ugratni az egyenruha miatt?

– Komoly dolog a vasút. Megvan a maga szépsége, varázsa. Többek között a Facebook-oldalunkon videókat osztok meg arról, hogy nem feltétlenül az az igazi kirándulás, amikor autóval megyünk. Hiszen a vonatból nyugodtan nézhetjük a tájat, sokkal kényelmesebb, van büfékocsi…

 

– A legutóbb – van 20 év – egy bácsi egy sörökkel, hideg szendvicsekkel megpakolt bevásárlókocsit tolt végig, büfékocsi gyanánt a vagonokon keresztül.

– Az volt az utolsó etap. A nyáron azonban a Balaton környékén újra vannak büfékocsik. Tehát az egyenruhához visszatérve, úgy gondolom, itt nem feltétlenül a kólás kötény a legoptimálisabb munkaruha. Nyilván ennek megvan a humoros része is, illetve elsőre sokan megszeppennek, hogy megjött az ellenőr.

 

Tárlatnyitó a turisztikai főpályaudvar várójában – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Harangozó Imre (b), Sós Imre és Mester Gábor az Ollók és egyéb vágóeszközök című tárlat megnyitóján – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

– Szólítanak Bakter úrnak?

 – Valakinek Imre úr, valakinek Bakter úr vagyok.

 

 – A vendégek mit szeretnek a legjobban?

– A macifröccsöt.

 

– Mi a titka?

– Választanak egy fröccsöt, és én pedig öntök hozzá egy kis málnaszörpöt.

 

– Van utasellátós szendvics?

– Még nincs, de megvan Wichmann Tamás rántott húsos szendvicsének a receptje.

 

– Mi volt a vasútnál a beosztásod?

– Sosem voltam vasutas. Ez egy saját ötlet. Eredendőn pincér vagyok.

 

– De akkor miért épp ezzel foglalkozol? Miért nem egy étteremet nyitottál?

– Számomra az sosem volt kihívás, hogy kibérlek egy helyet, ahol mondjuk korábban kék volt a fal színe, majd lefestem sárgára. A nagyobb kihívásokat szeretem… Egyszer, 1993-ban épp a szülővárosomba, Szeghalomba vonatoztam, és Vésztőnél megláttam egy pályán kívüli, vasúti kocsit.

 

Egyszer beköltöztek turisztikai főpályaudvar egyik vasúti vagonjában a padlásterápiások – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Egyszer beköltöztek az egyik vagonba a padlásterápiások is – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

 – Meg is vetted nyomban?

– Nem, ott még csak az ötlet fogant meg. Az első vagont 1999-ben vásároltam Gemencen, egy Szekszárdon élő német tulajdonostól. A másodikat két évvel később, Kecskeméten vettem meg. Az utóbbira Szlovákiából is volt érdeklődés, de mivel a MÁV-val jó kapcsolatot ápolok, úgy döntöttek, hogy nekem adják el.

 

– Mit szóltak a vasutasok a projektedhez?

– Egy nyugdíjas mozdonyvezető a nadrágjait, ingjeit, de még az indítókulcsot is elhozta.

 

– Indítókulcs… A vagonok alatt működik egy kiállítótér is, ahol kvázi a hétköznapi eszközöket emeled egy magasabb polcra, azaz egy tárlat formájában megmutatod őket. Honnan jött az ötlet?

– Elhatározott szándékom volt, hogy a mindennapi életünket meghatározó hobbigyűjteményeket mutatom meg. Például radírokat, gombokat, dugóhúzókat, sörnyitókat, lámpákat, szappanokat, ollókat és egyéb vágóeszközöket stb.

 

– Valamikor lesznek táncos mulatságok is?

– Ez nem szórakozóhely, mert itt nem lehet felhőtlenül bulizni: kicsi a tér, továbbá lépcsők, korlátok korlátozzák a mozgást. Egyébként nem randalírozó diákok járnak ide, hanem már némelyik szó szerint törzsvendég. Van olyan csapat, akik kártyázni szoktak, szinte elő sem veszik telefont.

 

– Néhány éve megalakítottad a Bud Spencer és Terence Hill baráti kört. Rég hallottunk róla.

– Hát igen… Az a baj, hogy teljesen egyedül csinálok mindent, illetve még mindig kicsi az ismeretségem a városban. Az utolsó, harmadik (!) összejövetelen, már csak négyen voltunk, pedig hagymás babot is főztem.

 

– Ha megzavarnak evés közben, dühbe jössz?

– Nem szoktam dühbe jönni; különben a Bunyó karácsonyig című mozit néztük volna meg.

 

– Ha egyszer vége lesz ennek a rettenetnek, és sínen leszünk, a síneken, mi lesz a következő lépés?

– Szeretnénk hozzájárulni a város turisztikai törekvéseihez. Ezért is dolgozunk. Célunk, hogy ez a nyugalom szigete legyen. Ezáltal a környezetet még virágosabbá, hangulatosabbá tesszük. Hiszen ha a hölgyek megvannak célozva, akkor elhozzák a pasijukat is.

 

A turisztikai főpályaudvar vasúti vagonjai – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

Itthon

Mezőberényben a Petőfi utcai gömbakácokat kivágták, gömbkőriseket ültetnek

Siklósi István, Mezőberény polgármestere még múlt év novemberében tájékoztatta a város lakóit arról, hogy a Petőfi utca nyugati oldalán lévő japán gömbakácok helyett gömbkőrisek ültetését tervezik. A napokban már arról számolt be, hogy a gömbakácok kivágása befejeződött, kezdődhet az ültetés, amelyhez segítőket várnak.
19:00
FEL