– Mit kell tudni a felnőtteknek szóló bábelőadásokról? Mennyiben mások ezek, mint a gyerekeknek szóló darabok?
– Semmiben sem mások. Lényegében minden előadásnak van egyfajta – nevezzük úgy – felnőtt tartalma, de nyilván ez alatt a jó értelemben vett felnőtt tartalmat kell érteni. Nemcsak gyerekeknek készítünk előadásokat, hanem minden korosztálynak, gyakorlatilag az egész családnak. Mindenki megtalálja a különböző kis részeket a maga szintjéhez, a maga kvalitásához. De most elkezdtünk kísérleti jellegű előadásokat készíteni. A Bűnbeesés kötelező című darabunkban gyakorlatilag egy teremtéstörténetet látnak a felnőttek. A teremtéstörténet úgy záródik, hogy az ördög tovább navigálja őket egy játékba. Ezen a játékon gyakorlatilag Brueghelnek a képeit látják, ahol különböző feladatokat kell megoldani. A legvégén ezekből a feladatokból összeállhat egy teljes mondat, amelyet az este végeredményeként felírnak egy nagyon szép táblára. Lényegében így ez a mi közös élményünk, „közös bűnbeesésünk”, és ahogy kiírják magukból a mondatokat, ez valahol egy feloldozás is.
Hogy ennek mi a jelentősége? Próbáljuk a felnőtteket egy másfajta, egy alternatív színházi világba bevezetni. Próbáljuk azt megteremteni, hogy egy kicsit másképp nézzenek a bábszínházra. Ne csak gyerekműfajként, hanem felnőttként éljék meg. Éljék meg úgy, hogy csak felnőttek vannak a nézőtéren, csak felnőttek vannak ezekben a játékokban, és az élményt együttesen a felnőttként szerzik meg. A legközelebbi ilyen előadásunk január 19-én lesz, ahol a KL Színház A kisgömböc című előadását láthatják. A cím egy mesecím, de itt egy böllér mondja el a saját történetét – én láttam többször is ezt az előadást, és frenetikus. Czéh Dani játssza ezt az előadást, mint színész, nagyszerű teljesítményt nyújt, másrészt pedig a történetet úgy fogalmazza át, hogy egy teljesen más világba csöppenünk. Pont ez az érdekes, hogy a színháznak egy másik válfaja, a bábszínház megmutatkozik úgy is, mint felnőtt tartalom, vagy mint felnőtt előadás. A kisgömböcöt 14 év fölöttieknek ajánlják egyébként, de mi felnőtt előadásként emeltük be.
– Hogyan lehet az embereket segíteni abban, hogy nyitottá váljanak ezekre a felnőtteknek szóló előadásokra?
– Igen ez egy nagyon hosszú folyamat. Amikor elindultunk 2005-ben, akkor eleve nagyon nehéz folyamat volt a gyerekeket behozni a bábszínházba. Volt bábegyüttes korábban, de nem játszottak annyi előadást. Mi pedig 2005-ben elindítottuk a rendszerese előadásokat, szép lassan, alapos munkával ez beépült a köztudatba, és ma már rengeteg bérletesünk van a gyerekek között. Ugyanezt a munkát kezdjük el most, illetve törekedtünk rá korábban, csak nem volt elegendő terünk. Az új épületünkben viszont már van arra lehetőség, hogy a világnak ezt a fontos szegmensét is megmutassuk. Lassan el lehet kezdeni építkezni, és ennek az a módja, hogy behívjuk a felnőtt nézőket. Van egy maroknyi csapat, 40-50 fő, aki ezt az előadást megnézi. Majd elkezd terjedni a híre, és jönnek egyre többen – ez így megy. Ha én kezdem el rábeszélni az embereket arra, hogy márpedig a felnőtt bábszínház az nagyszerű, és jöjjenek, az nem úgy fog működni, mint hogyha a szájról szájra terjedés a taktikáját vesszük.
– Ahogy említette, a nézők részéről kell egy interakció, ami a gyereknél szinte mindig adott, amikor bábszínházi előadást néznek. A felnőttek mennyire bátrak?
– Ez már a színészek feladata, hogy amikor beül egy adott maroknyi csapat, akkor hogy ők úgy dolgozzanak, hogy kihozzák az emberekből, a felnőttekből azt a gyereket, aki már beleszól és hajlandó részt venni. Ez egyébként viszonylag jól szokott működni. Nagyon gyorsan bele tudnak helyezkedni ezekbe a helyzetekbe a nézők, és viszonylag gyorsan át tudnak lényegülni. Ne legyen senkinek se gátlása attól, hogy valaki megkérdez valamit, és erre mondani kell valamit egy adott térben. Azt tudom javasolni, hogy nyitottan kell odajönni, játékos lélekkel, és akkor onnantól kezdve ez működni fog. Én a mai napig bekiabálok a gyermek előadásokon és a felnőtt előadásokon is nyitottan állok oda. Nyilván más az alapindíttatásom, másképp, máshonnan indulok, de ez egyfajta párbeszéd is lehet. Beszélgetni pedig mindig jó.
– Az, hogy felnőtt előadásról van szó, a témában is megjelenik?
– Nincsenek olyan elemek ezekben az előadásokban sem, amelyek megbotránkoztatóak lennének, vagy bármilyen fajta horrorisztikus elemet tartalmaznának. Igazából azért írjuk ki ezeket a korosztályokat, hogy más rétegeket hozzunk be a színházba. Ezek mind-mind művészi, alternatív színházi előadások.
– Békéscsabán mennyire nyitottak az emberek az alternatív színházra? Mit tapasztalnak?
– Azt látom, hogy van rá igény. Nagyon érdekes az első felnőtt előadásunk. Elővételben nagyon nehezen fogytak a jegyek, viszont amikor elkezdődött az előadás előtti jegyvásárlási lehetőség, érkeztek az emberek, és megtöltötték gyakorlatilag a nézőteret: teltházas előadást játszottunk. Gondolom, ez is szépen lassan be fog épülni a köztudatba, és remélhetőleg keresni fogják. Itt nemcsak arról szólt a dolog, hogy van egy előadás, hanem a végén volt egy kisebb vendéglátás is: egy pohár bort, egy sütemény. Kicsit az az elképzelésünk ezekkel az előadásokkal is, hogy maradjanak ott az emberek, érezzék jól magukat, beszélgessenek, beszélgessünk. Legyen egyfajta érdekes témája az estnek. Ez mind-mind nyilván arról szól, hogy minél többet legyenek velünk is, és egyre többet tudhassanak meg rólunk.
– A programokkal egyébként is próbálják az intézményben, az intézmény körül tartani a gyerekeket, családokat, felnőtteket. Miért annyira fontos, hogy ilyen jellegű visszajelzéseket is kapjon a bábszínház?
– Alapvetően közpénzből dolgozunk, minden adóforintot jól kell elköltenünk. Próbáljuk annak a közegnek a véleményeit összeszedni, akik között élünk, akiknek játszunk. Amikor az új épület gondolata felmerült, alapvetés volt, hogy nemcsak egy bábszínház ez az épület, hanem egy olyan kulturális tér, egy olyan találkozási pont, ami alkalmat ad arra, hogy ott jól érezhessék magukat az emberek, beszélgethessenek, amellett, hogy modern színházi előadásokat, bábszínházi előadásokat látnak. Most egy szintlépés vár ránk, ez nagyon jó érzés. A kollegáim pedig mindig nagyon nyitottan állnak ezekhez a történésekhez, és próbálnak folyamatosan beszélgetést kezdeményezni, információkat adni rólunk.
– Év vége van, mi várható még és mit terveznek az új évben?
– Január 5-én lesz a „Furulyás Palkó” című előadásunk, aztán indulnak a bérletes előadások, és egy újabb előadás terve következik. Tavasszal pedig ismét jön a bábos drámaíró verseny. Új írók, különböző társszínházak jönnek hozzánk – még nagyon gyerekcipőben jár a szervezés, de hasonlatos lesz ahhoz, ami eddig volt. Három előadás íródik, három előadást hozunk létre zenével, szöveggel, színészekkel. Az új helyünkön van három különböző terünk, van egy kisebb próbaterem, egy nagyobb előadótér, és van a kúriának a nappalija – így mindenkinek jó helye lesz ott. A három csapat három különböző helyen dolgozhat. Lényegében mindenünk ott van, a kellékek a padláson, a műhely az új épület sarkában, tehát nyugodtabban lehet majd készülni, mint eddig. Már amennyire ez nyugodt tud lenni, hogy három-négy nap alatt kell megírni és összehozni egy előadást.
