Az alábbiakban dr. Cseh Tibor András, a Magosz főtitkárának gyűjtése olvasható.
Az állam átvállalta a gazdáktól a vízdíj összegét
Vízszolgáltatási díjat a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági művelés alatt álló területek, illetve a halastavak öntözése esetén kellett fizetni, és csakis a felszíni vízből történő öntözés után. A Kormány bejelentése alapján viszont idén nem kell majd vízszolgáltatási díjat fizetni. A másik fizetendő tétel, a vízkészletjárulék alóli mentesség pedig olyan mértékben lett meghatározva, melyet a gazdák általában nem lépnek túl, így fizetési kötelezettség sem merül fel számukra.
[115/2014. Korm. rendelet 8/C. §]
[1995. évi LVII. törvény 15/A-15/E. §]
Törvényi megoldás a kutak működésére
A jogalkotásra azért volt szükség, mivel idén év végén lejár a kutakra vonatkozó moratórium, így ha nincs a mostani törvénymódosítás, akkor komoly bírságokat szabtak volna ki a tulajdonosokra. A kutak engedélyezése ugyanis több százezer forint költséggel járt volna a tulajdonosok számára, jelentős többletterhet róva a falusi lakosságra és a mezőgazdasági termelőkre, az új rendelkezések alapján viszont már mentesülnek ez alól. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a 2024 előtt létesített kutak – amelyek megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek – automatikusan jogszerűnek minősülnek és a tulajdonosnak sincs további teendője ezekkel. A részletekről itt írtunk.
[2023. évi LI. törvény]
Új elnevezést kapnak az öntözési közösségek
Első és legfontosabb, hogy az öntözési közösség elnevezés helyett mostantól „fenntartható vízgazdálkodási közösségről” szól a jogszabály. Tudni kell, hogy a már elismert és működő öntözési közösségeknek is van ezzel feladata, hiszen a Nemzeti földügyi Központ felhívására 90 napon belül nyilatkozniuk kell, hogy kívánnak-e fenntartható vízgazdálkodási közösségként tovább működni. Amennyiben nem nyilatkoznak, úgy az elismerésük visszavonásra kerül.
[2019. évi CXIII. törvény 17. §]
Könnyítések is jönnek az új elnevezéssel
„Fenntartható vízgazdálkodási közösségként” – a korábbiakhoz hasonlóan – olyan gazdasági társaság vagy szövetkezet ismerhető el, melynek tagjai az öntözési körzet területén található földrészlet használati jogával rendelkező mezőgazdasági termelők. Egy jogszabálymódosítás viszont már lehetővé teszi, hogy az öntözési közösségekben olyan gazdasági szereplők is taggá váljanak, amelyek nem a használatukban lévő földterületek öntözéses gazdálkodásba vonásával, hanem egyéb módon (így például tőkével, eszközökkel, vagy tevékenységgel) járulnak hozzá az öntözési közösség eredményes gazdálkodásához.
[2019. évi CXIII. törvény 7. § (1) bek.]
Szigorodtak a közösség területének szabályai
A módosítás alapján a közösség területének két legtávolabbi pontja nem lehet messzebb egymástól légvonalban 20 kilométernél, meggátolva azt, hogy észszerűtlen és működésképtelen közösségek alakuljanak ki. A túlzott közelség is probléma lehet: a módossítás alapján már csak akkor lehet elismerni egy új „fenntartható öntözési közösséget”, ha a már meglévő közösség határától legalább 100 méter távolságon túl helyezkedik el.
[2019. évi CXIII. törvény 9. § (2) és (3) bek.]
Egy új lehetőség: az öntözési szolgalom
Viszonylag új lehetőség az öntözési szolgalom, ami további segítséget adhat az öntözési infrastruktúra kiépítéséhez. Ez azt jelenti, hogy akár egy másik ingatlanon is létesíthetünk öntözési célú vonalas vízilétesítményt (például öntözőcsövet) és átvezethetjük az ingatlanon az öntözőberendezést. Ilyenkor még a tulajdonos engedélyére sincs szükség, sőt a szolgalom létrejötte is automatikusan, a vízjogi engedélyben történik. Fontos viszont, hogy a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg az ingatlan tulajdonosát, mégpedig az öntözési szolgalom keletkezésére tekintettel egyszeri jelleggel, valamint az ingatlan igénybevétele esetén rendszeresen is.
[2019. évi CXIII. törvény 2-3. §]
Forrás: Agrokép
