A kormány adóbevezetési, valamint adóemelési tilalmat állapított meg a települési önkormányzatok számára 2021-ben, a koronavírus nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében. A tilalmat 2022-ben is fenntartották. 2023. január 1-jétől azonban a tilalmat feloldják, ezzel megnyitva a lehetőséget a helyi önkormányzatok előtt új adónemek bevezetésére, illetve a meglévők mértékének megemelésére – hívják fel a figyelmet a PwC Magyarország szakértői.
A helyi adókról szóló törvény szerint a települési önkormányzatok az illetékességi területükön olyan települési adót vezethetnek be rendelettel, amelyet más törvény nem tilt. A települési adó bármely adótárgyra megállapítható, feltéve, hogy arra nem terjed ki más törvényben szabályozott közteher hatálya.
Emellett a települési adónak nem lehet az alanya állam, önkormányzat, szervezet, valamint vállalkozó. Már eddig is megjelentek különböző kreatív települési adónemek, mint például a „magaslesadó” vagy „póznaadó”, amelyek nem biztos, hogy kiállják a törvényesség próbáját.
A Kúria több döntésében is foglalkozott már a települési adókkal, és többek között megállapította, hogy túllépi a törvényi kereteket az a településiadó-rendelet, amelynek alanya általánosságban természetes személy. További döntéseiben pedig kimondta, hogy az alanyi és tárgyi kör meghatározása során figyelembe kell venni a helyi adótörvény és az alaptörvény rendelkezéseit. Így az adókivetés nem vezethet például kettős, vagy »szankciós« adóztatáshoz – hívja fel a figyelmet Gerhát Mihály, a PwC Magyarország adó- és jogi tanácsadási üzletágának vezető menedzsere.
Emellett fontos szempont, hogy a közteher mértéke nem lehet konfiskáló jellegű, így például a telek- vagy építményadó esetén olyan mértékű, amely belátható időn belül felemészti az adótárgy forgalmi értékét.
A szakemberek azt is kiemelték, hogy új adónem bevezetése esetén az önkormányzatnak figyelembe kell vennie a helyi sajátosságokat is. Azaz előírhat eltérő adómértéket különböző szempontok szerint, azonban ennek jogszerűsége attól függ, hogy a szabályozás kialakításakor elvégezte-e a szükséges mérlegelést: figyelemmel volt-e az adóalanyok teherviselő képességére és az eltérő adómértéket tudja-e kellően indokolni a helyi sajátosságokkal.
Az önkormányzati adó mértéke különböző lehet bel- vagy külterületi ingatlan esetén, és attól is függhet, mi az építmény rendeltetése, illetve milyen egyéb fizikai adottságai vannak. A helyi adó nem lehet diszkriminatív jellegű sem: a Kúria több döntésében kimondta, hogy az adóalanyok és adótárgyak közötti különbségtétel, például adózási övezetek kialakítása nem vezethet önkényes, objektív tulajdonságokkal indokolható diszkriminációhoz – teszi hozzá Kelemen Dániel, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal jogásza.
A fenti követelményeknek nem megfelelő önkormányzati adóztatással szemben több jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre, például a bíróság, az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó szerv vagy az ombudsmanhoz fordulás.
Forrás: Világgazdaság
