– Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom – mondja Szakács István Péter, akinek friss gyűjteményes novelláskötete érzékenyen térképezi fel ezeket a tájakat. Az irodalom természetéről, működéséről, befogadásáról azért is sokat tud, mert több évtizedes tapasztalata van annak megszerettetésében.
Székelyudvarhely ikonikus magyartanára elmondta a behir.hu stábjának, hogy az irodalom képes jobb lelkiállapotba hozni az embereket.
– Az irodalom útvesztő, ahol az ember eltévedhet, óvóhely amely sokszor segítségére van, és a harmadik a játszótér, hiszen az irodalom tulajdonképpen játék. A lényeg az illúzió, az a cél, hogy az olvasó jól érezze magát olvasás közben. Utána következik a három p betűs meghatározás, mert remélem, hogy így viszi fel az olvasót is egy jobb lelkiállapotba, mert az irodalom sok mindent ad az embernek – fogalmazott Szakács István Péter.
A testvérvárosba látogató prózaírótól Farkas Wellmann Éva, egykori tanítványa kérdezte, hogy mi táplálja ezt az elkötelezett rajongást az irodalom iránt, kutatóként hogyan térképezte fel a kanadai magyarság társadalmi, kulturális, irodalmi életét, bűnös-e Wass Albert, mi vonzza a mágikus realizmusban, milyen átjárók lehetnek a legkülönbözőbb valós és fikciós vidékek között.
Galéria
