Takács Péter, a ház vezetője köszöntőjében elmondta, Békéscsaba önkormányzata 1991-ben azzal a céllal alapította meg a Lencsési Közösségi Házat, hogy a szó legpozitívabb értelmében kiszolgálja az akkor még 14-15 ezer fős lakótelepen élő polgárokat.
Szente Béla, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója megvallotta, öt évig ő is élt a Lencsésin (a Trafikos Gyuri bácsi tízemeletesében lakott); noha akkoriban a ház helyén egy nagy rét volt, ahol Vajk fiával leginkább a bőrt rúgni jártak le a zöldre.
– Békéscsaba azon kevés városok közé tartozik – jegyezte meg –, ahol nemcsak központi intézmények működnek, hanem a lakóterületeket is közösségi helyek, intézmények szolgálják. Az egyik ilyen zászlóshajó a közösségi ház volt.
Hozzáfűzte, az első igazi közösségi ház a Lencsési volt, amely – elmondása szerint – megtestesítette, hogy egy lakótelepen hogyan és milyen módon lehet olyan helyet teremteni, ahol az emberek összejöhetnek, átadhatják egymásnak a gondolataikat.
– Ez a fajta az otthonosság az elmúlt 30 évben végig jellemezte a közösségi házat – folytatta. – Kiváló emberi kapcsolatok jöttek létre, amelyek nemcsak ezt az intézményt, hanem az egész lakótelepet tartják össze. Ezek a kapcsolatok fölépülnek, és szépen behálózzák az egész Lencsésit; mi több, ezek a szálak a településrészen is túlnyúlnak.
Hozzátette: a lakóterületen kívül is van kisugárzása az intézménynek; és az, hogy megélt 30 évet, ez azt bizonyítja, hogy annak a munkának, ami itt folyt volt, igen is volt értelme.
A ház asszonykórusa: Meli, Mesi, Viki és Editke – Fotó: behir.hu/Such Tamás
