A szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum szárnyai alá tartozó Ruzicskay Alkotóház falai között már hagyománnyá váltak az úgynevezett párbeszéd-kiállítások. A sorozat harmadik állomása, a Lóránt_OK, egy egészen személyes, mégis egyetemes nexust tár a látogatók elé: egy apa és lánya művészeti összefonódását.
Lóránt János Demeter a kortárs magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja. Életműve azért is egyedülálló, mert évtizedek óta a fővárostól távol, sajátos földrajzi koordinátákon alkotva vívta ki a szakma legmagasabb elismerését. Munkássága olyan óriások örökségét viszi tovább, mint Ruzicskay György, Koffán Károly vagy Csernus Tibor.
Képeit a groteszk világkép és a narratív történetmesélés jellemzi. Alkotásai rólunk szólnak: szomszédokról, rokonokról, hétköznapi esendőségeinkről. Stílusában a monokróm nosztalgia és a harsány színbőség váltakozik, bravúros technikai tudása pedig minden ecsetvonásában érezhető. Lóránt Lujza útja édesapjáétól eltérően indult, mégis ugyanabba a mély alkotói forrásba torkollik. Rajztanárként és művészetterapeutaként az alkotást elsősorban folyamatként és kommunikációs eszközként értelmezi. Számára a bábművészet jelenti azt a platformot, ahol a tervezés, a szobrászat és az előadóművészet találkozik.
Bábjai egyszerre hordozzák a gyermeki rácsodálkozást és a felnőtt lét mélységeit. A kiállításon látható bábos jelenetfotói és installációi bebizonyítják, hogy a design és a tárgyalkotás is lehet ugyanolyan érvényes művészi önkifejezés, mint a klasszikus festészet. A kiállítás címe, a Lóránt_OK, egyszerre utal a családi névre és arra a harmóniára (vagy épp feszültségre), ami a két alkotó között feszül. Bár hátterük és technikájuk különböző, a tárlaton mégis egy homogén egész jön létre.A megnyitón a Lóránt család harmadik tagja, Lóránt Demeter is bemutatta fényfestő művészetét. Ő édesapja Strand című képét mozgatta meg a rávetített fényjátékkal, fényfestéssel.
Forrás: newujsag.hu
Galéria
