A két alkotó, Kondor Béla (1931-1972) és Erdélyi Attila (1934-1971) barátságának kezdete a Képzőművészeti Főiskolán töltött éveikre tehető. Bár a főiskolán grafika szakon diplomázó Kondor 1956-ban Magyarországon maradt és itt bontakoztatta ki nagyhatású életművét – melyet számos díjjal el is ismertek: kétszeres Munkácsy-díj, posztomusz Kossuth-díj –, Erdélyi Attila másodéves szobrászhallgatóként az országot elhagyni kényszerült és Párizsba ment. Ennek ellenére a rokon gondolkodás megmaradt, vívódásaik, képalkotó attitűdjük, művészetfelfogásuk továbbra is összecsengett.
– Mindkettőjük számára fontos az alakábrázolás kivitelezése, megközelítése. Erdélyi művészete kevésbé jól dokumentált, ezért azt Kondor Béla munkáin keresztül igyekeztem tematizálni. A két művész realista, de annak egy némileg elvontabb, a kortárs szocialista realizmus műfaja ellen lázadó stílusában alkotott. Szomorú tény, de mindenképp figyelemfelkeltő megállapítás, hogy a rokonlélek művészek életének vége is közel azonos időpontra esett – mondta el Ván Hajnalka művészettörténész, a kiállítás kurátora.
E barátság ékes bizonyítéka a párbeszéd-kiállítás, mely művészettörténeti jelentőséggel bír, hiszen sosem láthattuk munkáikat egyberendezve, egy tárlatot képezve. A megismertetés első lépését teszi meg a 20. századi mítoszteremtők című kiállítás, melyhez a Kondor Béla műveket a miskolci Herman Ottó Múzeum képzőművészeti anyagából kölcsönözték.
A kiállítást az érdeklődők május 24-ig tekinthetik meg a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum Ruzicskay Alkotóházában.
