Helyi hír – Egy kivételével mindenki sztrájkol
Munkabeszüntetésből adódó problémák borzolták az utazni vágyó közönség kedélyállapotát Békéscsabán. Az eseményekről a Körösvidék 1922. január 17-én számolt be olvasónak. A tudósításból kiderült, hogy Szkaliczki Ferenc kivételével minden csabai bérkocsis sztrájkolni kezdett.
Alapos feltáró munkát követően a lap írt olvasóinak a munkabeszüntetés okairól és a megoldási lehetőségekről is. Kiderült, hogy a korabeli „taxik” nem nagyon teljesítették vállalt kötelességüket (legalábbis ezt állította a Körösvidék – a szerk.), mert csak szép időben voltak hajlandóak dolgozni. „Esős, sáros vagy havas időben, amikor igazán szükség lett volna rájuk, sehol sem voltak találhatók”. Mindez a legnagyobb gondot a vasúton érkezőknek és az innen utazóknak okozta, hiszen ők a csomagjaikat is vitték volna. Bár iparengedélyük kiváltásakor a kocsisok vállalták, hogy „a közönség szolgálatára állnak”, de olyan sokat kerestek szép időben, hogy „nem voltak rászorulva a rossz időben való fuvarozásra”. A rendőrkapitány úr, Dr. Debreczeny Lajos segíteni akart a helyzet megoldásában és javaslattal élt. Ebben „a szám szerint 30 bérkocsist méltányosan ugy osztotta be a vasúti állomáson és a főtéri standon való állandó szolgálattételre, hogy minden kocsisra egy napi szolgálati idő, azaz mindössze 12 órai szolgálat után egy teljes szabadnap esik”. Sajnos a bérkocsisok nem nagyon örültek mindennek, pedig „kényelmesebb foglalkozást el sem lehet képzelni annál, amelyik 12 órai szolgálat után 36 órai pihenőt és annyi keresetet hoz, amennyi 48 órára fedezi az üzemi kiadásokat és biztosítja a megélhetést”. A kocsisok jogi képviselője, Dr. Vértes Andor ezzel ellentétben azt javasolta, hogy csak minden ötödik napon lépjenek szolgálatba a fuvarosok és azt ajánlotta, hogy „az állomáson is, a piacon is naponta csak 3—3 kocsi tartson szolgálatot, a többiek pedig azt csináljanak, amit akarnak. A rendőrség a közönség érdekének”. A felek tehát elbeszéltek egymás mellett, de a megoldásnak minél hamarabb meg kellett születnie. A beszámolóból az derült ki, hogy a rend éber őrei oldották meg a helyzetet. Vezetőjük kapcsolatba lépett „az A. E. G. V. forgalmifőnökségével, amelytől a helyi motorosforgalom kibővítését kérte”. Fritsch Rezső forgalmifőnök azonnal intézkedett és arról értesítette a rendőrfőkapitányt, hogy „f. hó 17-től, azaz keddtől kezdve reggel 7 órától este 10 óráig kettős helyi motor osjávatot indit meg, rendszeres poggyász-szállítással”. Ezen felül azt is vállalta, hogy a kisvasút „poggyászszállitó vállalatot léptet üzembe, ami teljesen fölöslegessé teszi, hogy az utazóközönség poggyászai miatt kiszolgáltassa magát a bérkocsisok önkényének”. A rendőrök sem tétlenkedtek, bevonták a sztrájkoló bérkocsisok „hajtási engedélyét” és szigorú ellenőrzést vezettek be, hogy „ne kalózkodhassanak a sztrájk tartama alatt, a közönség kiuzsorázása céljából”.
Helyi hír – Probléma egy szülőnővel
Salamon Imre 1922/2 tanyaszám alatti békéscsabai lakos úgy érezte, hogy hatalmas sérelem érte, ami miatt panaszos levelet jelentetett meg a Körösvidék január 17-i számában.
Ebben leírta, hogy január 13-án feleségéhez hívta ki Patay Mihályné szülésznőt, akivel már két héttel korábban egyeztette az időpontot. Salamon szerint az ígéret ellenére a szülésznő nem volt hajlandó kimenni a tanyájára gyalog, csak kocsival. A panaszos fél hiába próbált járművet szerezni, nem sikerült neki. Mivel „egy másik szülésznő nem volt otthon s igy csak késő este 6 órakor kapott segítséget” az asszony. A levélben az is olvasható volt, hogy a férj még a rendőrség segítségét is kérte az ügy megoldása érdekében. A panaszos levél a következő felszólítással zárult: „Ezt polgártársaimnak azzal adom tudomásul, hogy a nevezett szülésznőt ne vegyék igénybe. A polgármester ur figyelmét pedig felhívom a botrányos állapotra”. Nem sokat késett a válasz. A Körösvidék 1922. január 19-i számában Patay Mihályné a következő sorokat jelentette meg: „Nem tagadtam meg panaszosnak a kimenetelt, csupán az történt, hogy nem mehettem abban az időpontban, amikor ő értem jött, mivel ugyanakkor a Bohngyárban voltam egy szülésnél elfoglalva. Megjegyzem, hogy a szabályrendelet szerint tanyára nem tartozom gyalog menni."
Szó szerint – Külföldiek a védőnőknél
„Annak a nagyszabású gyermekmentő mozgalomnak, amelyet az amerikai vöröskereszt képviseletében a máris széltében ismertté vált Pedlow kapitány egész Magyarországon áldozatot nem kiméivé végez, Békéscsabára is eljutottak a hullámai. Városunkat is azok közé a szerencsések közé sorozták, amelyekben az amerikaiak erős bástyáját építik meg a csecsemővédelemnek.
A nagyszabású terv megvalósítására az emerikai vöröskereszt képviselői beutazzák a vidéki városokat és közvetlenül adják át az adományok első részletét és a csecsemövédelern fejlesztésére vonatkozó útbaigazításaikat. A kedves vendégek, névszerint miss Rose R. Schaub, miss Taylor (Szoc. Missziótársulat), Fiáth Mária bárónő, a Magyar Vöröskereszt Egyesület II. sz. egészségügyi osztályának a főnökasszonya és Sarolta nővér, a Szociális Missziótársulat kiküldöttje, kedden délután egynegyed 4 órakor érkeztek meg városunkba. Az állomáson özv. Nagy Jakabné, a Stefánia fővédnöknője és dr. Reisz Miksa orvos fogadták az érkezetteket. A Stefánia otthonában értekezletet tartottak, amelyen a vendégeken kivül dr. Berthóty István polgármester, dr. Berthóty Istvánné, dr. Reisz Miksa, Réthy Béláné, dr. Zahorán Mátyásné, Sólyomi Lipótné, Nagy Jakabné, dr. Bere'nyi Antal vezető járásbiró és dr. Zahorán Mátyás, a Stefánia önkéntes ügyésze vettek részt. Az ismerkedés megtörténte után a polgármester üdvözölte a vendégeket és megnyitotta az értekezletet. Dr. Reisz Miksa és özv. Nagy Jakabné röviden megemlítették a csabai Stefánia munkájának eddigi eredményeit, amelyek felett a vendégek őszinte elragadtatásuknak adtak kifejezést. Sarolta nővér ismertette a látogatás célját és azt a nagyarányú anyagi támogatást, amelyet az amerikaiak nyújtanak a Stefániának. (A rendelő bebútorozása, műszerek, csecsemőkelengyék, gyermektápszerek, orvosság, stb.) Továbbá nagy vonásokban vázolta a csecsemővédelem intenzivebbé tételének programmját, amelyhez feltétlenül szükségesnek tartja a társadalmi egyesületek bevonását is. Az értekezlet végeztével a vendégek szánokon folytatták utjokat (délután 5 órakor) Gyulára.”
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=73&layout=s
