Országos hír – Mit akar az új kormány?
Bár Bethlen István 1921. április 14-én alakította meg kabinetjét, de az állandóan változó belpolitikai viszonyok miatt azt át kellett alakítania. Erről számolt be a Körösvidék december 3-án, amikor is közölte az új Bethlen-kormány névsorát: „Miniszterelnök: Bethlen István gróf Külügyminiszter: Bánffy Miklós gróf Honvédelmi miniszter: Belitska Sándor Pénzügyminiszter: Kállay Tibor Belügyminiszter: Klebersberg Kunó gróf Kereskedelmi miniszter: Hegyeshalmy Lajos Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vass József Földmivelésügyi miniszter: Mayer János Igazságügyminiszter: Tomcsányi Vilmos Pál Népjóléti miniszter: Bernolák Nándor Közélelmezési miniszter tárca nélkül: Térffy Béla”.
A nemzetgyűlés 1921. december 7-én tartotta azt az ülését, melyen a miniszterelnök bemutatta újonnan alakult kormányának programját; erről másnap a Körösvidék is részletesen beszámolt olvasóinak. Bethlen felszólalását a következő gondolatokkal kezdet: „Nem régen, amikor programomat ismertettem, kifejtettem azokat a fontosabb irányelveket, amelyekre munkásságomat alakítom. Most főként azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy miért és milyen mértékben tartom szükségesnek a jelenlegi politikai viszonyokon való változtatást”. A bolsevizmussal (kommunizmussal – a szerk.) kapcsolatban megjegyezte, hogy visszaszorulóban van Magyarországon és már nem fenyeget minket a réme. A munkások, akik eddig a bolsevizmus felé tekingettek, most már megnyugodtak és szerencsére már meg lehet velük kezdeni az egyezkedést. Változtatást ígért Bethlen a gyülekezési szabadsággal kapcsolatban is, ugyanis azt „tágabban fogjuk értelmezni”. A szakszervezetek felől is sok panasz érkezett a működésük akadályoztatása miatt, nekik alkut ajánlott a kormányfő: „Ezeknek a szakszervezeteknek működési szabadságot biztosítunk, ha ők viszont garanciát nyújtanak nekünk afelől, hogy szabadságukat sohasem fogják pártpolitikai célok érdekében érvényesíteni, hanem csupán gazdásági téren használjak fel”. Az amnesztia rendelettel kapcsolatban a miniszterelnök megjegyezte, hogy „elsősorban a kenyérkereső internáltak szabadonbocsájtása iránt foganatosítunk megfelelő intézkedéseket”. Statárium (rögtönítélő bíróságok – a szerk.) alá eső eljárások csak a kommunisták ellen folynak, ha ezek befejeződnek, a kormány visszavonja azt. A Körösvidék által legjobban várt bejelentés következet, mely szerint a sajtócenzúrát „rövidesen teljesen beszüntetjük”. Az Egységes Párt (Bethlen-féle kormánypárt – a szerk.) megalakításának indoklása következett a beszédben. Ezt Bethlen azért tartotta fontosnak, mert – véleménye szerint – így a pártok közötti válaszfalakat lehet lerombolni és „eredményes munka csak ugy remélhető, ha a pártok teljesen egybeforrnak és kéz a kézben haladnak az építés utján”. A királykérdés ügyét mindenképpen diplomáciai úton kell megoldani és a választójogi törvényt az 1922. év elején fogják beterjeszteni. Mindenképpen törvényt kell hozni a „munkásbiztositó reformja, a szervezkedés szabadsága, a női és gyermekmunka szabályozása, az állami és közalkalmazottak gyógykezeléséről, a rokkantak ellátásáról”, ezt a kormány a karácsonyi szünet után fogja megvalósítani. A Bethlen István vezette kormány ezen elvek és törvények mellett működött egészen 1931-ig, amikor is a gazdasági világválság miatt kényszerült lemondani.
Vármegyei hír – Mi történt a rokkantak vagyonával?
A Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetségének célja a nevéből is kiolvasható. Az első világháború áldozatai nemcsak azok a hősi halottak, kik életüket áldozták a frontokon, hanem azok is, kik elvesztették szerettüket a Nagy Háború alatt. Őket próbálta meg segíteni anyagilag és minden más lehetséges módon ez az országos szervezet, mely időnként pénzügyi ellenőrzést tartott vidéki fiókjaiban.
A tagság is elvárta ezeket az ellenőrzéseket, hiszen „nagyon méltánytalan dolog volna, ha a nélkülöző, sokat szenvedett hadirokkantak, özvegyek és árvák valakinek, esetleg valakiknek a kapzsisága folytán megrövidülnének”. Békéscsabára Huszár József tábornokot küldték el, hogy vizsgálja felül a csabai csoport pénzügyi helyzetét. Ennek eredményét hozta nyilvánosságra a Körösvidék 1921. december 11-én, melyből kiderült, hogy bár konkrét vádakat még nem fogalmaztak meg, de „igen súlyos gyanúra ad okot a 24.000 K az elkezelt összeg”. Kiderült az is, hogy bár a csoportnak van hiteles főkönyve, de abba még semmit sem írtak bele … Megtörtént az írásbeli elszámolás is, mely azt a gyanút vetette fel, hogy „Kvasz László a csabai csoport titkára hűtlen kezelés folytán 24 ezer 291 koronával károsította meg a békéscsabai és a környékbeli hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat”. A hiányzó pénz nemcsak a békéscsabai, hanem a medgyeseházi, endrődi és gyomai csoport pénztárát is megrövidítette. A szóban forgó titkár persze megpróbált mindent elmagyarázni a felügyelőnek. Ezek szerint „Kvasz Lászlóék 9 hónapi hivatali (adminisztrációs) költség fejében nem kevesebb, mint kilencvenezer és 952 koronát számítottak fel maguknak a rokkantak pénzéből, vagyis hónaponként éppen 10 ezer koronát. Ebből 46800 korona ment a tisztviselők (a titkárnak és társainak) fizetésére, a többi pedig irodai költségekre ment”. A vizsgálat megállapította, hogy a pénz hűtlen kezelés következtében tűnt el és ezért a központ elrendelte „Kvasz László felfüggesztését és az ügyészi vizsgálat megindítását”. Erről a Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetsége értesítette a békéscsabai polgármestert is. (Az ügy alakulására később még visszatérünk – a szerk.)
Helyi hír – Segítség a védőnőknek
Az amerikai Vöröskereszt az első világháborút követően arra a nemes elhatározásra jutott, hogy a vesztes Magyarországon „legalább 50 uj intézetet állit fel, a már meglévőket pedig kifejleszti és megfelelően felszereli”. Szerencsére a kijelölt települések közé Békéscsaba is bekerült, ami azt is jelentette, hogy a helyi Stefánia Szövetség minden anyagi terhét, legyen akár személyi vagy dologi, fedezik. Ezen kívül az amerikaiak azt is vállalták, hogy „teljesen felszereli, bútorral, gyógyszerrel, kelengyével, gyermektápszerrel és minden egyéb szükséges anyaggal ellátja” a békéscsabai csecsemővédőket.
Ez volt az oka annak, hogy 1921. december 8-án Békéscsabán járt Zenta Pál, az „amerikai akció magyar kiküldöttje”, aki a helyszínen tájékozódott a csabai helyzetről. A Körösvidék két nap múlva fejtette ki véleményét az ügyről. A cikk elején azt a spártai szokást elevenítették fel, amikor „a satnya, beteges gyermekeket egy Taygethos nevü barlangba vitték, ahol ezek a szerencsétlenek éhen haltak”. A görögök célja ezzel az volt, folytatta a lap, hogy a társadalom megszabaduljon a „nyomorékoktól”. Szerencsére jött a kereszténység és megszüntették ezt a kegyetlen eljárást, bár a legújabb korig a különböző társadalmak nem igazán gondoskodtak az elesettekről, a „testi és lelki fogyatékosságban” szenvedőkről. Nagyon kevesek voltak azok, akik segítettek és legtöbbször „szavuk a pusztai próféta szózata volt, elhangzott visszhang nélkül”. A Nagy Háború azonban, mint sok minden másban, ebben is változást eredményezett. Angliában és Amerikában jutottak el oda először, hogy a „betegségek borzalmas terjedésének” úgy lehet legjobban gátat vetni, ha elérik a terhes anyák védelmét, hogy egészséges gyermeket hozzanak világra; ha elérik a csecsemők védelmét, „hogy egészséges anya vagy apa legyen belőlük”. Meglepő hasonlattal élt a Körösvidék a folyamat bemutatását illetően: „Látjuk ezt a jó kertésznél is. Még alig látszik a kis gyümölcs, már mindent elkövet, hogy a féreg ne üsse fel benne a tanyáját”. A csabai lap megállapítás szerint a társadalmat a „legnagyobb foku önzés jellemzi”. Ennek ellenére mindenkinek akarni kell a csecsemővédelmet, ezt példákkal is alátámasztotta a Körösvidék: (1) „Ha tétlenül nézem, hogyan betegszenek meg szomszédom gyermekei, nem kapják-e meg holnap az enyéim?” (2) „Ha cselédeim gyermeke nyomorult, lesz-e gyermekeimnek erős munkatársa?” Vakság, angolkór, vér- és tüdőbaj fenyegeti a világra születőket, pedig ezek megelőzhető és gyógyítható betegségek. Szerencsére látszik az alagút végén a fény, ennek egyik példája a Csabára látogató amerikai küldött. Ha minden jól megy, akkor az így felnövő gyerekeknél „érezni tudna a sziv, gondolkodni az agy s acél lenne az izom”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=268&layout=s
Bethlen-kormány
https://rubicon.hu/kalendarium/1921-aprilis-14-megalakul-bethlen-istvan-kormanya
