Szó szerint – Mi lett volna, ha Ferenc Ferdinándot magyar királlyá koronázzák?
„Mostanában egy nagyon érdekes, bennünket, Magyarokat közelről érdeklő könyv jelent meg Bécsben. Sperl egyetemi tanár a szerzője, aki e munkájában Lamasch Henrik, a volt osztrák miniszterelnöknek naplójegyzeteit adja le megfelelő kommentárral. Ezek a jegyzetek sötét színekkel festik meg azt a szándékot, amely Ferencz Ferdinándban élt Magyarországot illetőleg.
Lamasch feljegyzéséből kitűnik, hogy a volt trónörökös teljesen tartomány nivóra akarta sülyeszteni hazánkat Ausztria mellett. Ferdinánd nem akart ahoz ragaszkodni, hogy felesége királynő legyen, de gyermekeinek feltétlenül biztosítani akarta a trónt. Legfőbb terve az volt, hogy a Lajtán tuti és inneni államokat szoros egységbe összefűzze. Természetesen ugy, hogy Magyarország függetlenségén nagy rést ütött volna. Épp ezért nem is akart megesküdni a magyar alkotmányra, hanem magyar királlyá való koronáztatása előtt a két ország közt fennálló közjogi viszonyokat meg akarta változtatni. A törvényhozó hatalmat a delegációra akarta átruházni, amely igy a monarchia központi parlamentje lett volna. Jól tudta, hogy e tervek ellen Magyarország a leghevesebben fog küzdeni. Tanácsadói épp ezért amellett voltak, hogy a magyar államférfiakat bizonyos engedményekkel meg kell nyerni (önálló vámterület, a bankközpontnak Budapestre való helyezése, Bosznia és Hercegovina Magyarországhoz való csatolása stb). Az Osztrák-Magyar Monarchia cim helyett a Habsburg-Monarchia elnevezést akarta megvalósítani. Számított reá, hogy mindebbe nem egyezik bele a magyar képviselőház, azért azt szét akarta kergetni. Azt is tudta, hogy a régi választói törvény alapján a parlamentbe ezután is az ország eddigi vezetői: a főurak, dzsentrik és a polgárság legértelmesebbjei fognak bekerülni, akikkel soha nem lehet keresztülvinni ezt- a gyilkos alkotmányváltoztatást. Ezért az uj országgyűlést az általános, titkos szavazat utján akarta összehívni, abban a biztos tudatban, hogy az általános titkos szavazat kiragadja a vezető osztály kezéből a hatalmat a nemzetiségiek és a mindenre kapható agitátorok javára. Ferenc Ferdinánd politikája főként arra támaszkodott, hogy a magyar uri osztály és a nép közé éket verjen. Igy akarta erősíteni a nemzetiségek hatalmát, gyengíteni a magyar ellenállást. Demokratikus rendszert akart megvalósítani, de csak azért, hogy a magyar mágnásokat - az ő leghatalmasabb ellenfeleit - meggyöngítse s igy ne álljon semmi útjában Ausztria megerősítésének s egy központi kormányzó szervezet létesítésének. A központi kormányzat érdekében a birodalom minden közhivatalában, még a MÁV-nál is be akarta vezetni a német hivatalos nyelvet. Természetesen a hadseregben is csak német lehetett volna a hivatalos nyelv. A trónörökös a legnagyobb ellenszenvvel viseltetett a vezető magyar politikusok iránt. A nemességet s a vezető polgárságot vissza akarta szorítani. Magyarország letiprását nemcsak a trializmus kiépítésével s a központi parlament megvalósításával akarta elérni, hanem ezt a koronázás alkalmával is kifejezésre juttatta volna. Óriási pompával, az összes uralkodók jelenlétében akarta magát Bécsben császárrá koronáztatni s csak később egész csendben koronáztatta volna meg magát Budán magyar királlyá s hogy a magyar koronázás jelentőségét még jobban letompítsa, közvetlen ezután Prágában nagy fénnyel Csehország királyává akarta magát megkoronáztatni. Egész programmja — mint egy haditerv — pontosan ki volt dolgozva. Még a telefonszolgálat s az éjszakai szolgálatok is meg voltak állapítva. Kijelölte, hogy melyik ezredet hova kell idejében elhelyezni s melyik garnizont kell megerősíteni. Igy ásogatta titkos aknamunkával Ferenc Ferdinánd Magyarország sírját. Érdemes ezen elgondolkodni”.
Nemzetközi hír – Rólunk beszélnek Angliában
A végén még kiderül, hogy az angolok végig nekünk drukkoltak. Különleges válogatást közölt a Körösvidék 1922. január 15-én, amikor a Magyar Nemzeti Szövetség békéscsabai körének közleményét adta közre. A több mint egy oldalas beszámolóban a magyar királykérdés (IV. Károly kétszeri visszatérési kísérlete – a szerk.) ügyében az angol felsőház ülésén elhangzott beszédek kerültek nyilvánosságra.
Csupa kedves lord, akik a szívügyüknek tartották a „kicsiny és védtelen nemzet” (ez lenne a magyar – a szerk.) érdekeinek képviseletét. A beszámoló Lord Newton felszólalásával kezdődött. A derék főnemes arra a „durva igazságtalanságra” hívta fel a felsőház figyelmét, mely a kisantant (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia – a szerk.) részéről érte a Magyar Királyságot. Beszédéből kiderült, hogy katonailag fenyegették meg hazánkat, miközben „ezt a veszedelmes kísérletet Horthy tengernagy kormányának gyors és határozott fellépése hiúsította meg”. A környező államok ultimátumát a rómaiak Karthágóhoz intézett felszólításához hasonlította. A kormányzót a következő szavakkal méltatta a lord: „nem az a vérszopó, amilyennek némely lapjaink állítják, hanem tiszteletreméltó, nemes gondolkozású férfiú, aki hivatalát szigorú következetességgel látja el”. A felszólaló Ferenc Józsefet (akivel nemzete hadban állt a világháborúban – a szerk.) egyenesen az egyik legnemesebb uralkodónak nevezte és kijelentette, hogy ellene „sohasem emelték azt a vádat, hogy a világ erkölcsi törvényei ellen vétett volna”. Hivatkozott még az önrendelkezés jogára (kár, hogy ez nem jutott eszébe az angoloknak a trianoni békében – a szerk.) és hangsúlyozta, hogy „nem Magyarország veszedelmezteti a maga szomszédait, hanem Magyarország szomszédai jelentenek veszedelmet Magyarországra nézve”. Őt Lord Sydenham követte. Ő is a magyar kormányzatot dicsérte és a kisantant eljárását nevezte elfogadhatatlannak. Támadta a magyarokat negatív színben feltüntető angol sajtót és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy „a britt kormány a többi hatalmakkal együtt mindent megtesz arra vonatkozólag, hogy a kisántántot rendben tartsa”. Az elhangzott beszédekre a külügyminisztérium dolgozója, Lord Crawford válaszolt. A kormány nevében kijelentette, hogy „ami a Magyarország elleni mozgósítás költségeinek Magyarország által leendő megtérítését illeti, a szövetséges kormányok kijelentették, hogy ezt a követelést a körülmények által nem találják igazoltnak”. A felszólalásokból és az arra adott válaszból kiderült, hogy ha az érdekek úgy diktálták, az angol felsőházban is kiálltak a magyar ügy mellett. Kár, hogy minderre nem a békekötés előtt került sor …
Helyi hír – Izgalmas lesz a választás?
A Körösvidék 1922. január 15-én számolt be arról, hogy milyen „izgalmak” várhatóak „Békéscsaba város különböző hivatalainál üresedésben levő állásoknak választás utján való végleges betöltésére”. A városnak a belügyminiszter adott felhatalmazást arra, hogy válaszon „két orvosi (erzsébethelyi és a gerendási), egy irattárosi, valamint több kerületi adótiszti és írnoki” helyre megfelelő embert.
A csabai újság kijelentette, hogy nem várható nagyon nagy izgalom a helyek betöltése ügyében, hiszen a „választó közönség saját érdekében minden állást azokkal a tisztviselőkkel tölti be véglegesen is, akik már hosszabb-rövidebb idő óta látják el helyettesi minőségben teljes felelősséggel és megbizhatóssággal teendőiket”. Fontos – folytatta a lap -, hogy sehova se kerüljenek új emberek, mert a hivatalok működésében az csak zavart okozna, esetleg kellemetlen és káros lenne. Kiemelten fontosnak tartotta a Körösvidék az adótiszti álláshelyeket, „amelyek olyan fontosak, hogy betöltőik anyagi károkat okozhatnak egyes adófizetőknek is, a városnak is, ha nem részesültek állásuk elfoglalása előtt megfelelő gyakorlati kiképzésben”. Azokat az embereket, akik eddig szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgoztak a köz javáért, meg kell tartani a helyükön. Az újság szerint tehát „a most kiírandó pályázatok csupán formaí jelentőségűek. Tulajdonképen nem is választásról, hanem csak a jelenlegi helyettes tisztviselők véglegesítéséről van szó”. Külön megemlítették Dr. Kulcsár Sándort, aki az erzsébethelyi orvosi állásra pályázott és Dr. Benedek Bélát, aki a gerendási prakszist akarta betölteni. Kiemelten fontosnak tartotta a békéscsabai napilap, hogy Such Kálmán „aki már 18 éve van a város szolgálatában, 5 évi háborús katonai szolgálat után immár második éve működik helyettes irattárosi minőségben. Az irattárosi állásra őt tartják egyedül számbavehető pályázónak”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=53&layout=s
-400x225.webp)
