Országos hír – Még mindig a király halála
Még mindig gyászolt a nemzet, még mindig témát adott a Körösvidéknek IV. Károly halála. Sokan búcsúztatták már szép gondolatokkal az uralkodót, most a különböző felekezeteken volt a sor. 1922. április 9-én jelent meg a békéscsabai napilapban az a cikk, melyben „a magyar nép főpapjai fordultak e szomorú alkalomból híveikhez”.
Brém Lőrinc, a nagyváradi római katolikus püspökség gyulai helynöke körlevélben fordult a hívekhez. Megdöbbenésének adott hangot, hogy a királynak száműzetésben, szinte egyedül kellett meghalnia, „trónjától megfosztva, megfosztva országaitól, jogaitól, vagyonától”. Mit hagyott hátra az elhunyt? – folytatta gondolatát a gyulai pap. „Elpusztult országokat, agyongyötört nemzeteket, akiktől elszakítva, mégis velük együtt szenvedett; szenvedett épen olyan keservesen, épen olyan igazságtalanul meggyötörve, olyan kegyetlenül megkínozva, mint mi”. – válaszolt saját kérdésére Brém. Forradalmak jöttek, melyek „hülyéket és vérszomjas zsarnokokat ültetett” a király trónjába. Megszünt a Szent István koronájába vetett hit, nem csoda, hogy az országot megcsonkíthatták, agyongyötörhették és nélkülözésre kényszeríthették. Szegény király pont akkor lépet trónra (1916-ban – a szerk.), amikor „a világháború hullámai a legmagasabban jártak, amikor a rettenetes, sulyos viszonyok szinte emberfeletti igényeket támasztottak az uj és fiatal uralkodóval szemben”. Ezekben a szomorú napokban gondoljuknk az özvegy királynéra, gondoljunk a királyi családra, az árván maradt magyar nemzetre – és imádkozzunk értük. Véget kell vetnünk a pártoskodásnak, össze kell fognunk, annak érdekében, hogy nemzetünk újra nagy és erős legyen. „Legyünk igaz keresztények, mint amilyen igaz keresztény szegény királyunk volt; legyünk igaz, hü, áldozatrakész magyarok, amint azt szegény hazánk súlyos helyzete tőlünk várja!” Dr. Ravasz László református püspök is leírta gondolatait. A világ egyik legnagyobb birodalmának uralkodóját sirajuk, aki „ugy halt meg, mint egy üldözött koldus”. Nem ő okozta a Nagy Háborút, de ő lett annak egyik áldozata. Azt a férfit gyászoljuk, akinek „Szent István koronája érintette homlokát”, ő „minden magyar ember fejedelme és hites lelki vőlegénye volt” és mindenkinek joga van arra, hogy megkönnyezze királyát. „Távolból köszöntünk utoljára, bucsuzunk tőled és ime megáldunk téged, IV. Károly király!” – fejezte be levelét a református püspök.
Szó szerint – „Aki elmegy, az legyen vidám”
„Ezúttal nem a tréfa hangján fordulok a Körösvidék hűséges közönségéhez ezen a helyen nem is kívánom irányítani politikai vagy társadalmi felfogását, hanem — búcsúzni jöttem. Bizonyos körülmények azt követelték tőlem, hogy belekapcsolódjam az aktiv politikába és a tollat egyelőre félretéve, a szó hatalmával folytassam azt a munkát, amelynek elköteleztem magamat.
Miután pedig az az ut, mely a szent, nagy közös célhoz, az integer Nagymagyarország feltámasztásához vezet, kettévált s az én meggyőződésem az, hogy az az ut helyes, amelyet én választottam, meg kellett kérnem a Körösvidék igazgatóságát, hogy másfél éven keresztül szeretettel végzett felelős szerkesztői munkám további teljesítése alól mentsen fel. Ez a mai napon meg is történt. Ismétlem: céljaink egyek s találkozni is fogunk remélhetőleg mihamarább, ma azonban nekem más választásom nem lehetett, mint a szerkesztőség vezetésétől megválni. Búcsúzom tehát a Körösvidék megértő közönségétől. Mikor másféléve helyemet elfoglaltam, idehoztam husz év tapasztalatát, sok lelkesedést és ezekkel szolgáltam legjobb tudomásom szerint Hazámat és fajomat. Akaratom s szándékom mindenkor tiszta, őszinte volt; mellékgondolat, személyi érdekek soha sem vezettek. Ha ennek dacára valaha tévedtem volna, ezt mentheti az, hogy még a legjobb akarat is tévedhet. Hálával és köszönettel adózom mindazoknak, akik nehéz és felelősségteljes munkámban támogattak s kérem hogy velem szemben tanúsított szeretetüket a jövőre is megőrizni szíveskedjenek, miután — legalább is addig, mig szülőföldem az idegen iga alól felszabadul — csabainak érzem és tartom magamat. Nem búcsúzom tehát Békéscsaba közönségétől, csupán olvasóinktól — egyelőre. Nehéz időkben vettem át e lap szerkesztését s talán még nehezebb időben hagyom el őrhelyemet, de nagyobb munkát, még több felelősséget vállaltam s ugy hiszem, hogy ez kötelességem volt, hiszen mindannyiunknak, akik a közért küzdünk, kötelessége ott és ugy szolgálni nemzetét, ahol és ahogy a változó viszonyok megkövetelik. Búcsúzom — bár itt maradok, s búcsúzom — a viszont látásra. Csorba Béla, a Körösvidék felelős szerkesztője.”
Országos hír – Merénylet a fővárosban
1922. április 3-án, az esti órákban bomba robbant Budapesten a Dohány utcában, ahol a választásokra készülő Demokrata Kör tartott díszvacsorát. A merénylet több ember halálát okozta és a nyomozás eredményeiről a Körösvidék is beszámolt olvasóinak.
Április 8-án terjedelmes beszámolót vettek át a Magyar Országos Tudósítótól. Ebben azokról a szakértői véleményekről volt szó, melyek a felrobbant bomba megmaradt részeivel foglalkoztak. A szakemberek „szerint a szilánkok anyaga két miliméter vastagságú acéllemez volt, a szelence dinamonnal vagy amonállal volt megtöltve”. Az is kiderült, hogy a tettesek valószínűleg maguk készítették el a bombát. Az MTI tudósítása szerint az áldozatok hozzátartozói a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban elhelyeztek 500 000 koronát. Ezt az összeget annak ajánlották fel, aki „a tettesekre vezető biztos nyomot megjelöli”. A gyanú az Ébredő Magyarok Egyesületére terelődött, ezért a nyomozók 40 fővel szálltak ki a Sörház utcai székházukhoz és tartottak házkutatást. Egy tanú is jelentkezett Dr. Horváth Antal rendőrfőkapitánynál, aki elmondta, hogy „a robbanást megelőző nap estéjén az Ébredők Sörház-utcai helyiségéből 3 kézigránátot hoztak ki”. A kihallgatások és a házkutatás során azonban ezzel kapcsolatban nem találtak semmilyen bizonyítékot a rendőrök. Közben eltemették az áldozatokat is, a síroknál maga Apponyi Albert mondott gyászbeszédet. A nyomozás „megszakítás nélkül” folyt. Ennek során „ma délelőtt a robbanási ügy referensénél jelentkezett egy idősebb ur, aki négyszemközt akart beszélni és ujabb adatokat közölt vele, amelyeket a nyomozás vezetője olyan fontosaknak talált, hogy mindent félretéve abban az irányban összpontosította a nyomozást”. Elképzelhető – folytatta a cikket a Körösvidék – hogy hamarosan újabb szenzációs hírekkel tudnak szolgálni a nyomozással kapcsolatban.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=29&layout=s
Bomba
https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1051020/?img=0
