Szó szerint – Az utolsó magyar koronás fő halála
„(vk) Elvégeztetett. Egy tragédia utolsó felvonása pergett le a világtörténelem színpadán. IV. Károly, a letiport Magyarország száműzött királya meghalt. Befejeződött korán, váratlanul egy fiatal élet, mely hirtelen ragyogott elő szinte az ismeretlenségből, hogy rövid néhány év alatt átéljen egy megrázó nemzet- és király-tragédiát, aztán elmúljon emberin, fájdalmasan.
A funchali ravatal előtt mélységes megdöbbenéssel áll az egész világ. T\ részvét az embernek szól, aki sok hányatás és szenvedés után a koporsóba szállt megpihenni, maga után hagyva egy nagy családot, melynél árvább család nincs talán ma ezen a földön. A magyar nemzet kegyelete is elzarándokol ahoz a koporsóhoz s az embernél többet sirat ott, fájlalja volt királyának halálát, akinek sorsa ol an nagyon egy volt a nemzet sorsával, aki a magyar nemzettel együtt bukott a megaláztatásba, szenvedésbe. H koporsóhoz minden magyar ember őszinte részvéttel és gyásszal lép. T\ halál közelsége elnémítja a „miért?"-eket, az áldatlan és soha ki nem meríthető vitákat, sőt yiszályokat; a meghalt királyt látjuk ott csupán, akinek minden tiszteletet megad a magyar nép, akinek csak nemes szándékait, jószivét akarja most látni a nagy halottat siratok serege. A ravatalnál elcsitul a harc, a testvérviszály haragja kialszik s akik nem értették meg egymást, most a gyászpompa letompitott fényénél egymásra találnak, a testvérkezek kisimulnak kézszoritásra: a száműzött király koporsójánál testvér lesz újra a viszálykodó magyar. Legalább is igy kellene lennie! Amit mi nem tudtunk igazán megoldani, ami miatt kétségbeejtően szomorú harc dult a mindenkitől elhagyott s teljesen magára maradt magyarok közt, a királykérdést ő maga kapcsolta ki e civódó nemzet életéből. Szörnyű nagy áldozattal. Maga szállt sirba a száműzött király. Ravatalához méltóbb érzéssel nem járulhatunk, mint komoly magunkbaszállással. Amit a tülekedés és viszály zajában nem tudtunk megérteni, azt itt a halál közelségének irtóztató csendjében meg kell értenünk: egymásra kell találnunk. f\ Halott beszél: „én már nem vagyok elválasztó élet köztetek, én már elmentem, hogy ti egymáshoz elmehessetek." Hallgassuk meg a Halott szavát. Amit az élő király nem tehetett meg ... a halott király békítsen meg bennünket! A kapucinusok templomának sírboltja lehet, nemsokára kinyilik mégegyszer, hogy befogadja az Osztrák-Magyar monarchia utolsó közös urát. A temetésre a magyar nemzetnek is vinnie kell egy koszorút. Őszinte köny is fog végigperegni magyar arcokon, mikor csikorogva bezárul a kripta ajtaja. De aztán fel a fejjel! A halál birodalmából induljunk el az életre, a magyar nemzeti életre. Mert a nemzetnek tovább kell élnie, fel kell támadnia!”
Nemzetközi hír – Hírünk a nagyvilágban
Mit gondolnak a magyarokról külföldön? Mi a véleményük a győztesek közvéleményének a trianoni békében megcsonkított Magyar Királyságról? Ezt a kérdést járta körül a Körösvidék 1922. április 2-án, amikor a Magyar Nemzeti Szövetség budapesti közgyűléséről számolt be olvasóinak. Az MNSZ „valóban követi a Mester szavait: Elmenvén széles e világra, tanítsatok minden népeket”.
Így került ki Dr. Krisztics Sándor főtitkár Angliába, „akit különben a hires egyetemi város, Oxford is meghívott előadás tartására”. Ebben a városban már megalakult a „magyarokkal rokonszenvező Liga”, melynek egyetemi tanárok és hallgatók a tagjai. Tevékenységük keretében újságot adtak ki, magyar kokárdákat és zászlócskákat osztogattak Londonban. A Liga abban bízott, hogy a téli szünetre hazautazó egyetemisták terjeszteni fogják a lapjukat és eszméjüket. A főtitkár meghívót kapott egy előadásra is, mely Közép-Európa sorsának alakulásáról szólt. Az előadó – Elliot kapitány – „nagy szeretettel beszélt rólunk, az „ezeréves Magyarországról, mely megérdemli minden rokonszenvünket.", majd azzal folytatta, hogy a magyarokat csak belerángatták a háborúba. A szónok a franciák ellen kelt ki, szerinte ők voltak azok, akik „militarizálták a szines népeket, akik között most annyi a katona, hogy minden fehérre két szines jut”. Dr. Krisztics hálás szavakkal köszöntötte a beszédet és kifejtette azt a véleményét, hogy Magyarország szívesen lenne Nagy-Britannia „előőrse Középeurópában”. Szerinte ugyanis „a magyarok szivesebben látnának a Csepel szigeten Liverpoolt, mint egy piszkos Marseillet”. Angol politikusokkal beszélgetve a főtitkár olyan tervezeteket is hallott, hogy „az ősszel lezajló választásokon vele együtt nagyon sok olyan politikus fog letűnni, akinek része van a trianoni béke megalkotásában s akit ezért felelősség terhet.” Ebben az esetben viszont a magyaroknak készen kell állniuk arra, hogy visszavegyék az elragadott területeiket. A gróf Apponyi Albert által is megfogalmazott „kultúrfölény” is előtérbe került a londoni látogatás során. Magyarország számára felkérés érkezett, hogy vegyen részt egy angliai művészeti kiállításon. A Magyar Nemzeti Szövetség szerint: „Ez volna a legelső alkalom, hogy kézzelfoghatólag bebizonyithatnók kulturális fölényünket, amelyet védelmi iratainkban s a szerződés körüli vitákban érvül használtunk elnyomóinkkal szemben.” Sőt mindezeken túl az oxfordi egyetem közölte, hogy szívesen látja a magyar fiatalokat falai között, miközben a németeknek ezt még nem engedélyezték. Más szelek fújtak viszont Franciaországban, ahova a Szövetség részéről Dr. Lázár látogatott el. Tapasztalata szerint „elnyomóink bámulatos propagandát fejtenek ki ellenünk” és minden vidéki francia lap a magyarokkal szemben ellenséges.
Országos hír - Hírek a király halála előtt és után
Az 1921. évi királypuccsok után IV. Károlyt családjával együtt Madeira szigetére szállította egy angol hadihajó. A király körüli történések rendszeresen szerepeltek a Körösvidék hasábjain, így természetesen az egészségi állapotáról és betegségéről is folyamatosan beszámolt a csabai lap.
1922. március 31-én már arról szóltak a hírek, hogy Bécsből orvos indult a király megmentésére, aki nagyon súlyos tüdőgyulladásban szenvedett. Április elsején a király állapotáról jelent meg egy cikk, melyben különböző források alapján próbálta a Körösvidék kideríteni az igazságot. Nem volt könnyű dolga. Az MTI jelentése szerint „a király a javulás utján van”, de a király egyik bizalmasa szerint „Őfelsége betegségében változás nem állt be, állapota változatlanul sulyos”. Egy másik forrás szerint „Károly király állapotában határozott javulás állott be, mert a gyuladás centruma nem terjed tovább. A hőmérséklet csütörtök óta 39. Táplálék vétel és közérzet javult öntudat tiszta.”. Andrássy Gyula pedig táviratot kapott, melyben összefoglalták az uralkodó állapotát: örvendetes javulás. Mindenki reménykedett, hátha sikerül az utolsó magyar királynak kilábalnia a betegségéből. Április 2-án azonban a következő, gyászkeretes hírrel találkoztak a békéscsabaiak: „Meghalt a király. A tegnapelőtti hióbhir beteljesedett. IV. Károly király, Nagymagyarország utolsó koronás királya számkivetésben elhunyt”. (hióbhír: Vészes, tragikus tartalmú értesítés, ijesztő, riasztó hír – a szerk.). Április 4-én már a címlapot foglalta el a király halálának híre. A hírek szerint uralkodónkat ideiglenesen Funchamban (Madeira szigete) temetik el, de udvari körök „a bécsi kapucinusok sírboltjában helyezhetnék örök nyugalomra, még ha a temetés minden pompa nélkül, csak szerény szertartások mellett történhetnék is meg”. Beszámoltak Zita királyné állapotáról is, aki az események miatt „idegsokkot kapott és rendkívül gyenge”. Az is nyilvánosságra került, hogy Magyarországon a belügyminiszter betiltott minden mulatságot és népgyűlést. A Körösvidék külföldi lapszemlét is tartott, ebből kiderült, hogy az angolok arra számítottak, hogy megindul Közép-Európa konszolidációja, hiszen a magyar monarchisták „végzetes csapást kaptak”. Párizsban rokonszenves embernek festették le Károlyt, aki „nem volt hijján nemes egyénisége a nagyságnak, de elhatározásaiban kapkodó és gyenge volt”. Egy párizsi lap külön is kiemelte az elhunyt egyik kiváló politikai döntését. Az Echo de Paris szerint a királypuccsok következtében „kikerülhetetlen lett volna Magyarország megszállása, sőt valószínűleg végleges felosztása is. IV. Károly abban a nehéz pillanatban, amikor tervének következményeiről értesült, habozás nélkül feláldozta magát a békéért”.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=5&layout=s
Hióbhír
Kép forrása
