Országos hír – Végre egy külpolitikai siker!
Nem sok külpolitikai sikert könyvelhettek el a magyar kormányok az első világháborút követően, de 1921 októberében mégiscsak sikerült valamit felmutatni. Az osztrák békeszerződésben hazánktól Ausztriának ítélt területeken magyar részről ellenállás alakult ki és visszaverték az osztrák csendőrök Sopron környékére történő bevonulását. A két ország között Olaszország közvetített.
A Velencében zajló konferencián sikerült az álláspontokat közelíteni és a következő megállapodás született: „Sopronban és környékén népszavazást tartanak a szövetségközi bizottság ellenőrzésével”, azaz az ott élők eldönthetik, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz akarnak tartozni. 1921. október 14-én jelent meg az örvendetes hír a Körösvidékben, természetesen a címlapon. Mellette egy vezércikkben írt a lap leendő soproni népszavazásról. A csabai újság véleménye, hogy „örömmel kell megállapítanunk, hogy Sopronra és környékére nézve megnyertük a diplomáciai csatát”. Ugyanakkor azt is megjegyezte a Körösvidék, hogy a „jog és igazság ugyan azt követelte volna, hogy azt a népet, mely magyar akar lenni, magyarnak hagyják minden vita nélkül”. Fontos eredmény a népszavazás elrendelése, írta az újság és semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a döntés Magyarország számára kedvező lesz. Az ott lakók kijelentették, hogy „semmi kedvünk sincs ahhoz az Ausztriához csatlakozni, amelyek erkölcsileg a bolsevizmus ott garázdálkodó veszedelmes és bamba elmélete, anyagilag pedig a teljes pénzügyi züllés tesz tönkre”. Az is elképzelhető – tette hozzá a lap -,hogy a győztesek elgondolkodnak békéjük igazságtartalma felett, „és ha ez így lesz, akkor a velencei konferencián sokkal több történt, mint amennyit a világ várni mert volna tőle”. A soproni népszavazás békéscsabai visszhangjáról a Csabai Mérleg 2021. december 16-án megjelenő számában olvashatnak részletesen.
Országos hír – Működnek a határmegállapító bizottságok
Magyarország határait a trianoni békediktátumban kijelölték, de azt a helyszínen kellett pontosan meghatározni. E célból úgynevezett határmegállapító bizottságok járták végig az új határt, melyeknek az is a feladatuk volt, hogy a határkövek elhelyezésével döntsenek a végleges határról. Az egyik ilyen bizottság tevékenységéről számolt be a Körösvidék 1921. október 11-én.
A Magyar Királyság és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia – a szerk.) határmegállapító bizottsága Muraszombatra látogatott el és a „hirre a környék minden falujából ezrével özönlöttek be a hü vendek Muraszombatra s olyan tüntetést rendeztek magyar hüségük mellett”. Bár a tüntetők nem tudtak magyarul, de folyamatosan kiabálás hallatszott: „Éljen a magyar! Csak magyar akarunk lenni!”. A tudósító beszámolója szerint nemcsak az antantbizottság lepődött meg a helyzeten, de maguk a szerbek is. A látogatás után sajnos a bosszú következett, a helyi hatóságok „nagyszámban fogdosták össze a tüntetés főbb vezetőit. Különösen sok papot és tanítót fogtak el, azonkívül asszonyokat, leányokat, sőt gyermekeket is, akiket véresre vertek”. A határmegállapító bizottságok nemcsak itt találkozhattak az elcsatolás ellen tüntetőkkel. Észak-Magyarországon, Gömör vármegyében is zajlott „felemelő magyarbarát tüntetést, […] Losonc, Ozd, Tornaija és Pelsőc környékén”. Az itt élő „jámbor palócok” is tüntettek az új határok ellen. A Tornaljára titokban érkező bizottság tárgyalásainak híre kiszivárgott és a tudósító állítása szerint 40 000 fő indult el az elcsatolás elleni megmozdulásra. A helyi zsupán azonban leállította a vonatközlekedést, de a többég gyalog indult el a helyszínre. A Pelsőcre érkezők találkozhattak az antant képviselőivel és „hitet adtak törhetetlen ragaszkodásukról a magyar haza iránt”. A Körösvidék tudósítása szerint mindez nagy hatással volt a bizottság vezetőire, akik még azt is megígérték, hogy „a kérelem értelmében fognak dönteni”. Sajnos a valóságban ezek a megmozdulások semmilyen hatással sem voltak a határok megállapítására.
Vármegyei hír – Sok a probléma, de legalább pálinka van elég
Békés vármegye megyegyűlést tartott 1921. október 15-én, melyen Dr. Daimel Sándor alispán a megye „közállapotáról” adott elő jelentést. Ezt a Körösvidék már csütörtökön leközölte, melyből képet kaphatunk arról, hogy milyen állapotok uralkodtak a korszakban a megyénkben.
A közegészségügyi viszonyok kedvezőtlenül alakultak, többek között a vöröshimlő járvány miatt. A vármegyei közkórház helyzete sem volt rózsás, gépei elavultak, az épületei felújításra szorultak és „a betegek fehér és ruhaneműi is nagyobbmérvü pótlást igényelnének, de ezekre — sajnos — éppen ugy nincsen pénzügyi fedezet, mint ahogy nem lehetett fűtőanyagokat sem beszerezni kellő mennyiségben”. Rettegve várják a telet a kórház vezetői, attól féltek, hogy a betegeknek, hasonlóan az elmúlt két télhez, hideg szobákban kell „dideregniük”. Mivel élelmiszerből is hiány mutatkozott a kórházban, ezért az alispán azzal a javaslattal élt, hogy államosítani kellene a megyei közkórházat, mert a vármegye már nem képes működtetni az intézményt. A közbiztonság terén is kedvezőtlenül alakultak a megyei állapotok. A „vagyonbiztonság-ellenes” cselekmények közül a következő bűncselekmények fordultak elő: „magánosok, hatóságok és hatósági közegek elleni erőszak, pénzhamisítás, hamistanuzás és hamiseskü, rágalmazás, becsületsértés, testisértés, rablás, zsarolás, okirathamisitás, vagyonrongálás, de legtöbb esetben lopás, sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bűnpártolás és csalás”. A mezőgazdaságban, a kedvező időjárásnak köszönhetően, jól alakult az aratás, a behordás és a cséplés is. A kukorica viszont a hosszan tartó szárazság miatt nem fejlődött megfelelően, „rossz termést adott, mert a csövek hiányosan fejlődtek, sőt igen sok szár meddő maradt”. A megye gyümölcstermelése is elmaradt a megszokottól, ez alól csak a szilvatermés jelentett kivételt. A napszámbérek emelkedtek és a mezőgazdasági munkákhoz „szükséges pálinkamennyiség biztosítására a földmivelésügyi miniszter 495 hl. szeszt bocsátott a törvényhatóság rendelkezésére, mely mennyiség három részletben leszállittatott és a szeszelosztó bizottság rendelkelkezéséhez képest szétosztatott”. A közellátás terén a kormány előírta az ellátatlanok névjegyzékének felülvizsgálatát, a rászorulók száma az új névjegyzék „szerint alig egyötödrészét teszi ki a réginek”, de ez csakis annak köszönhető, hogy „az ellátatlanok kategóriái nagyon szűkre vannak szabva benne”. Az állategészségügyi viszonyok kielégítően alakultak a megyében, bár „a fertőző betegségek közül a ragadós száj- és körömfájás merült fel járványos formában egyes községekben, a beavatkozó hatósági intézkedések következtében azonban helyhez kötött maradt, behurcolási módja egy esetben sem volt kideríthető”. A beszámolóban a közlekedésügy zárta a sort, melyben a közutak állapotának javítása volt a legfontosabb. Kavicsszórás, hengerlés kellene több helyen is, de ez csak egy nagy közúti adóemeléssel lenne lehetséges, amit az alispán nem javasolt. Gondot jelentett az is, hogy bár több helyen és többször meghirdették, de csak nagyon kevesen jelentkeztek a munkaközvetítő hivataloknál földmunkákra.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=48&layout=s
Velencei egyezmény
https://mult-kor.hu/20140901_fegyveres_felkeles_a_trianoni_hatarok_ellen?print=1
