Országos hír – Lépj be a hadseregbe!
A trianoni békeszerződés nemcsak a határokat változtatta meg, hanem a magyar hadsereggel kapcsolatban is tartalmazott, hazánkra nézve igen súlyos, korlátozásokat. Többek között a hadsereg létszáma nem haladhatta meg a 35 000 főt, a diktátum megszabta a fegyverek pontos számát és milyenségét is. A győzteseknek mindezekkel az volt a célja, hogy Magyarország ezáltal ne kezdeményezhessen semmilyen komolyabb támadó hadműveletet, azaz ne szerezhesse vissza fegyveres erővel az elszakított területeket.
Katonákra azonban, ha korlátozottan is, de szükség volt, ezért jelent meg a Körösvidékben 1921. november 18-án egy felhívás, melyben a Magyar Királyi Nemzeti Hadseregbe toborozták az érdeklődő önkénteseket. A Honvédelmi Minisztérium olyan férfiakat keresett, akik „a békeszerződésben előirt 12 évi tényleges szolgálati kötelezettség elvállalására hajlandósággal birnak”. Legénységi szolgálatra volt tiszteket és altiszteket is felvettek, akiknek ugyan le kellet mondaniuk „rendfokozati jelvényeik viseléséről”, de illetményüket a rangjuknak és nem a beosztásuknak megfelelően fogják majd megkapni. Ők olyan ígéretet is kaptak a minisztériumtól, hogy gondoskodni fognak a megfellelő beosztásukról és „megkülönböztető jelzéssel való” ellátásukról is. Pontosan meghatározták azok körét is, akik jelentkezhetnek a hadseregbe. Ezek a következők voltak: „1. Magyar állampolgárság. 2. Testi és szellemi alkalmasság. 3. Erkölcsi érdemesség és nemzeti szempontból való megbízhatóság. 4. Betöltött 17, de tul nem haladt 36 életév. 5. Nőtlenig (gyermektelen özvegység vagy elvált állapot). 6. Kiskorúaknál az atya (gyám) beleegyezése”. Jelentkezni a tartózkodási hely közelében található alispáni hivatalában vagy a városi katonai ügyosztályon lehetett. A jelentkezők megválaszthatták a fegyvernemet és a csapattestet is. Természetesen közölték, hogy milyen illetményre számíthatnak a leendő katonák: „Az önkéntes jelentkezők a teljes ellátáson (elhelyezés, élelmezés, ruházat) kívül a szokásos, altisztek részére járó illetményekben fognak részesittetni: ez a rendfokozathoz képest évi 6935 koronától 9565 koronáig terjed”.
Helyi hír – Újabb hangverseny a színházban
A Magyar etimológiai szótár szerint az irredentizmus „olyan mozgalom, amely más országok területeinek elcsatolását követeli etnikai alapon vagy történelmi jogokra hivatkozva”. Nem véletlen tehát, hogy a trianoni béke aláírása után megszaporodtak Békéscsabán is az ilyen jellegű programok.
1921. november 19-én a Honvédelmi Párt tartott irredenta hangversenyt a Színházban „igen szép számú, intelligens megértő közönség jelenlétében”. A legjobb helyekre szóló jegyek már elővételben elkeltek, emiatt anyagi téren is megérte megrendezni az eseményt. Természesen a Himnusz eléneklésével kezdődött a program, melyet a Békéscsabai Keresztény Daloskör adott elő „kifogástalan gyönyörű összhangban”. Ezt követően Gajda Béla kerületi elnök következett, aki „igen magasszárnyalásu, sziveket lebilincselő” megnyitó beszédet tartott. Őt Mihó Enikő zeneakadémiai pedagógus követte, aki énekével; míg Osváth Béláné zongorajátékával nyűgözte le a közönséget. Heltai Nándor irredenta verseket szavalt, majd Dr. Dzurik Józsefné „olyan kedvesen énekelt, hogy jelenlevők tombolva szólították vissza”. Bodor Aladár következett, aki „gondolatokban gazdag költeményeit” adta elő. Szünet előtt még Laurovics Ferencné szavalata emelte az est fényét, melyhez Pongrácz Géza zongorajátéka is hozzájárult. A rövid pihenőt követően újra a Keresztény Daloskör következett, most a „Hiszekegyet” énekelték el. Dr. Király Aladár Háromszék vármegye volt főispánjának ünnepi beszédét hallgathatták meg ezt követően a nézők. A szónoklat „igaz, őszinte és hazafias érzésektől áthatott” volt, amit a közönség „nagy megértéssel fogadott”. A Körösvidék az est kiemelkedő produkciójának Király Lászlóné „magas nivóju énekszámát” tartotta. Elsőrangú hangja volt, melyet művészien képeztek ki, ezért a „kapott gyönyörű csokorra őszintén rászolgált”. Az újságíró a cikk végén köszönetet mondott mindenkinek, akik az „irredenta esttel tették emlékezetessé a szombati napot”.
Helyi hír – Hibázott az orvos vagy nem hibázott?
Döbbenetes hírről számolt be a Körösvidék 1921. november 13-án. Egy békéscsabai orvos, akinek a nevét nem nevezték meg a cikkben, halottnak nyilvánított egy olyan csecsemőt, akiről később kiderült, hogy életben van és „esetleg matuzsálelemi kor is megérhet”. A részletekből kiderült, hogy Kohn N. békéscsabai lakos 12 napos Gizella nevű lánya a kezelőorvos megállapítása szerint meghalt.
A városi eljárásrend szerint az ügyeletes orvos ki is ment a családhoz a hivatalos vizsgálat lefolytatásának érdekében. Itt kiderült, hogy a csecsemő „él, teljesen ép és egészséges”. A Körösvidék a szenzációs hírt azzal a megállapítással zárta, hogy ebből az esetből is látszódik, mennyire „fontos a hivatalos halottvizsgálat megejtése”. De mi is történt valójában? A csabai orvostársadalom nem engedhette meg magának, hogy a szakmaiságán esett foltot ne törtölje le. A válaszcikket 1921. november 16-án közölte a Körösvidék. Ebben Dr. Vas Vilmos a „csabai orvosok nevében” írta le véleményét az adott esetről. A doktor szerint a „feltámadt csecsemőről” szóló cikk „téves és rosszindulatú informatio alapján” íródott és alkalmas arra, hogy a békéscsabai orvosokat felületesnek mutassa be. Vas leírta, hogy miként működik a városban a holttá nyilvánítás folyamata. Amennyiben egy beteg otthonában meghalt, a kezelőorvosnak ki kell állítania a halottkém részére egy Értesítőt, „amelyben a halott neve, kora, vallása és lakásán kivül jelenti a kezelőorvos, hogy nevezettet életében milyen betegségben s mennyi ideig gyógykezelte”. Ezt a dokumentumot azonban a kezelőorvos a „halott hozzátartozóinak bemondása alapján állítja ki a kezelőorvos anélkül, hogy ő kötelezve volna a halál tényleges bekövetkeztéről is személyesen meggyőződést szerezni”. A halál beálltát a halottkém állapítja meg alapos vizsgálat után. Mindezekből az következik, hogy a csabai lap által közölt szenzációs esetnél a kezelőorvos semmilyen hibát sem követett el, hiszen ő az Értesítőt „a beteg hozzátartozójának — valószínűleg jóhiszemű, de téves — bemondása alapján állította ki, ami a fentiek szerint kötelessége is volt”. A Körösvidék természetesen nem hagyta annyiban az ügyet. A doktor úr levele után leírta, hogy lehet, hogy törvényesen járt el a csabai orvos, de „az a szerény véleményünk, hogy azokról, akik élnek, nem lehet, nem szabad irásos bizonyítványt kiállítani, hogy — meghaltak”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=185&layout=s
Hadsereg
Irredenta
