Országos hír – Mi történt az őszirózsás forradalom napjaiban?
Napjainkban sem örvend túl nagy népszerűségnek az ún. „őszirózsás forradalom”, de képzelhetjük, hogy hogyan vélekedtek erről az eseményről 1921-ben… A Körösvidék száz évvel ezelőtt, 1921. november 1-jén vezércikkben fejtette ki véleményét az 1918. október végi történésekről, melyet csak „gyalázatos patkánylázadásnak” nevezett.
Azokban a napokban „nem mosolygott az ég”, sőt fegyveres csőcselék uralta az utcákat, ahol Károlyi Mihály és „kalandortársasága” ásta meg Magyarország sírját. Az őszi rózsa, a „chrisastém” láttán az elmúlás jut eszébe az embereknek, de „a forradalom […] elrabolta a kegyelet virágát s jelvényül tűzte fel azt”. Azóta nagyon sok minden történt Magyarországon – folytatta a lap; „felborított királyi trónon, a széttépett ezeréves ország, a felfordult társadalmi rend, a szétkergetett dicsőséges és veretlen magyar hadsereg, a tönkretett ipar és kereskedelem, az idegen megszállók zsákmányául dobott rengeteg nemzeti vagyon, az a sok-sok szenvedés, ami ettől a rettenetes naptól kezdve reánk szakadt”. Szerencsére a sok-sok szenvedés immár a múlté, hiszen „megcsonkított országunkban teljes a rend és folyik a munka, az országépitő munka”. A nemzetnek azonban ma is akadnak ellenségei, olyanok is, akik „tevékeny részesei voltak az október hó 31-ének”. A Körösvidék szerint emlékeznünk kell az átélt borzalmakra, össze kell tartanunk, mert „ha gyengék leszünk, újra erőt vehetnek rajtunk ellenségeink, mig ha az összetartás erejével felvértezetten állunk, bizonyára diadalt veszünk elleneinken s Magyarország ragyogó napja felvirrad!” (Az őszirózsás forradalommal kapcsolatban érdemes elolvasni Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság című könyvét – a szerk.)
Országos hír – Harmadjára is megtörtént
Történelmi ülésnapot tartott a magyar országgyűlés 1921. november 4-én. Hazánk történetében immár harmadik alkalommal (1707 és 1849 után – a szerk.) mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, azaz azt, hogy Habsburg nem lehet a Magyar Királyság uralkodója.
Az ülést „szokatlanul zsúfolt padsorok” előtt rendezték meg, melyet pontosan 10 órakor nyitott meg Gaál Gaszton házelnök. Az első napirendi pontot a honvédelmi miniszter terjesztette be „az oroszországi hadifoglyok hazaszállítása tárgyában”. Ezt követően kezdődött a mindenki által legjobban várt törvényjavaslat tárgyalása, mely „IV. Károly király Őfelsége uralkodói jogának és a Habsburg ház trónöröklési jogának megszűntéről” szólt. Nagy döntésekhez nagy emberek véleménye is kell. Nem véletlen, hogy maga a miniszterelnök, gróf Bethlen István szólt hozzá igen hosszasan a témához. A kormányfő elmondta, hogy miért tartja fontosnak a törvényjavaslat elfogadását. Az egyik a királynak az a ”könnyelmű” kísérlete, mellyel kétszer is megpróbált visszatérni a magyar trónra; a másik „a nemzet nyugalma és az a mohó törtetés, amely szomszédainknál jelentkezett, hogy belső ügyeinkbe beleavatkozzanak”. A külső fenyegetés a kisantant országai (Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – a szerk.) felől érte hazánkat és itt 42 millió ember áll szemben 7,5 millióval szemben. A Népszövetség elismerte Magyarország függetlenségét, de amikor ezt egyes országok megtámadták, senki sem emelte fel ellene szavát. Bethlen után Apponyi Albert (Békéscsaba díszpolgára – a szerk.) következett. Ő az alapvető problémának és minden baj okozójának a trianoni békét nevezte meg. Szerinte a kisantant beavatkozása a magyar belügyekbe sérti a békeszerződés pontjait, de a nagyhatalmak semmit sem segítenek. Ők azok, akik „annakidején a párisi tárgyalásokon nem fejezték ki abbeli kívánságukat, hogy ezt vagy azt a dinasztiát ki kell küszöbölni”, azaz nem tiltották a Habsburgok magyarországi uralkodását. Apponyi véleménye szerint a történtek miatt „a magyar állam méltóságán, a Szent Korona fényén esett sérelem”. Végül kifejtette, hogy nemzetgyűlés nem hozhat trónfosztó törvényt és „ha törvény alakját nyeri is, jogilag hatálytalan”. Voltak azonban más vélemények is a törvényhozásban. Kószó István képviselő szerint Ausztria 400 évig folyamatosan elnyomta Magyarországot és gazdasági téren állandóan fékezte. Mindezek miatt a trónfosztó törvényt elfogadásra javasolta. Őt követően még többen is elmondták véleményüket, ki a javaslat mellett, ki ellene; majd fél kettőkor a házelnök „napirendinditványt tesz, mely szerint a Ház holnap folytassa a mai napirend vitáját”. Másnap 10 óra után pár perccel kezdődött a Ház ülése. A trónfosztás kérdésében először Rassai Károly szólalt fel, aki támogatta a törvényjavaslatot arra hivatkozva, hogy ezt elfogadva az ország gazdaságilag meg fog erősödni. Az utána következő szónokok – Balla Aladár, Dömötör Mihály – is az elfogadás mellett érveltek. Döntés született abban is, hogy másnap (vasárnap) délelőtt az Országgyűlés rendkívüli ülésen fogja elfogadni. A végső döntésre 1921. november 6-án került sor, amikor is a nemzetgyűlés vita nélkül fogadta „el harmadszori olvasásban a detronizáló törvényjavaslatot”, mely az 1921/XLVII. tc néven szerepel a törvénykönyvekben. Szövege igen rövid: „1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek. 2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt. 3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen. 4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.”
Helyi hír – Eredményes volt a gyűjtés
Minden korszakban nagyon fontos volt az elesettek támogatása, gyámolítása. Különösen fontos volt ez Békéscsabán az első világháborút követő években és büszkén mondhatjuk, hogy őseink élen jártak az adományozás terén. Mindennek szép példája volt, hogy a József kir. herceg Szanatórium Egyesület 1921-ben is megrendezte a „szokásos halottaknapjai gyűjtést a szegénysorsu tüdőbetegek gyógyítása javára”.
A Körösvidék beszámolója szerint a gyűjtés nagyon jól sikerült és „Békéscsaba megértő, nemesszivü közönsége most is megmutatta, hogy van érzéke a szenvedők nyomorának enyhítése iránt s szívesen adta koronáit a felállított urnákba”. Magára az akcióra még október végén került sor, amikor is egy vasárnapi napon a város területén több helyen is kikerültek a perselyek az utcákra. A csabaiak különböző felekezetek templomai előtt, a Fiume vendéglőnél, a Dobay drogériánál, a vasútállomáson és az erzsébethelyi hídnál adományozhattak. „Lelkes, nemesszivü úrnők […] a katholikus és evangelikus leányegyesület tagjai s a főgimnázium „Csaba" cserkészcsapatának ügyes, fürge cserkészei” segítségével folyt a munka az urnák körül. Bár az időjárás nem volt kegyes a szervezőkhöz, hiszen igen hideg, szeles volt a nap, de ennek ellenére „5303 korona és 8 fillér gyűlt össze a nemes célra”. A gyűjtés több napon keresztül folytatódott a katolikus templomnál, a Széchenyi ligetnél és a különböző (Bogárházi, Berényi úti, Kastélyi, Vasúti) temetőknél is. A számlálást követően kiderült, hogy a „gyűjtés összes eredménye 15436 K és 82 fill”. A szervezők ezt követően köszönetet mondtak mindenkinek, akik részt vettek e nemes cselekedetben. Külön köszönetben részesült a gimnázium cserkészcsapata, az egyházi lányegyesületek és a magyar királyi államrendőrség is. A cserkészeket kiemelték, hiszen gyakorlatilag ők irányították a folyamatot és „udvarias fellépésükkel, néhol kissé talán túlságos, de mindig kedves erőszakoskodásukkal a legjobb benyomást gyakorolták a közönségre, mely most látta másodízben munkában e nagyon fontos ifjúsági szervezetet”. A Körösvidék is köszönetet mondott a cikkben a Csaba cserkészcsapatnak és hangsúlyozták, hogy a „csabai cserkészektől még sok szépet, jót, nemeset s kövítésre méltót várunk”.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=146&layout=s
Trónfosztás
https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92100047.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D39
