Mi történt Aradon?
Szomorú hír jelent meg a Körösvidék hasábjain 1921. március 10-én. Az Erdélyt és a Partiumot elfoglaló új román hatalom harcot indított a magyar térfoglalás ellen, azaz elkezdte a magyarokhoz köthető szobrok és emlékművek eltávolítását a közterületekről.
Száz évvel ezelőtt Kossuth Lajos szobra volt útban és döntötték le „éktelen diadalordítozás” közben. A helyi magyarok tiltakozása ellenére tehát két, a magyarok számára nagyon fontos szobor (a másik a Szabadság-szobor volt – a szerk.) került kezdetben deszkaborítás mögé, majd 1925-ben egy lovardába. Sajnos Kossuth szobra – ellentétben a Szabadság-szoborral – nem élte túl a hányattatásokat, alakjai nyomtalanul eltűntek. A csabai újság beszámolójából az derült ki, hogy az aradi román hatóságok felszólították a helyi lakosoka, hogy adakozzanak az Egyesülési emlékmű számára, mely Erdély és Havasalföld egyesülésének állítana emléket. A hírt közlő sárga plakátokkal a Kossuth-szobrot is „kidekorálták”. Román tisztek egy csoportja egy éjszaka lovakkal döntötte le a szobrot (más források szerint „csak” egy mellékalakját – a szerk.) és a hatóságok szemet hunytak a gyalázatos tett felett, a „csőcselékre” fogták az esetet. A Körösvidék a „Gondolatok” rovatban is foglalkozott a történtekkel. Ebben azt az ellentétet mutatták be, ami a románok szavaiban és cselekedeteiben rejlik. Szavakban „telekiabálják a világot, hogy ők jól bánnak a régi lakossággal, kimélik a műkincseket, tisztelik a köztük lakó nemzetiségek nemzeti érzelmeit”, ám a valóságban „suttyomban pedig egyre-másra végig taposnak leikükön, szivükön”. Vajon miért félnek a Kossuth-szobortól? – tette fel a kérdést az lap. A válasz is megérkezett: „ez a szobor még ledöntve is félelmetes erőt rejt magában!”.
Mi történt Erzsébethelyen?
Dr. Fadgyas Sándor vagy Dr. Kulcsár? – tették fel a kérdést a jaminaiak száz évvel ezelőtt. Orvost kellett választani Dr. Koltai Ármin halála miatt Erzsébethelyen és emiatt két „párt” csapott össze a városrészben. A „Fadgyas-párt” tagjai több száz aláírást gyűjtöttek már össze saját jelöltjük érdekében, amit a városi képviselőtestület számára is eljuttattak. A Körösvidék 1921. március 9-én változtatás nélkül közölte egy „Erzsébethelyi polgár” nyílt levelét, mely a témával foglakozott, hiszen „ténybeli állításai megfelelnek a valóságnak”.
A névtelen levélíró a volt gerendási orvos, Dr. Fadgyas Sándor mellett tette le voksát, akit – szerinte – igaztalanul vádolták meg azzal, hogy „otthagyta a gerendásiakat egy hét múlva, mint szent Pál az oláhokat, minden szó nélkül”. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a gerendási orvosi állást Dr. Fadgyas augusztus 15-én foglalta el, de sajnos a helyi jegyző csak olyan lakást tudott neki kiutalni, melyben „rég idők óta csak a fecskék és egerek tanyáztak”, rosszak voltak a nyílászárók és Gerendástól 5 km-re volt. A „szövetkezet korcsmárosa” sietett az orvos segítségére, aki a helyi kocsmahelységben biztosított számára olyan földpadlójú szobát, mely egyben a rendelője is volt. Itt dolgozott és lakott a családjával október 15-ig, amikor is az áldatlan állapotok miatt átköltöztek Csorvásra, de Fadgyas közölte, hogy „az orvosi teendőket saját költségén lelkiismeretesen” továbbra is elvégzi. Sajnos ez a helyzet sokáig nem volt tartható, mert a polgármester felszólította, hogy „nyolc nap alatt térjen vissza a hatóság közreműködésével elfogadható lakásba” és ha ezt nem teszi meg, fegyelmi eljárást indítanak ellene. Dr. Fadgyas mellett szól az is, hogy a Nagy Háborúban katonaorvos volt és „egy" szláv nyelvet perfektül beszél, ami a tót nyelv elsajátítását könynyüvé teszi”.
Mi történt Pataki Samuval?
A világháború után természetes volt, hogy a még haza nem tért katonák után a hozzátartozók vagy ismerősök nyomozni kezdtek és ennek érdekében minden követ megmozgattak. Egy ilyen esetről számolt be a Körösvidék 1921. március 6-án „Sven Hedin levele Békéscsabára” című írásában.
Rell Lajos, a békéscsabai Rudolf Reálgimnázium igazgatója az intézmény egyik tanárát, Pataki Samut szerette volna felkutatni, aki „Moszkvában van, hol a vörösök lecsukták”. A direktor mindent megtett azért, hogy kollégája hazakerüljön, leveleket írt „a svéd, a sveici vörös keresztnek, sőt néhány kiváló, világhírű férfiúnak is, hogy járjanak közbe Pataki kiszabadulása érdekében”. Rell legnagyobb meglepetésére „az egyik világhírű nagyság, a mindenütt ismert keleti utazó” Sven Hedin válaszolt neki. A svéd földrajztudós levele, melyet a Körösvidék szerkesztőségében meg is lehetett nézni, a következő sorokat tartalmazta: „Tisztelt uraim! Levelét az itteni veres keresztnek adtam át. Remélhetőleg ott tudnak majd valamit csinálni. Teljes tisztelettel Sven Hédin”. A Körösvidék minden csabai nevében írhatta, hogy milyen nagy dolgot tett a „világhírű író és tudós”, aki ahelyett, hogy kidobta volna a levelet, segített a csabai tanárnak és erről „saját kézirásu levelezőlapon értesíti a kérelmezőt”. A cikkből nem derült, ki a legfontosabb, hogy mi lett Pataki Samu sorsa. Szerencsére a Körösvidék 1924. július 2-án megemlíti Pataki Samu nevét (aki ezek szerint addigra kiszabadult a fogságból) egy osztálytalálkozó résztvevői között.
Új rovat a Körösvidékben
Források
Körösidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Kossuth Lajos szobra
https://www.kozterkep.hu/15269/kossuth-lajos-szobra
https://www.nyugatijelen.com/allaspont/az_egykori_kossuth_szobor_evfordulojan.php
