Helyi hír – Ülésezett a képviselő-testület
Alaposan előkészítette a csabai képviselő-testület rendkívüli közgyűlését a Körösvidék, hiszen két cikkben ís foglakozott az eseménnyel a tényleges tudósításon kívül. 1921. április 30-án már beharangozta a közgyűlés tárgysorozatát. Ezek szerint öt ügyet fognak tárgyalni: „1, A vármegye alispánjának leirata a közmunka költségvetés ügyében. 2. Ingatlan átruházási városi illeték megállapítására vonatkozó szabályrendelet-tervezet, 3. Alispáni rendelet a villamosmüre vonatkozó szabályrendelet módosítása ügyében. 4. Györbiró Banó javadalmi hivatali felügyelő segély iránti kérelme. 5. Illetőségi és települési ügyek.”. Május 3-án jelent meg a lapban a „Mit tárgyal a szerdai városi közgyűlés” címet viselő írás, melyben bővebben is kifejtették a másnap tárgyalandó ügyeket. Az újság szerint a legfontosabb téma a „közmunkák váltságával kapcsolatos alispáni leirat lesz”, mert gondok merültek fel a megyei közutak karbantartásával kapcsolatban és nagyon nehéz behajtani a „vármegyei útadót”. A közgyűlésnek meg kell majd határoznia, hogy mennyi legyen az ingatlanforgalom utáni illeték, ezt a Körösvidék szerint 1,5%-ban akarja megállapítani a város, de a lap szerint legalább 2% lenne a helyes. Magát a közgyűlést a beharangozó „gyors és sima lefolyásúnak” jövendölték meg.
A május 4-én sorra került rendkívüli gyűlésről a másnap megjelenő Körösvidék tájékoztatta olvasóit. A képviselőtestületi ülés szomorú bejelentéssel kezdődött: Salát János képviselő elhunyt, helyette Meliskó Márton lett az új tag. Berthóty István polgármester javaslatára „a képviselőtestület elhatározta, hogy jegyzőkönyvileg fejezi ki Salát János elhunyta feletti részvétét”. Ezt követte Kvasz Mihály interpellációja, melyben a csabai háziezred legelőhasználati problémájára hívta fel a figyelmet. A korábban beharangozott közmunkaadó ügyében a következő határozat született: „kőház és iga után 60 korona, vályogház és kézinapszám után 30 korona a városi közmunkaadó”. Az ingatlanátruházási illeték ügyében hosszú vita kerekedett, melynek lezártával a polgármester szavazást rendelt el az eredeti tervezettel kapcsolatba (1,5% - a szerk.) „amelynek eredménye képen a tervezetet 33 szóval 31 ellen elvetették” és végül a város 1%-ban határozta meg ezt az illetéket. „Izgalmas” dolgok is történtek a közgyűlésen, hiszen „P. ur, a vörös arculatu kantinos ismét remekelt”. Az említett polgár „kantinszagú bölcsességeiből” nem volt hiány ezen a napon sem. P. úr nem „felállva, nem is illedelmesen kicirkalmazott szép beszéddel”, hanem sziporkákkal, „kimért szellemességgel” mondta el véleményét. Olyan módosításokat követelt, melyeket már nélküle is beterjesztettek; vitázott a képviselőkkel, akik gyakran rendreutasították.
Helyi hír – Búcsúztatás
Pedagógust búcsúztatott Békéscsaba 100 évvel ezelőtt, Barbierik Titusz 40 éves tanítás után 69 évesen nyugdíjba vonult. A felvidéki születésű tanár a pancsovai kereskedelmi iskola igazgatója is volt, de a békéscsabai „leányközépiskola” tanáraként fejezte be munkáját. A forrásokból kiderül, hogy édesapja evangélikus tanító volt és a bécsi műszaki egyetemen matematikát és természettudományokat hallgatott. 1887-ben szerzett „a budapesti ág. ev. egyetemes tanárvizsgáló bizottság előtt középiskolai tanári” minősítést, de már korábban tanárjelöltként dolgozott. Munkásságának nagy részét Pancsován (ma Szerbia – a szerk.) töltötte, innen „igaz magyarságáért és gerinces magatartásáért” üldözték el a megszálló román csapatok.
Az iskola megható ünnepséget szervezett tiszteletére, melyet Gajda Béla igazgató „magasszárnyalásu” beszéde nyitott meg, majd Huszár Etel diák „kedvesen tolmácsolta a növendékek búcsúját, háláját”. A megemlékezésből nem maradhatott ki az ünnepelt sem, aki „könnyekig meghatva, nagy hatású, gyönyörű beszédben” köszönte meg az elhangzottakat. A pedagógust „tanítványai és tisztelői ezreinek hálája és minden jó kívánsága kiséri a nyugalomba a magyar közoktatás e megfáradt, kitűnő munkását”. 1921. október 30-án örömteli hírt olvashattak a csabaiak a Körösvidékben a tanár úrral kapcsolatban. Horthy Miklós kormányzó úr az „igazgatónak nyugalomba vonulása alkalmából a felsőkereskedelmi iskolai főigazgató címet adományozta”.
Helyi hír – „Volt bár – nincs bár”
A kávéházak, éttermek és egyéb vendéglátóipari egységek után egy bár is kinyitotta kapuját Békéscsabán, amely ellen a Körösvidék gyakorlatilgag hadjáratot indított. Már 1921 februárjában megjelent egy írás, mely a budapesti mulatókat, bárokat mutatja be. Ebben a visszaélések és erkölcstelenségek „tenyésztőhelyének” írták le ezeket a szórakozóhelyeket, melyek ellen a rendőrség igyekszik határozottan fellépni. Eredmény azonban nincs, „mert ezek a mulatók olyan hallatlan jövedelmekkel dolgoznak, hogy meg sem kottyan pár ezer koronás birság”. A csabai lap a megoldást is közölte: „legegyszerűbb volna bezárni ezeket az erkölcstelenség-tenyésztő intézeteket”.
Május 4-én pedig robbant a bomba, kitört a botrány a csabai bárban. Azok az emberek, akik „az erkölcsrontásból meg akartak gazdagodni Csabán” vissza- vagy megléptek és ennek köszönhetően „ma már elmondhatjuk, hogy volt bár — nincs bár”. A cikk szerint azonban mindez nem a rendőrségnek köszönhető, hanem a közönség buktatta meg városunkban a bárokat, az a közönség, „amely nem hagyta magát ész nélkül kifosztani”. A békéscsabai bár történetéhez tartozik alsólendvai és karsai Kalocsay Zoltán zongoraművész, a „tulságosan jól táplált monoklis úr” botránya, akiről kiderült, hogy a valóságban Korn Adolfnak hívják és a 10 000 koronás pénzügyi biztosítéka „elúszott, elviritott, ráment az „üzletre". Emiatt viszont a bár igazgatója lefoglalta „művészi ruháit, úgyszintén viselő és ünneplő monokliját is”. Az ügy a rendőrség elé került és a hatóság „sikkasztási ügyben látta szívesen a következő napokon”. A Körösvidék a következő gondolattal fejezte ki örömét az események felett: „Reméljük, hogy a bároknak és télikerteknek is lejárt ezzel egyidejűleg Csabán örökre!”
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Barbierik Titus
