Londoni hír – Egy angol újság a magyarokról
Az 1855-ban alapított brit konzervatív napilap, a Daily Telegraph Közép-Európába küldte egyik munkatársát, hogy személyesen győződjön meg a vesztes országokban uralkodó viszonyokról. Repington alezredes, akiről a Párgai Magyar Hírlap megjegyezte, hogy „mindig jól informált és ezért a cikkeinek jelentőséget lehet tulajdonítani”, tapasztalatairól az újságon keresztül tájékoztatta a szigetország közvéleményét.
A Körösvidék 1921. június 4-én számolt be az alezredes Magyarországról írt tudósításáról, „mely eléggé elfogulatlan” volt. Repington találkozott a magyar kormány tagjaival, akik világosan és érthetően elmagyarázták neki, hogy „a magyar nemzet cseh, román és délszláv uralom alá jutott fiainak sorsa csaknem lehetetlenné teszi, hogy a magyar országgyűlés gazdasági egyezséget kössön ezekkel az államokkal”. Politika és gazdaság erősen összefüggött ezekben az években (is); emiatt Csehszlovákiával és a „délszláv állammal” (Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia – a szerk.) lehetségesnek vélték a magyarok valamiféle megállapodás megkötését, de Románia esetében ez sajnos szóba sem jöhetett. A magyarok véleménye szerint „Románia vét legtöbbet a nemzeti kisebbségek jogait védő rendelkezések ellen”. Az alezredes itt megjegyezte, hogy nem vitatkozhat ezzel az állítással, mert ahhoz el kell mennie Erdélybe, ahol személyesen kellene megismerkednie a helyzettel. Arról viszont tudomása van, hogy „a román megszállás alatt levő területről napról-napra tömegestől jönnek Magyarországra olyan magyarok, akiknek helyzetét a románok tűrhetetlenné tették”. Katonai erőnkkel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a Nemzeti Hadsereg létszámát a trianoni béke korlátozta, de „Magyarország nem köteles a ratifikálásig leszállítani hadseregének létszámát”. Igaz, hogy hazánk vesztesként fejezte be az első világháborút, de az angol úr szerint „a magyarok megőrizték harcos tulajdonságaikat és szinte szent félelmet keltenek szomszédjaikban”. A továbbiakban IV. Károly húsvéti visszatérési kísérletével kapcsolatban Repington arról írt, hogy a magyar kormány tartózkodó viselkedése a magyarok józan ítélőképességét mutatja. A békével kapcsolatban az újságíró véleménye az, hogy a magyarok „szivük szerint sohasem fogadhatják el, de nem is fognak tettlegesen ellenszegülni”. Politikusaink dicsérete sem maradhatott el a beszámolóból: könnyű a magyaroknak, ha „olyan világos elmék vezetik politikájukat, mint Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Bethlen István, Teleki Pál és Bánffi Miklós grófok”. Anglia és Magyarország jó viszonya megmaradt, bár a béke aláírása miatt „kevésbé, mint régente”, de a „régi barátság tüze azonban nem aludt ki egészen”. Hamarosan helyre fog állni a két ország közötti kereskedelmi viszony is, hiszen a magyaroknak szüksége lesz olyan termékekre, amit csak Angliától szerezhetnek be. Kár, hogy kevés angol él a magyaroknál, de sok könyvre lesz szükség, hiszen a magyarok szívesen tanulják az angol nyelvet. A Körösvidék a cikk végén megjegyzi, hogy „óriási eredmény, hogy az oláh hazugsággyár képtelenségei után végre a valóságnak megfelelő tudósításokat is olvashatnak a győztes államok félrevezetett polgárai”.
Helyi hír – Munkában a polgármester csengője
Újabb közgyűlést zajlott a békéscsabai Városházán 1921. június 6-án, hétfőn, melyet „rettentő hőségben” és ennek megfelelő túlfűtött hangulatban tartottak a „közgyűlési teremben”. Veszekedés, indulat, vihar, figyelmeztetés, ellentmondás, elutasítások – nem csoda, hogy a „polgármester elnöki csengője ugyancsak dolgozott, hogy ideig-óráig csendet tudjon teremteni”.
Az ülés elején Dr. Holländer Lipót azt nehezményezte, hogy a csabai közkertek nincsenek gondozva, az utcák és a gyalogjárók nincsenek kijavítva. Őt követte Dr. Vértes Arnold, aki „éles jogászi elmével rontott neki a — lakáshivatalnak” és azt kifogásolta, hogy a városban állomásozó tiszteket szállodákban helyezik el. Vértesnek Horváth István városi jegyző válaszában kifejtette, hogy 80-90 tiszt „magánházaknál van elhelyezve s csupán azok laknak szállodában, akik hirtelen érkeznek meg s csak addig, amig megfelelően el nem helyezhetők”. A következő napirendi pont a „mozgó fényképszínházakról szóló városi szabályrendeletet” volt, melyet Dr. Korniss Géza tanácsnok terjesztett elő és a közgyűlés fogadta el. A hetivásárokról szóló rendelet tárgyalása következett, ami közben „parázs veszekedés” alakult ki a képviselők között. Az újság tudósítása szerint az üzérkedők és a „nem termelő lakosság” érdekei csaptak össze. A nagy kérdés az volt, hogy a viszonteladók vásárolhatnak-e a piacon 8 óra előtt? Ha ugyanis a „közvetítő kereskedelem” hamarabb vásárolhat, akkor az egyszerű csabai polgár vagy nem jut áruhoz, vagy csak a viszonteladóktól vásárolhatja azt meg – drágábban. A közgyűlési döntésről így ír a Körösvidék: „A szabadforgalom jelszavát meg nem emésztett emberek tehát kierőszakoltak egy olyan szellemű határozatot, amelynek nem lett volna szabad keresztül menni, mert Békéscsabán a termelő és a fogyasztó érdeke az első és ez a két érdek nem kívánta ezt a határozatot”. Ezután a csabai gyalogezred kérése következett. A katonaság 20 hold földet kért a várostól, hogy azon gazdálkodhasson, de a „közgyűlés a kérelmet nem teljesítette”. Nagygerendás puszta elszakadási kérelme ügyében újabb vita kerekedett a gyűlésen. Berthóty István polgármester közölte, hogy mindent megtesznek a maradás mellett és „az elszakadási törekvéssel szemben memorandummal fordulnak a belügyminiszterhez és ezt a polgármester küldöttség élén személyen adja át”. Mindezek után a polgármester távozásra szólították fel, ugyanis az ő reprezentációs költségeinek megemeléséről (a múltra 20 ezer korona – a jövőre 30 ezer korona) tárgyaltak a képviselők. Mivel „a polgármesternek olyan sok költséggel járó társadalmi kötelessége van, hogy ez a kérelem teljesen indokolt, mert neki a várost mindenütt méltóképen kell képviselnie”. Ezügyben is vita robbant ki. Korosy László, volt községi főjegyző sokallta az összeget, hiszen az ő korában mindössze 500 koronát kapott ilyen célra. Dr. Hahn Béla városi főügyész viszont támogatta az előterjesztést, mert a „polgármesternek a városhoz méltóan kell képviselnie Csabát”. A képviselők elfogadták a javaslatot és a visszatérő polgármestert „hangos éljenzéssel” köszöntötték.
Olvasói levél - Kállay válasza Gyulának
A pápai születésű Kállay Ödön, aki negyven évig dolgozott a mezőgazdasági szakoktatás területén és ezért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével is kitüntették, korszakunkban a Békéscsabai Magyar Királyi Földműves Iskola igazgatója volt.
A Körösvidékben 1921. június 3-án felháborodott hangú olvasói levélben utasította vissza a Gyula című gyulai napilap állítását, mely szerint „a pályaudvaron lévő vaggonlakóktól elzárattam az iskola vízmüvét és kirugatással fenyegettem meg őket az esetre, ha az iskola területére beteszik a lábukat . . .”. Kállay levelében elmondta, hogy nagyon sajnálja azokat, akiket a körülmények menekülésre kényszerítettek és – a gyulai lap állításával szemben – „készségesen megengedtem a helybeli pályaudvaron lévő vaggonlakóknak, hogy vízszükségletüket az iskolából fedezhessék”. Bárki, bármikor jöhetett vízért, azonban a „májusi nagy melegek beköszöntekor azonban a fokozódott vizhordás folytán az a helyzet állott elő, hogy délután 2—3 órakor már egy esepp vizünk sem volt a tartányban”. Ennek következtében viszont az iskola területén található emberek és állítok víz nélkül maradtak, amit igazgatóként nem engedhetett meg. Emiatt le kellet záratnia a vízművet, de utasítást adott a kollégáinak, hogy a kialakult helyzetről tájékoztassák a menekülteket és hívják fel a figyelmüket arra, hogy vizet csak este 6 és 8 között tudnak vinni. Az igazgató leírta azt is, hogy a menekültek belátták a helyzet komolyságát és „eddig egyetlen egy sem tett nekem e réven szemrehányást”. Mindezek miatt tartja rágalomnak a gyulai lap állításait és az illetékes minisztériumtól vizsgálat elrendelését kérte, illetve „becsületsértés és rágalmazás” miatt a gyulai királyi ügyészégen feljelentést fog tenni.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Angol újság
https://library.hungaricana.hu/hu/view/PragaiMagyarHirlap_1925_03/?pg=0&layout=s&query=repington
Olvasói levél
http://www.jmvk.papa.hu/node/12403
