Országos hír – Feloszlatott egyesületek
Érdekes cikket közölt a Körösvidék 1921. július 7-én a címlapján „Irredentizmus” (olyan mozgalom, amely más országok területeinek elcsatolását követeli etnikai alapon vagy történelmi jogokra hivatkozva – a szerk.) címmel.
Rögtön az első mondatból kiderült, mi késztette az írás megjelentetésére a csabai lapot: „A kormány egy rendelete feloszlatta az irredenta egyesületeket, azokat, amelyek kimondottan küzdöttek Magyarország régi határaiért, területi integritásunkért”. Miért is tette meg ezt a lépést a Bethlen István vezette magyar kormány? A revízió, azaz a trianoni béke felülvizsgálata természetesen ezután is a legfontosabb külpolitikai célja volt a politikai elitnek, de ezt a külföldi hatalmak nem nézték jó szemmel. Magyarország érdekei azt diktálták, hogy a revíziós tevékenységet folytató egyesületeket oszlassák fel, de Bethlen ügyelt arra is, hogy ne mindegyik kerüljön ebbe a lehetetlen helyzetbe. A Körösvidék megjegyezte, hogy „ellenségeinknek” tesz jót a lépéssel, azoknak, „akik nem elégszenek meg azzal, hogy porbasujtottak, megaláztak bennünket, hogy elvették a kenyeret a szájunkból, hanem még az életbe vetett hitünket is össze akarják zúzni, reményeinket is szét akarják tépni”. Ezt követően a miniszterelnök mellé állt az újság, elismerve azt, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy „ellenségeink” jóindulatát elnyerjük, hiszen csak így érhetjük el a vágyott célt: az elcsatolt területek visszatértét. A béke megalkotóit igen naivnak tartja az írás, ha elhiszik azt, hogy az egyesületek feloszlatásával hazánk lemond egykori területeiről. Ezzel szemben az az igazság – legalábbis az írás szerint -, hogy „a fájdalomnak és gyűlöletnek fáját plántáltátok minden magyar lélekbe, olyan fát, melyet már nem irthat ki más onnan, melynek tovább fejlődését a fiuk, az unokák szivében nem akadályozhatja meg semmi más, csak a régi határok visszaállítása?” Az irredentizmus nem az egyesületekben van jelen, hanem „hozzátartozik minden magyar ember énjéhez s azt kiirtani csak minden magyar megölésével lehet”. Csak mosolyogni lehet – folytatta a lap -. hogy ezzel a rákényszerített lépéssel megszűnne az irredentizmus Magyarországon, hiszen „a magyar irredentizmus csak az erőszakos határok megszüntetésével szűnik meg”.
Helyi hír – Közlekedés
Lesz vagy nem lesz autóbusz közlekedés Békéscsabán? A Körösvidékben időként felröppent egy-egy hír az örömteli eseményről, de a felbuzdulást – legalábbis eddig – sosem követték tettek. A legújabb fejleményekről a Körösvidék 1921. július 7-én megjelent számában olvashattak őseink.
A cikkből kiderült, hogy régi vágya Csabának, hogy „a kevés és drága bérkocsi s a motoros közúti vasút” mellett megjelenjen valami olcsó és jó tömegközlekedési lehetőség a városban és környékén, ami „meghatározott utvonalakon közlekedve a vasúti pályaudvarral való összeköttetést fentartsa”. A településen gondot jelentett, hogy az esti budapesti és a reggeli szegedi vonatnak nem volt csatlakozása a kisvasúthoz és „a néhány horribilisen drága bérkocsi csak a kiválasztottaknak elegendő”. E rovat hasábjain korábban beszámoltunk már arról, hogy felmerült az Olasz-Magyar Bank megoldja a „buszügyet”, de sajnos az ötlet megbukott. Kiderült ugyanis, hogy a „déli francia hadsereg által kimustrált, drágán vett és' drágán kijavított kocsikat helyi érdekeltségekkel szerette volna megvásároltatni” és ez hatalmas anyagi terhet rótt volna a résztvevőkre. Új remény csillant fel száz évvel ezelőtt. hiszen nyilvánosságra került, hogy a közlekedési helyzetet „Rabatin Dezső okleveles gépészmérnök mint magánvállalkozást valósítja meg egyelőre egy 25—30 személyes autóbusszal, egy 6 személyes tura-automobillal és egy teherautóval”. Az írásból azt is megtudhatták a békéscsabaiak, hogy a gépészmérnök neve garancia arra, hogy a terv meg is valósul és minden beérkező és induló vonathoz lesz csatlakozás. Napvilágra került az is, hogy „néhány nap múlva tehát megjelenik a csabai utcán az első modern közúti közlekedési eszköz, egy kényelmes, párnázott ülésü, télen fűthető autóbusz”. (folytatjuk)
Helytörténet – Fábry Károly írása (2. rész)
Folytatódott Fábry Károly helytörténeti írása a Körösvidékben, a második rész 1921. július 5-én jelent meg a csabai lapban.
A beszámoló a vasúti kocsik bemutatásával kezdődött, amiből kiderült, hogy kezdetben (az 1800-as évek második felében – a szerk.) máshogyan néztek ki a vagonok, mint a cikk megjelenésekor. Mindegyik „külön szakaszos” volt és oldalajtajuk kifelé nyílt. Színekkel különböztették meg a kocsikat: „Az első osztály ajtaja világos sárgára volt festve.[…]. A II—ik osztály zöld, a Ill-ik osztály barna”. A vagonokat nem fűtötték, de az 1870-es években már „az I. és Il-ik osztályba meleg vizzel töltött bádog lábmelegitőket tettek”. Ezt követően a vasúti vendéglőt mutatta be Fábry. Első vendéglőse Batsch Ferenc volt, aki ingyen bérelte, majd évi 100 forintért, de ezért az utasoknak „1 frtért 3 tál ételből álló jóebédet s 10 krért feketekávét is” kellett adnia. Batsch halálával az új bérlőnek megemelkedtek a kiadásai, neki már 80 000 koronát kell fizetnie, „de hát annyi az utas és olyan sok a pénz, hogy még igy is jól kifizeti magát”. A vasútállomás környéke is máshogyan nézett ki korábban, tulajdonképpen „egy nagy pusztaság volt”. Nem volt még a Kakas Vendéglő, nem volt Közraktár, hanem hatalmas gödrök voltak mindenfelé, „amelyekből feltöltötték a vasúti pályatestet”. A cikk szerzője fiatalként ide járt telente korcsolyázni, mely mellé egy „ trombitás zenekar fújta hozzá a taktust”. A vágányokon túl hatalmas agyaggödrök voltak, „tótul: jamina voltak, ezért ezeket a szőlőket „za jamina" — gödrököntuli szőlőknek nevezték”. Erzsébethelynek kevesen hívták ezt a városrészt, mindenki Jamina névvel illette. Az írás második részében az 1870-es években megindult fejlődést mutatta be a szerző, ami annak volt köszönhető, hogy az Alföld-Fiumei Vasút elérte Csabát. Nem ment könnyen a vasútvonal megteremtése, de a magyar kormány a kiegyezés (1867 – a szerk.) óta mindent megtett a terv megvalósítása érdekében, hiszen így az alföldi mezőgazdasági termékek könnyen eljuthattak a tengerre és lehetővé vált, hogy „az országnak szükséges gyarmatárut egyenes, rövid uton szerezhesse be a tengerről az országba”. A terv legnagyobb ellenzője Bécs volt, mert haszonszerzés céljából az osztrákok azt szerették volna, ha rajtuk keresztül zajlik a magyar külkereskedelem. Bécs – Trieszt útvonalat javasoltak, mely utóbbiból „birodalmi tengeri kikötőt akart teremteni” Ausztria. Csaba azonban „felfogta ennek a — habár csak másodrendűnek engedélyezett — vasútnak nagy fontosságát” és a Nagyvárad-Fiume vasútvonalat támogatta. Sztraka Ernő mérnök tervei alapján ekkor készült el a Fiume Szálloda, mely máshogyan nézett ki mint napjainkban. Fábry leírása alapján a „szálloda — akkori időben — impozáns nagy kaszárnyaépület volt, de impraktikus (célszerűtlen, alkalmatlan – a szerk.) falusi tákolmány”. és sokan csak „meglőtt szállodának” nevezték. Belekötöttek a sok kéményébe is, melyből 20-25 volt a tetőn. A Vasút utcai részén (ma Andrássy út – a szerk.) volt az étterem, ahova „szorult ezután össze ur, kvander, paraszt és idegenek vegyes társasága”. Később konkurenciát kapott a Fiume Szálloda, „mikor Murányi Gusztáv, a Fiume-szálló volt bérlője a Stern gabonakereskedő telkén a mostani „Nádor" szállodát építette fel”. Visszatérve a Fiume Szállóra, első bérlője a német származású „Hanza Manzi” volt, aki a szálloda udvarán építtetett egy üvegezett pavilont, ahol „összejöhetett uri társaság is a délelőttönkénti sörözésre” és havi 18 forintért már jó ebédet, vacsorát lehetett kapni. A szálló földszintjén boltok sorakoztak, „Gartner Adolf, Rosenthal Testvérek, stb. üzlethelyiségei”, de a többit „nem volt olyan könnyű kiadni azokat bérbe”. (folytatjuk)
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_07-09/?pg=15&layout=s
Irredenta egyesületek
https://www.magyaramagyarert.hu/images/pdf/kocsis-lajos_oszagzaszlok_a_trianoni_magyarorszagon.pdf
Irredentizmus
