Nemzetközi hír – Lehet-e szövetkezni?
„Vae victis!” – „Jaj a legyőzötteknek!” – hangzott el Kr.e. 390-ben egy gall-római csata után és ez a szállóige hangozhatott el az első világháborút lezáró békerendszer megalkotói szájából is. A Körösvidék 1921. február 16-án, a címlapon megjelent „Mikor lesz béke Európában” címet viselő írásában azt a kérdést feszegeti, hogy a francia jelenlét a békekonferencián milyen negatív hatásokkal járt hazánkra nézve.
A cikk a „győztesnek mindent szabad” gondolattal kezdődik, és arról szól, hogy a veszteseknek megtiltottak mindenféle szövetségkötést – arra hivatkozva, hogy a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) lesz a mindent megoldó, országok felett álló nemzetközi szervezet. A németeknek megtiltották, hogy Ausztriával szövetkezzen és a trianoni békében burkoltan erre kényszerítette a magyarokat is (73.cikk). A győzteseknek peresze engedélyezett a szövetségkötés: „a románok, szerbek megalakították ellenünk az u. n. „kisentente" szövetséget” és a „lengyelek Romániával szövetkeztek a fenyegető orosz vörös veszedelem elleni közös védekezésre”. A csabai újság cikke a franciák történelmi tetteit mutatta be igen részletesen, a francia népét, mely „arról álmodozik, hogy Angliával örök barátságot és szövetséget kössön”, annak ellenére, hogy 1066 óta (hastingsi csata – a szerk.) gyűlöli az angolokat. Az angolok és a franciák az évszázadok alatt mindig is egymás ellen küzdöttek, ennek ellenére „ez a két versenyző nemzet hét év óta képes ezt a régi gyűlöletét az érdekek közösségével színlelt barátsággal takargatni”, pedig az angoloknak lett volna okuk kitörni ebből. Talán csak Napóleon császár korában emelkedett ily magasságokra Franciaország, amikor „a magasból diktálnak nemcsak nekünk, a legyőzötteknek, de szövetségeseiknek, az u. n. főhatalmaknak is: az angolnak, amerikainak, olasznak és japánnak”. A versailles-i kastélyban hamar kiderült, hogy Japánt nem érdekli az európai népek sorsa és az olaszok, akik kezdetben érdeklődtek ez iránt „bizonyosan Clemenceau leintésére elhallgattak”. Az amerikaiakat pedig Wilson elnök „belehajszolta a háborúba”, de a győzelem után szabad kezet adott a franciáknak az európai rendezésben. Az újságíró abban reménykedett, hogy az új elnöknek, Hardingnak, „első dolga lesz helyreállítani a barátságos kereskedelmi összeköttetést a letiport Német- és Magyarországgal és Ausztriával”. Ez a folyamat már megindult, hiszen az amerikaiak segélyekkel, élelmiszerrel és ipari termékekkel „igyekeznek enyhíteni végtelen nyomorunkat”.
Helyi hír – Mi történt a perselyekkel?
Hogyan lesz egy nemes célból elindított mozgalomból probléma és mi történt a perselyekkel? Mindezekre fény derült a Körösvidék 1921. február 22-én megjelent számában a „Sok a rossz pénz a perselyekben” címmel megjelent írásban.
Az olvasók megtudhatták, hogy a „szegény iskolás gyermekek felruházására” gyűjtés indult a városban és perselyeket helyeztek el különböző helyszínekre, ahova az adományokat be lehetett dobálni. Sajnos azonban kiderült, hogy kevés a jószívű adakozó és „az adakozók között igen sokan vannak a nemjószivüek”, sőt olyanok is, akik kigúnyolták az ügyet. A következő gond akkor jelentkezett, amikor kibontották a perselyeket és kiderült, hogy az adományozók egy része, szándékosan vagy véletlenül, rossz pénzt dobott be. Voltak közöttük „kékbankók vagy bélyegzetlenek” és nagyon sok olyan, ami annyira rongyos volt, hogy a bank nem tudott elfogadni. Az eddig kibontott perselyekből már egy kiló (!) „rossz papírpénz került ki. Március 12-én Dr. Gally Géza tanácsnok a Körösvidék hasábjain a következő szavakkal illette a „áljótékonykodókat”: „ … nem mulaszthatom el rámutatni arra, hogy a persely gyűjtésnél az adakozók részéről bizony sok esetben áljótékonyság gyakoroltatott, mert a perselyben olyan sok tépett, rongyos, hasznavehetetlen, lebélyegezésü bankjegy, sőt nadrággomb is találtatott, hogy annak semmi értéke nincsen és a nemes célt egyenesen megcsúfolja, igy az ügybuzgó gyüjtőperselytartók munkája részben kárba veszett.” ”. A gyűjtés eredményét két eset is tovább rontotta. A Fiuméban elhelyezett perselyt „elemelték”, míg a Weisz Bernát közjegyzőnél található adománygyűjtőt a „cseléd feltüzelte”.
Helyi hír – Csak Azért Is Mi Vagyunk Az Elsők Szövetsége
Nemcsak a mai kor olvasójának, de a száz évvel ezelőtt élt békéscsabaiaknak is feltűnt, hogy milyen sok egyesület, egylet, szövetség és egyéb társadalmi/civil szervezet alakult meg városunkban az első világháború után. A Körösvidék egyik újságírója, aki saját megát „csinos és még hozzá szabad fiu” jelzőkkel illette, egy humoros írásban mutatta be a helyzet tarthatatlanságát.
A farsangi időszakban a szerző bálakba kezdett járni, átlagban napi kettőre, hiszen az újonnan megalakult szervezetek majd mindegyike szervezett ilyet. A bálakon ismerkedni kell, így történt a fiatal újságíróval is, de az egyik rendezvényen furcsa dolog történt vele: „az egyik angyal kedves mamája ugyanis a Nem Főző Házi Asszonyok Országos Egyesülete helyi csoportjának elnöknője” volt. A fiatalembert ebédre hívták, ahol a „NEFŐHAOE” elnöknője készített fenséges és pompás fogásokat, ezzel „megfőzte” őt és belépett az egyesületbe. Amint nyilvánosságra került a csatlakozása, azonnal megkeresték őt a különböző egyesületek, először a Csak Azért Is Mi Vagyunk Az Elsők Szövetségének főtitkára, Pista bácsi, majd sorban a többiek: „a Nyaktosz, Biflea, Humona, Ece és a többi újonnan alakult hazafias, kultur és minden egyéb egyesület valamelyik funkcionáriusa”. Így összesen 267 egyesületbe és 9 sportegyesületbe kellett belépnie és ha „mindazon cimeket, rangokat, amit igy viselek, elősorolnám, bizony Isten lefőzöm a kinai császárt is” – jellemezte sorsát a szerző. Kiderült az is, hogy a tagsági díjak összesen 8 500 koronára rúgnak és mivel „ezek az egyesületek valamennyien „tevékenyen működnek", gyűjtenek, gyűléseznek, ankéteznek, felolvasnak, leszavalnak, szóval: valamit csinálnak”, Emiatt viszont hetente 285 helyre kellet elmennie és kizárólag az „Egyesületi Tagságnak” élt. Ám a „csinos és még hozzá szabad fiu” rájött a megoldásra, megalapította az „Egyesület Tagok Egyesületének Nemzetközi Szövetségét” és mint ügyvezető főtitkár évi százezer frank tiszteletdíjat szavazott meg magának. Az ETENSZ-be invitál minden olvasót a főtitkár, ha „ha tul vagy a huszonnégy éven és negyvennyolc egyesületi tagságon”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Trianoni béke, 73.cikk
„Magyarország nem mondhat le függetlenségéről, csak a Nemzetek Szövetsége Tanácsának beleegyezésével. Következésképen Magyarország kötelezi magát, hogy az említett Tanács beleegyezésének esetét kivéve, tartózkodni fog minden oly természetűcselekedettől, amely közvetlenül vagy közvetve és bármely módon, főként addig, amíg a Nemzetek Szövetségébe tagul fel nem veszik, valamely más Hatalom ügyeiben való részvételútján, függetlenségét veszélyeztethetné.”
