Helyi hír – A 101-esek bajtársi összejövetele
A Nagy Háborúban derekasan küzdő 101. császári és királyi gyalogezred katonái a harcok véget érte után is tartották egymással a kapcsolatot, többek között bajtársi összejöveteleken. A csabai újság 1921. február elsején számolt be arról, hogy a Fiume Szállodában egy ilyen összejövetelen több fontos döntés is született.
Mysz Frigyes és Henzel Emil ezredesek indítványai szerint az ezred „Emléknapja” augusztus 2-a lesz, mert a 101-esek legdicsőbb csatája a „komarestie-slobodzini frontáttörés 1917. augusztus havának 2-ára esett”. (ezen a napon emlékezezik a mai napig a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület a békéscsabai 101. emlékműnél – a szerk.). Szeptember 30-át pedig az ezred Halottak Napjának nyilvánították, hiszen „ez a nap a szomorú emlékű, nagy vérveszteségü czardaki ütközet (1917. IX. 3-4.) évfordulója”. A következő döntés az ezred emlékét megörökítő szobor, emlékmű vagy emléktábla felállítása volt, ennek megvalósítása érdekében „propagandát” tettek közzé „Békés-, Csanádés Csongrádvármegyék” lakosai számára. Az ezred történetét feldolgozó „Százegyesek Aranykönyve” sajnos a forradalmak és a Monarchia széthullása miatt a csehországi Neuhausban maradtak és „igy elveszettnek tekinthetők, annál is inkább, mivel az ezt célzó kutatás és utánnajárás mindezideig eredménytelen maradt”. A 101-es bajtársi szövetség elhatározta, hogy ezt a könyvet újra elkészíti „mégpedig históriai és szépirodalmi alapon” és ennek összeállítására „Gullán Pál századost (lakik Gyöngyös, m. kir. gyöngyösi vadászzászlóalj) bizta meg”, míg az ezred történetének megírására „Winkler Károly és Pisky Zoltán főhadnagyokat bízta meg”. A vezetőség megkért mindent „ezredbajtársat”, hogy küldjék el a birtokukban lévő térképeket, századnaplókat, vázlatokat, mellyel segítik ezt a nagy munkát.
Helyi hír – Információk Erdélyből
Az új év beköszöntével sem szűnt meg az Erdélyből vasúton érkező menekültek áradata az anyaország felé, így Békéscsabán is „ujabb vaggonokkal szaporodott meg az erdélyi menekültek állománya”. Mindezekről a Körösvidék, 1921. február 8-án megjelent számában lehetett olvasni, ekkor jelent meg ugyanis a menekültek beszámolóját tartalmazó cikk.
A Gyulafehérvárról és környékéről származó magyar családokkal együtt huszonegy fiú is érkezett, akiket a románok be akartak sorozni a hadseregükbe. A fiatal magyaroknak Bukarestbe kellett volna menniük, ahol feladatuk lett volna „muníciót vontatni a raktárakból a vasútállomásra korbáccsal és szuronnyal felszerelt oláhok felügyelete alatt.”. A fiúk elmesélték a csabai újságnak, hogy a bevonulásra kényszerített magyarok nagy része a szökést tervezi Magyarország felé. A határon, Kürtösön, viszont nem várt akadályok fogadták őket: a határőrök és az „oláh detektívek” azzal az indokkal tagadják meg az átkelést, hogy a „a magyarok nem akarják átvenni őket”. Emiatt több napig őrizetbe kerülnek, majd, amikor elfogyott az élelmiszerük és a hideg miatt is szenvednek, csak 10 000 – 100 000 lej fejében hajlandóak átengedni őket hazánkba. A fiúk beszámoltak a Romániába került magyarok mindennapi életéről is. Ezek szerint leginkább a színházak, gimnáziumok, múzeumok és a könyvtárak vannak a legnagyobb veszélyben, mert az Erdélyt birtokba vevők „elveikhez híven elsősorban a kultúrintézményekre tették rá a kezüket, hogy irtó munkájukat mentől tökéletesebben alapozhassák meg”. A menekültek konkrét példákat is elmeséltek a helyi lakosságot ért terrorral kapcsolatban. Dr. Szentiványi Imrét, a gyulafehérvári teológia pedagógusát, a helyi könyvtár igazgatóját emigrálásra kényszerítették. Golniaun József szász mozitulajdonost, aki nem volt hajlandó a román király látogatása alkalmából megfelelő román zászlót kitenni (a lap megfogalmazása szerint: „azt találta mondani, hogy majd megfesteti egy-két rossz alsónadrágját és összevarratja oláhzászlónak, a királyi pár tiszteletére”), a helyi rendőrfőkapitány parancsára félholtra vertek és csak váltságdíj ellenében engedték el. A gyulafehérvári magyar diákok gúnyverset írtak és énekeltek a rendőrkapitányhoz, a szerzőt internálták. A hatalmon lévők megpróbálták a tönkretenni az erdélyi kereskedőket, hogy „az érvényesülési teret kizárólag az oláhság számára biztosítsák”. Emiatt bevonták az italmérési engedélyeket, megtiltották az erdélyi iparosok termékeinek közvetlen forgalomba hozását és a nagyszebeni posztót „Bukarestbe szállítják, ahol vignettával látják el és mint francia vagy angol importárut hozzák nagy állami nyereséggel forgalomba”.
Helyi hír – Segítség a rendőröknek
A rendőrök megsegítése érdekében Békéscsaba is csatlakozott ahhoz az országosan elterjedt akcióhoz, mely a magyar rend éber őreit támogatta. A „természetbeni és pénzbeli adományok” gyűjtése már korábban megkezdődött és még tart a továbbiakban is.
Sajnos nem volt problémamentes a „szórakozások sora”, mert „ a színtársulat, bár az igazgató megígérte közreműködését, távolmaradt a hirdetett kabarékról s mindössze egy néhány férfi tagból álló énekkar szerepelt — a jó ügyhöz nem elég méltóan”. Így a három legnagyobb csabai kávéházban Dénes Jenő, a tehetséges és fiatal csabai színész, „mókázta az egész várost és nevetve pumpolta meg a közönséget a rendőrnap javára”, így is növelve a befolyt adományokat. Dénes hatalmas munkát végzett, mert „két nap és két éjjeli fárasztó munkát teljesen önzetlenül, díjtalanul vállalta és végezte el”. A kávéházi programok után szombaton este a színházban hangverseny tartottak, mely sajnos nem érte el a kívánt színvonalat. A közönség sem töltötte meg a padsorokat, de a legrosszabb a „dilettáns nívón álló műsor” volt, mely „nem volt sem hangverseny, sem kabaré, sem matiné, hanem valahogyan a háromnak az összetétele.”. Az újság így jellemezte az előadók egy részét: „A feltámadásáért küzdő Aurora zenekarától igen keveset láttunk”, „Érdekes szám volt Pongrácz István főhadnagy zongoraszáma. Csak a fejlett technikájú művész számára zongoráról kellett volna gondoskodni.”. Minden rosszban van valami jó is – ezt a műsorban többek között Áchim Károly pedagógus jelentette, aki magyar nótákat énekelt Purcsi Pepi „nagyszerű kíséretével”. Dicséretet kapott még a Körösvidéktől Dr. Pethes Béla fogalmazó, aki „átérzéssel mondott el egy verset” és Marton Erzsi is tehetséggel és temperamentummal szavalta költeményét. Vasárnap reggel Békéscsaba utcáin „bájos kis útonállók, a perselyes leányok” jelentek meg, akik a rendőrök számára gyűjtöttek adományokat. Aznap este kilenckor a Vigadóban Magyar Bál vette kezdetét, „mely a legsikerültebb bálok egyike volt”. A bállal „egyidejűleg táncmulatságok voltak a rendőrnap javára minden tánchelyén Békéscsabának”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
