Anno 1921 - Békéscsaba és a világ 1921. április első felében

2021. április 10. 15:15 | Ugrai Gábor

Újabb kérdések merülhettek föl az erdélyi magyarokban: Menni vagy maradni? Hűségeskü vagy kiutasítás? Balla Aladár és a média viszonya. Kommentár nélküli vers a Körösvidékből. – ezt olvashatták őseink 1921 áprilisában.

Erdélyi hírek – Etnikai arányok erőszakos megváltoztatása

Erdély új urainak biztosítani kellett a román többséget a településeken, hiszen így hivatkozhattak a győzteseknél arra, hogy jogosan kapták meg ezt a területet. Ennek érdekében erőszakosan törekedtek az etnikai arányok megváltoztatására, melynek „legegyszerűbb” módja a magyar lakosság kitelepítése volt. A Körösvidékben még 1921-ben is jelentek meg olyan cikkek, melyek az erőszakosan elűzött magyar lakosságról tudósítottak.

1921. április 12-én a „Hogyan telepítik ki az oláhok az erdélyi magyarságot?” címmel jelent meg egy tudósítás, a románok céljáról, miszerint „a bukaresti kormány tüzzel-vassal ki akarja irtani Erdély magyarságát, hogy „hódítása" biztossá váljék”. A Lőkösházára érkező menekültek beszámoltak az újságírónak arról, hogy a románok minden pénzüktől megfosztották őket és a „pénz kicsikarására ezer önkényes fegyver áll rendelkezésükre”. Az egyik, még működő, kolozsvári magyar újság, az Ellenzék is beszámolt arról, hogyan fosztják meg lakásaiktól a magyarokat, akiknek még pénzük sincs a hivatalnokok megvesztegetésére. Nagybányán a város magyar lakosságát „ellenőrző vizsgálatnak” vetették alá, száz magyar családapát őrizetbe vettek és kiutasították őket Erdélyből. A román hatóságok zaklatásai miatt „hetenként több ezerre emelkedik a kitelepítettek száma” és egyre több partiumi és erdélyi magyarban merült fel a „menni vagy maradni?” dilemmája.

 

Erdélyi hírek – Letenni vagy nem letenni?

A trianoni békeszerződés aláírását követően az elcsatolt területeken a magyar állam és a történelmi egyházak képviselőit arra kötelezték az utódállamok, hogy letegyék a hűségesküt új országuk számára. Akik ezt megtagadták, azokat kiutasították az országból. Sokakban merült fel a kérdés, hogy mi a megoldás ilyen helyzetben? Otthagyni őseik földjét, megtagadni az elveikkel ellenkező hűségesküt – de ezzel csökkenteni az elcsatolt területeken maradó magyarok számát vagy letenni az elvárt hűségesküt és megpróbálni megőrizni a maradék magyarságot helyben, várva a remélt revíziót, a határok újbóli megváltoztatását. Különösen nehéz helyzetbe kerültek az erdélyi magyar egyházak vezetői, akik ebben a helyzetben lelki segítséget is tudtak adni a magyarságnak.

Egy nehéz helyzetbe került püspökkel foglalkozott a Körösvidék 1921. április 10-én, amikor a gyulafehérvári egyházi elöljáró helyzetéről közölt cikket. Ebből kiderült, hogy Majláth Gusztáv Károly „püspök lettette az oláh hüségesküt a Szentszék utasítása folytán, a körülmények kényszere alatt”. A nevezetes alkalom alkalmával azonban memorandumban fordult a román királyhoz, melyet szöveghűen idézünk: „Királyi Felség! Midőn érett megfontolás után és az apostoli Szentszék engedélyével a hüségeskü letételére jelentkeztem, tettem ezt abban a meggyőződésben, hogy ezzel is tartozom híveimnek, akikhez a Gondviselés immár egy negyedszázad óta füz. Szeretném, ha ezen ténykedésemből áldás fakadna és vigasztalás mélyen sújtott híveimre, akiknek ezer éves hazájuk szétdarabolása mélységes fájdalom. Bizalomteljes kérésemmel fordulok Felségedhez, hogy királyi szavával nyugtassa meg a híveiért aggódó pásztornak lelkét és teljesítse igazságos kéréseinket. Az erdélyi katholikusoknak évszázados törvényes alapon nyugvó autonómiájukat változatlanul megőrizhessék és önállóan, függetlenül intézhessék annak keretein belül egyházi iskolai és gazdasági ügyeiket. Birtokainkat, melyekkel kultúrintézményeinket fentartottuk, hagyják meg nekünk. Kérjük, hogy autonómiánk és kulturális célokat szolgáló birtokaink sértetlenségét a román állam törvénykönyveibe iktassák.”. Sajnos a püspök célját nem érte el, teljesen reménytelen küzdelmet folytatott a román hatóságokkal, de minden megtett hívei érdekében. Nemcsak ő került ilyen helyzetbe. Nagy Károly erdélyi református püspök egyházának tanácsa felhatalmazta, hogy ő is tegye le a hűségesküt az új hatalom számára. Ennek oka többek között az volt, hogy „a bukaresti kormány […] arról értesítette az egyház vezetőit, hogy nem tárgyal velük, amig püspöküket nem bírják rá az eskü letételére”.

 

Helyi hírek – Körösvidék kontra Balla

Békéscsaba országgyűlési képviselője, Balla Aladár nem volt a Körösvidék szerkesztőségének kedvenc politikusa és ezt a róla szóló cikkekben éreztette is az újság. Nem történt ez másként az 1921. április 12-én megjelent „Zászlóbontás és beszámoló” írásban, mely a képviselő Csabán tartott beszédjéről szólt, de erről a lap véleménye a következő volt: „nem hallottunk egyebet, mint mosakodást a sajtóban megjelent támadások miatt, erőtlen vádaskodásokat a keresztény és nemzeti eszme harcosai ellen és — öndicséretet”.

A képviselő még pénteken vonattal érkezett a városba, küldöttség fogadta az állomáson és ellátogatott a Kisgazdabálra is, de ott (legalábbis az újság véleménye szerint – a szerk.) „a belépésnél megtörtént az a komikum, hogy — senki nem ismerte fel a város képviselőjét”. Balla Aladár a Csirkepiacra (ma Hunyadi tér – a szerk.) hirdette meg gyűlését vasárnap három órára, de mindössze „háromszáz főnyi „tömeg" tolongott a kezdetkor” a helyszínen. A képviselő beszédében elmondta, hogy sajnos a politikában nagyon sokan „a velük szemben álló emberekre rágalmak szórásával, az utca sarának fröcskendezésével igyekszenek maguknak biztosítani pozíciót, hatalmat. Igy vagyok én ebben a városban is.”. Bejelentette, hogy sajtópert indít a Körösvidék ellen, mert az újság azt állította, hogy „itt internacionálét énekeltek, mikor engem megválasztottak”. Balla szólt még a földbirtokreformról, a királykérdésről és a szegényekről is a következőképpen: „Én a szegénynek barátja voltam, vagyok és maradok, akárhogy írják rólam, hogy én ígéreteimet nem teljesítem.” Beszéde végén meglepő dolog történt. A képviselő gyakorlatilag lemondott, visszaadta mandátumát és arra kérte a már ezer fős nézősereget, hogy „Méltóztassanak most már itélni. Ha ugy határoznak, hogy az én eljárásom nem felelt meg az Önök kívánságának, akkor én szívesen félre állok és kívánom, találjanak maguknak nálam különb, jobb, becsületesebb és bátrabb embert, aki síkra száll a nép jogaiért.” Ezt követően határozati javaslatot terjesztettek be Balla hívei, miszerint a „népgyűlés” bizalmat szavaz újra a képviselőnek. A lap tudósítása szerint a szavazáskor „vagy húszan egyhangúlag elfogadták a határozati javaslatot és bizalmukról biztosították Ballát”. Az örömhírt „gyér éljenzés” fogadta, majd „Balla szól: Menjünk a footballra! S híveivel elindul, zsebében a „megerősített" mandátummal az Előre pályája felé.” A Körösvidék nem mulasztotta el, hogy egy Ballára nézve kevésbé hízelgő esettel zárja a cikket:

„Egy polgár kérelmét nem teljesítette Balla s ez volt a gyűlés egyik derűs epizódja. Mikor ugyanis „visszaadta mandátumát a nép kezébe" — egy közbeszólás hangzott el:

— Adja irásba!

Erre nem kapott feleletet a közbeszóló.”

 

Kommentár nélkül

 

Források

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/

Hűségeskü

https://atlo.team/magyar-menekultek-trianon-utan/

 

További programok »

Itthon

Glokális sarok – Szemléletváltás és önismeret

Egyre gyakrabban halljuk zöld szervezetektől és politikusoktól, hogy „szemléletet kellene váltani” és hogy „a fiatalokkal kell kezdeni”. Mit értünk ez alatt? Nekünk felnőtteknek nincs dolgunk? Mi már nem tanulhatunk és változtathatjuk meg életmódunkat? Fontosabb a társadalmi, mint a környezeti igazságosság? Csabaiként tudjuk-e ezeket a változásokat befolyásolni?
15:05
FEL