Helyi hír – Boldogok a sajtkészítők?
Régi terve volt a csabai kisgazdáknak, hogy tej- és sajtgyárat hozzanak létre a városban. Az üzem felállításának ügyével még a békéscsabai közgyűlés is foglalkozott. A kisgazdák bankja biztosította magának a telket és „az ügyhöz méltó buzgalommal látott a nagyszerű tervezet megvalósításához”.
Még szeptember 28-án jelent meg egy gazdasági cikk a Körösvidékben, mely a tejfeldolgozó telep hatásaival foglalkozott. Ebben azt állapították meg, hogy a gyár mellet létesülő tejcsarnok minden csabai polgár előnyére válna, hiszen „nem kellene hát házalni egy liter tejért, egy kevés tejfelért, tejsürüért, nem kellene járni a piacra, hogy egy kis túrót, vajat vehessünk, nem kellene méregdrágán venni a csemegekereskedésekben az idegenben készült sajtokat; mindezt megkapnánk minden nap friss állapotban, feltétlenül tisztán a sajtgyár tejcsarnokában”. A gazdák is jól járnának, hiszen akkor érdemes volna tehenészeteket létrehozni, „mert az egy tömegben való beszállítás és biztos értékesítés az év egész szakán át állandó jövedelmet biztositana”. Mindezeken kívül a sok tehén rengeteg elsőrangú trágyát termelne, melyet beszántva a földekbe, javulna annak minősége. A legutóbbi hír ezzel kapcsolatban az volt, amiről a Körösvidék 1921. december 20-i számában is olvashattak őseink, hogy Beliczey Géza, a Békésmegyei Gazdasági Egyesület elnöke meghívta Békéscsabára Hans Gmeindert, a „rottenbergi (Bajország, Kempton in Allgau) sajt- és vajgyárak tulajdonosát egy szakember kíséretében”. A külföldi vendégek több környékbeli gazdánál jártak, ahol a teheneket, az istállókat és a tejet vizsgálták meg. A tejpróbák során kiderült, hogy „a békéscsabai tej kitűnő minőségű és megfelel sajt, valamint vaj gyártására”. A vendégek csodálkoztak azon, hogy „Bajországban, ahol prima hegyilegelőn és hegyiszénán élnek a tehenek, mindössze 0'2 százalékkal jobb a tej a csabainál”. A fentiek miatt delegáció teljesen meg volt elégedve a látottakkal és a további együttműködés érdekében több tejmintát is magukkal vittek. Ígéretet tettek arra is, hogy „a lehető legrövidebb időn belül a gyár felállításának és üzembehelyezésének részletesen kidolgozott tervével térnek vissza városunkba”. A Körösvidék véleménye szerint a békéscsabai sajt- és vajgyár felépítése 6-8 millió koronába kerülne, melybe beletartozna a modern berendezés és a „kiváló szakemberek alkalmazása” is.
Helyi hír – Csodálatos látványosság nyílt Csabán
Mindenki az ünnepekre készült Békéscsabán 100 évvel ezelőtt is, így tett az Apponyi utcán (ma József Attila utca – a szerk.) található „leányközépiskola”, ahol karácsonyi vásár nyílt. A rendezvény a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet – a szerk.) helyi csoportja és az Evangélikus Lányegyesület „közös munkáját, lelkesedését és buzgalmát hirdeti”.
Bár 1921-ben kisebb lett a vásár, mint korábban, de a szervezők lelkesedése, az iparosok és kereskedők ügyessége „s egy buzgó leánygárda fáradhatatlansága mégis olyan pazarrá tették azt, hogy szépségében, egyes részleteiben a mult évi vásárt felülmúlja”. Fábry Margit és Gajdácsné Borbély Gizella voltak a főszervezők, az ő munkájukat dicséri a terem „kápráztató” berendezése. Ők voltak azok is, akik elrendezték Martincsek Károly és Kocziha Mihály bútorait, Szabó Sándor s fonott munkáit, Gattermayer Károly „kiváló minőségű és kiállítású droguista cikkeit”, Mertz és Lukács elektromos játékait és a Körösvidék gyönyörű papíráruit. A teremben láthatóak voltak a MOVE tagság által készített „tüneményes” kézimunkák, a Katolikus Leányegyesület „roppant finom babái, gyönyörű kis kosárkái, apró párnái, karácsonyfadíszei”, rengeteg karácsonyfadísz, melynek legszebb darabjait Vidovszky Lászlóné készítette. A teremben a gyerekek legnagyobb örömére egy gazdagon feldíszített karácsonyfát is felállítottak két mézeskalács házikó társaságában. Az ide ellátogatók úgy érezhettték magukat, mintha egy tündérországba kerültek volna. Az Evangélikus Lányegyesület tagjai is kitettek magukért, ők a saját kézimunkájukat állították ki gyönyörűen elrendezve. A beszámoló külön kiemelte Könyves Gitta paraszt- és gyermekszobáját, Huszár Etel babaszobáját, Racskó Jolán ötletes, gyönyörű játéktárgyait, Andó Dóra székelyszobáját, Podsztrelen Jolán fabútorait, Hosszu Mária játékait, Macskásy Ilona rongybabáit és Szószki Mariska tulipános ládáit. A termet dr. Dzurik Józsefné gyönyörű szőnyegei és dr. Dzurik József olajfestményei díszítették. A vásár egészen december 23-ig látogatható volt és 18-án egy teadélutánt is szerveztek, „amely igen látogatottnak ígérkezik”.
Helyi hír – Újabb panaszos levél…
Nem telhetett el úgy egy hónap a Körösvidék 100 évvel ezelőtti kiadásaiban, hogy ne jelenjen meg egy olyan olvasói levél, amely valamilyen Békéscsabán megtörtént esetre panaszkodna. 1921. december 14-én egy újabb „Panaszos levél” látott napvilágot az újság hasábjain, melyet Kovács Sz. Márton írt a helyi lakásrekvirálásokkal kapcsolatban.
A problémát az a sajnálatos helyzet okozta, hogy az első világháborút és a trianoni békét követően az elszakított területekről sokan érkeztek Csabára, akiknek a lakhatása nehezen volt megoldható. Országos rendelet alapján felmérték a békéscsabai lakásokat és ahol azt állapították meg, hogy kevesen laknak nagy területen – oda beköltöztettek egy menekültet (aki esetleg addig egy vagonban lakott a csabai vasútállomáson). Ebben a konkrét esetben arról volt szó, hogy a Kistabán utca 8 szám alatt élő Kovács családot felszólították arra, hogy egyik szobájukat ürítsék ki, annak érdekében, hogy oda beköltözhessen egy „vaggonlakó”. A levél szerint azonban a család egy kétszobás házban lakik. Itt él még egy „kis szoba, kis konyha és kamrából álló lakásban” a 84 éves beteg édesapa az ápolónőjével együtt. A rendelet értelmében neki kellene elhagynia eddigi lakóhelyét, ahol már 20 éve él. Ha végrehajtják a hivatal akaratát, akkor az apának, a fiának és annak feleségének a továbbiakban egy lakásban kellene laknia. Kiderült az is, hogy a lakásügyi hatóság vezetője, Dr. Pethes fogalmazó megjelent a szóban forgó ingatlanban „és megparancsolta, hogy atyám költözzék ki a lakásból, azután feleségemnek is ugyanazt mondotta”. A család mindössze három napot kapott a költözésre, amit az érintettek elfogadhatatlannak tartottak. Kijelentették azt is, hogy „a lakásügyek vezetője kezébe diktatúrát nem adtak s a lakásügyek vezetője is a fennálló rendeletek alapján járhat el”. Kovács Sz. Márton a levél végén arra kéri a szerkesztőséget, hogy írását hozzák nyilvánosságra és „ugyanott pár sorral megnyugtatni engem, vajjon tényleg ki kell az atyámnak saját lakásából ilyen körülmények között költöznie?”. Nem kellett sokat várni a hivatal válaszára. Már másnap, december 15-én Dr. Pethes „rendőr s.-fogalmazó, a lakáshivatal vezetője” válaszolt a levélre. Ebben megírta, hogy az olvasói levél „igen alkalmas a közönség megtévesztésére és a hangulatkeltésre”. Véleménye szerint a határozatban pontosan meg volt jelölve a jogorvoslati eljárás is, mely a család rendelkezésére állt. A hivatal felmérése szerint a Kistabán utca 8. szám alatt lakó család egy 6 szobából és 3 konyhából álló házban él és a „kiutalás lehetetlen helyzetben sínylődő vaggonlakó javára szól”. Véleményük szerint a család „nyilvánvalóan nélkülözhet annyit, amennyiben egy földönfutóvá tett vaggonlakó meghuzódhatik”. És még mindig nem volt vége. December 17-én újabb levelet jelentetett meg a „Tekintetes Szerkesztőség”, melyben egy névtelen csabai panaszát közölték. A levélírónak, elmondása szerint „három szoba, konyha és cselédszobából álló lakásom van, amelyben harmadmagammal és nyolc cselédemmel lakom, kik közül három állandóan bent tartózkodó belső cseléd”. Ő önként átengedett egy szobát a Nemzeti Hadsereg egyik tisztje számára, de ennek ellenére a hatóság arra szólította fel, hogy az egyik cselédszobát üríttesse ki. Nem tehet mást, minthogy „nyilvánossághoz fordulok védelemért, mert az ilyen igaztalan zaklatást az adózó polgárokkal szemben a lakásrendelet és a humanitás sem engedi meg”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=283&layout=s
Kép forrása
https://csabaihazak.blog.hu/2012/03/27/polgari_leanyiskola
