Anno 1920 - Békéscsaba és a világ 1920. november közepén

Magyarok mindenhol - Amerika

Egy érdekes kérdést járt körbe a Körösvidék 1920. november 10-én megjelent lapszáma: „a magyar faj üzleti érzékének hiánya és idegenkedése a kereskedelmi és ipari pályáktól” gondolatot tartalmazó cikkében. Az újságíró véleménye szerint a gazdagabb és műveltebb családokból származó diákok igen ritkán lesznek kereskedők vagy iparosok, méghozzá azért, mert „az a begyökeresedett felfogás az uralkodó, hogy csak azt a gyermeket adják kereskedő- vagy iparos tanulónak, aki az iskolában nem boldogul, vagy azért, mert nem tanul, vagy mert rakoncátlanságát nem tudja megtörni az iskolai fegyelem.”.

Az írás két Amerikában élő magyar ember példájával cáfolja a fenti állítást. Az egyik történet szerint az 1919-ben meghalt Andrew Carnegie „amerikai acélkirály”, (Akit a mult-kor.hu történelmi portál a világ valaha élt egyik leggazdagabb emberének tart – a szerk.) „legbizalmasabb embere, valósággal jobb keze egy Sváb nevü magyar ember volt, aki német hangzású neve dacára színtiszta magyar családból származott és Esztergomban látott először napvilágot”. Sváb a saját erejéből és tehetségéből emelkedett vezető pozícióba, ez azért is fontos – állítja a lap, mert az USA-ban „sem összeköttetés, sem előítéletek nem viszik előre az embereket és különösen nem üzleti téren”. A másik példa lehet, hogy ismerősebb lesz, hiszen Galamb József nevét többen is ismerik. Ő annak a Ford gyárnak a vezető embere, mely „évenkint 75000 gépkocsit készítenek, tehát a nap minden órájában, az éjjeli órákat nem véve ki, 10 vadonat uj gépkocsi gördül ki a gyárak műhelyeiből”. Galamb makói származású, „ahol családja ma is él és testvére dr. Galamb Sándor keresett ügyvéd.” és céljai között szerepel, hogy Budapesten „fióktelepet állit fel, amely főleg mezőgazdasági gépek gyártásával fog foglalkozni Galamb József vezetése alatt”. A magyarországi tervek beváltak, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a „Galamb és Társa Részvénytársaság” 1927 és 1929 között városunkban autókereskedést és hozzá tartozó szerelőműhelyt alapított az Andrássy út 41. szám alatt. A Körösvidékben megjelent hirdetésük szerint olyan Ford személyautókat árultak 5600 pengőért, melyek 100 km/órával tudtak közlekedni és csak 8 litert fogyasztottak. A modern autó felszerelése a következő volt: „4 kerékfék, tökéletes rugózás, uj rendszerű hűtés, gravitációs olajozás, bolygós rendszerű sebességváltó, száraz' lamellás kapcsoló, drótküllős bőven méretezett kerekek”. Ugyanitt Ford teherautókat is lehetett vásárolni, melyek a következő paraméterekkel rendelkeztek: „1,5, 2, 2,5 tonna teherbírással, 4 kerékfékkel, sebességváltóval (3 sebesség előre, 1 hátra), Lincoln hűtővel, Lincoln hütésrendszerrel, Cantilever rugózással, 4 méter rakfelületű karosszériával”.

Magyarok mindenhol - Erdély

1920. november 11-én drámai hangú cikket közölt a Körösvidék Gyarmati B. János erdélyi menekült tollából. Az író az erdélyi magyar munkások memorandumára reagált, melyet a szerzők elküldtek minden Budapesten állomásozó antanmisszióhoz és a nyugat-európai munkássághoz is.

A dokumentum ismertetése előtt Gyarmati saját gondolatait osztotta meg a tragikus erdélyi helyzetről. Véleménye szerint Erdélynek vissza kell kerülnie az anyaországhoz, mert ha nem, akkor „legyen minden utcasarkon akasztófa, fesse a hegyekről menekülő patakok vizét veresebbre a még el nem folyt magyar vér, rombolják földig vad, kulturátlan brigantik a templom oltárát, sírhalmot emeljenek minden kapu mögé, éhes dögmadaraknak dobják oda zsákmányként utolsó, ép csontukat, tépjék ki a hóhérmunkában kifáradt csatlósok”. A szörnyű jövőkép vázolása után a cikk írója hangsúlyozta, hogy sem ő, sem az erdélyi munkások nem dőltek be Marxnak, Kun Bélának, a III. Internacionálénak. Ha olvasni kell, ők inkább Deák Ferenc és Széchenyi István műveit forgatják „és nem vesznek leckét […] nagystílű nemzetközi stréberektől.”. Ilyen felvezetés után következett maga a memorandum előszava, melyben az erdélyi munkásság képviselői ismertették helyzetüket: „Az oláh kormány a közel másfélesztendős uralmát a történelemben eddig páratlanul álló gazságokra használta fel.”, és arra kérték a címzetteket, hogy „halgassa meg az erdélyi kérdésben ne csak a magánérdekeket hajhászó oláh politikusokat, hanem az elszakitásra ítélt Erdély sanyargatott népének jajszavát is”. A munkások javaslatot is tettek: „Szívesen hozzájárulunk ahoz is, hogy Erdély hovátartozandóság a tekintetében egy minden terrortól mentes népszavazás döntsön.". A cikk Gyarmati soraival zárult: „Van-e ezek után valaki, aki még kételkedni tud a mi szent ügyünk diadalában s a magyar húsvét újra felvirradásában?”

Források

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/

Amerika

https://mult-kor.hu/20121018_a_tortenelem_leggazdagabb_emberei?pIdx=7

https://mult-kor.hu/20121018_a_tortenelem_leggazdagabb_emberei?pIdx=7