„Ha jó az idő, hetente kijövök és néha egész izgalmas dolgokat is találok – mondja Tábor Lajos magyartanár egy könyvárus és egyéb nyalánkságok placcán. – Ilyen volt az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei, melynek darabjai egy-egy százasba kerültek. De például a múltkor szintén száz forintért vásároltam egy vadonatúj Ulickaját kötetet.”
– Akkor az bagó volt – mondom. – Az ingyen volt; szerintem ki sem nyitották – feleli.
„Már öt éve kijárok” – meséli Bárány Zoltán Attila a következő standnál, ahol minden van: a repülőtől a kutyagumiig.
Hozzáteszi, tulajdonképpen a bolhapiac egy értékmentés, mert amit ő elad, azt más hasznosítani tudja. Ráadásul az üzlet nem a virtuális térben, hanem emberek között zajlik. A kihozott limlomok minden társadalmi rétegnek felkeltik az érdeklődésüket: jönnek szegények, gazdagok, fiatalok, öregek, vékonyak, vastagok, fehérek, feketék stb.
Megjegyzem, milyen klassz válogatott csapattal áll fel – akik sajnos nem akarnak igazolványképet magukról.
„Nálam csapódnak az ilyen hamisítatlan csabai kalózarcok. Aki esetleg filmhez szeretne eredeti fejeket, az jöjjön ide hozzám!”
Azt követően a másik sorban szembejön egy plüsskutyával a karjai közt, a címképünkön szereplő Ani (azt mondja, mindenki így hívja, és megtiltotta, hogy tegezzem)
– Mióta vagy kint?
– Hattól, de valaki már hajnalban kint kukorékol.
(Majd elmondom neki, honnan jöttem; és hogy készítenék róla egy fotót.)
– Zsííír! Azt mondod, benne leszek a villanyújságban! Maszkban nem ismernek meg?
– Maximum a kutyádról.
– Mert ha egy kis sikerült valaki lennék, azt mondanám, „Na jó, nem téma, villogtassunk!” De… Látod, 70 éves fejjel 10 órákat vagyok kint.
Galéria
– Legalább hasznosan telik az idő.
– Ó, nekem otthon is nagyon sok a dolgom. Mindenkire haragszom, aki azt mondja, hogy „Nem tudok aludni”. Ha ezt meghallom, abban a pillanatban egy ujjal felborítom a tévét. És azt mondom, hogy „Dolgozz, kisanyám!’.
***
A békéscsabai zsibvásár bő nyolc éve üzemel: péntek-szombat-vasárnap. Az első nap este hatig, majd kettőig, illetve egyig tartó nyitva tartással. Jónéhányan azonban felrúgják a vásártér szabályait: egyre több, nagyobb termék kerül ki a flaszterre: például a százforintos apró gyerekjátékok között számos, nagyobb értékű Transformers is fellelhető – persze nem bolhabarát-, hanem elefántellenség-áron.
Ettől függetlenül az árak hajlékonyak és sokak számára épp az alkudozás teszi igazán izgalmassá a vásárlást…
Egy ősidők óta kijáró boltos elmondása szerint csak akkor maradhat talpon, ha ő is vevő a vevő alkudozásaira. Azonban a reális kétharmadár alá ő sem megy le, mert akkor inkább a következő alkalommal hozza ki a cuccot. Ezzel szemben találkozhatunk olyan termékmendzserrel is, aki folyton szidja a vevőket, és mégis jól kaszál.
(„A térképeken megrajzolták,
Ez itten kérem, Magyarország!”
A Rolls Frakció Magyarország című dala –
a nyolcvanas évek elejéről;
a Bikini előtt itt énekelt D. Nagy Lajos)
