Az idei évben ünnepli a könyvtár a magyar történelem egyik legdicsőbb, legvirágzóbb korszakának, a reformkor kezdetének 200. évfordulóját. A bicentenárium alkalmából kétalkalmas előadás-sorozattal, Tábor Lajos segítségével idézték fel a reformkor politikai és kultúrtörténeti arculatát.
A korábbi alkalommal a tanár úr a reformkor vibráló atmoszférájáról mesélt, ezúttal pedig a korszak építészetéről, festészetéről, szobrászatáról és nyilván az irodalmi pezsgésről.
Előadásában bemutatta Petőfi negatív oldalát is, melyről kevésbé olvashatunk a tankönyvekben – többek között viharos volt a kapcsolata Vörösmartyval és Tompával is. Ezzel szemben Arannyal jó barátságot ápolt.
Tábor Lajos – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Elmondta, a forradalom idején számos tehetség bukkant fel, de Petőfin, Vörösmartyn, Kölcseyn kívül sokuk a reformkor után teljesedett ki. Noha akkoriban már Jókai is javában írt, de a nagyregényei az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után jelentek meg – ez igaz Madáchra, Kemény Zsigmondra is.
Kitért arra, hogy mit jelentett akkor a liberalizmus és mit jelent ma. Elmondása szerint anno a közösséget, a hazát, míg ma a közösség az egyénnel szemben egyre inkább a háttérbe szorul.
Elmondta, Pollack Mihály volt a kor legnagyobb építésze; többek között a nevéhez köthető a Deák Ferenc téri evangélikus templom. Hozzáfűzte, erre a korszakra két dolog jellemző: a templomok és a színházak építése. Magyarországon Kolozsváron jött létre az első kőszínház. Pesten pedig a német kőszínház hamarabb indult, mint a magyar – ugyanis a főváros polgársága főleg németekből állt.
A német színház vezetőiről megjegyezte, voltak olyan elegánsak, hogy a színteret heti két alkalommal átengedték a magyaroknak. Többször a jogászok is besegítettek a színházaknak: játszottak vagy fordítottak, mivel akkor még kevés eredeti mű született. A közben magyar vándortársulatok járták az országot.
Galéria
Érdekességként elmesélte, akkoriban nem a tanárokat nevezték a nemzet napszámosainak, hanem Vas Gereben A nemzet napszámosai című regénye alapján a színészeket. Ma már ez áthajlott a pedagógus társadalomra.
És természetesen a reformkor napszámosait, azaz a csepűrágóit is megcsípte a tehetségbogár. Egyebek mellett megemlítette Laborfalvi Róza, Széppataki Róza, Lendvay Márton, Tóth József – aki szentesi születésű – Egressy Béni nevét is. Az utóbbi nemcsak színész volt, hanem a Szózat zeneszerzője is. Nem mellesleg Egressy egy évvel korábban komponálta hazánk második Himnuszát, mint Erkel az elsőt.
