– Korábban nem jöhetett be senki a raktárba, noha nagyon nem örülök neki, de ki kell használni, mert ki tudja, mikor lesz ehhez hasonló lehetőség – mondta őszintén, persze mosolyogva Nagy Dániel, a múzeum egyik régésze, aki körbekalauzolta a megjelent érdeklődőket.
Elöljáróban megjegyezte, sokan úgy képzeli el a régészek életét, mint az Indiana Jones-mozikban, hogy például óriási, beszegezett faládákban tárolják az ereklyéket, miközben ők papírdobozokat használnak.
– Az 1800-as évek közepén Haán Lajos evangélikus lelkész országos trendeknek megfelelően elkezdte gyűjteni a régészeti korú tárgyak, ámbár az első ásatások a festőművész Antal testvéréhez kötődnek, aki a Kastély-szőlőkben szarmata sírt tárt fel. Akkor még nem létezett a csabai múzeum, így bármit, amit a két Haán testvér talált, az vagy Gyulára vagy a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
Közben Haán Lajos figyelte a városi építkezéseket, és 1861-ben, a paplak felépítése közben előkerültek kelta és késő középkori edények. Anno minden egyes városban a gimnáziumokban jöttek létre régiségtárak, éremtárak. 1891-ben meghalt Haán Lajos, akkor ő is a helyi gimnáziumra hagyta az összes régészeti korú tárgyát. Majd 1899-ben Haán veje, Zsilinszly Mihály megalakult a Békéscsaba Múzeum Egyesület, amely már a gimnázium konkurenciája lett. A nagy áttörés 1912-ben történt: megépül a csabai múzeum épülete, onnantól kezdve a régészeti tárgyakat nem kellett elvinni Gyulára.
– A húszas-harmincas években Banner Benedek, aki figyelemmel kísérte, hogy a Postapalotánál egy honfoglalási sír került elő, Vandháton bronzkori, Fényesen szkíták, kelták hagyatékai. Banner János és Banner Benedek 1932-ben rendezte meg első régészeti kiállítást a városban. Csallány Dezső 1944-ben honfoglalókat talál a mezőgazdasági szakiskolánál – tette hozzá.
Valami csoda folytán, a második világháborúban semmiféle találat nem érte a múzeum épületét – ellentétben Gyulával. 1952-ben egy rendelet által országosan el kellett kezdeni visszamenőleg mindent leltározni. 1955-ben felveszik a múzeum első állandó régészét, Kovalovszki Júliát, aki azonban annyira tehetséges volt, hogy három múlva elcsábította a nemzeti múzeum. 1966-ig nem volt állandó régész munkatárs. Közben 1962-ben jön létre a megyei múzeumrendszer – előtte ötven évig városi fenntartású volta a csabai múzeum, mint ahogy most is.
1966-ban Juhász Irént vették fel, majd a hetvenes évek hozott egy kis áttörést (többek között 1971-ben megszületett Gyucha Attila), felvették a Goldmann házaspárt, Szabó János Józsefet. Az 1980-as években és a 90-es évek első felében a csabai múzeumban négy régész dolgozott – Nikolin Edit, Medgyesi Pál, Szatmári Imre és G. Szénászky Júlia. Később Edit lés Júlia helyére Gyucha Attila érkezik.
– Közben a leletek csak gyűlnek-gyűlnek, először 1985-ben a Hunyadi téren kapnak egy külső bázist, majd 1999-ben a jaminai Fábri utcán egy raktárt. A jelenlegi munkatársak Bácsmegi Gábor, Kapcsos Norbert, Fülöp Máté és jómagam – fogalmazott Nagy Dániel.
A nagyberuházásoknál például autóutaknál, vagy ha új „Teszkó” épül, a régészek mennek, feltárnak és a jaminai bázisra viszik a leleteket. Majd a mosást követően a cserepek a restaurátorhoz kerülnek, akik összerakják a kicsi edényt. Több külföldi kolléga is dolgozik: amerikai, kanadai egyetemisták, kutatók érkeznek, és amit találnak, azokat nem viszik haza, hanem mind idekerülnek.
– 1900-ban 49 darab, 1912-ben 1573, 1955-ben 2000, 1998-ban 176 ezer 51 és jelenleg 255 ezer 508 darab lelet van a raktárban. De ennél lényegesen több van a külső raktárban, és hamarosan egy újabb régészraktárral bővül a múzeum. Az apróbb tárgyak dobozokban, a nagyobbak szépen a polcokon, az extrák: az arany, ezüst a mackóban vannak – tette hozzá.
