A kvartet fúvós szekciója érkezését követően szomorúan konstatálta, hogy a Meseház kihelyezett büféje, a szemben lévő Kotró (már egy éve) lehúzta a redőnyt. Nem mellesleg épp a San Francisco-i származású Lewis Jordan volt az egyik külföldi zenész, aki mobiljával világsztárt csinált a kricsmóból. De javallom, lépjünk vissza a Meseházba.
(Maradtak a csőnél: Grencsó István és Lewis Jordan – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A mindig rózsás kedvű Veres Meseház Kriszta most rózsaszín ruhában (még a cipője is rúzsás volt) fogadta a szokásosnál nehezebb jazzfalatkákra éhező és betérő ínyenceket. Elmesélte, a Csabára hazajáró Grencsó István először 2003-ban találkozott a San Francisco-i származású Lewis Jordannel (akinek amúgy éppenséggel magyar felesége van).
A két muzsikus pillanatok alatt lelki és jazz-szövetséget kötött egymással. Teltek-múltak az évek, és az élmények vad, dögös koncepciókká forrtak össze, amelyet két közös albumon dokumentáltak. Most már lehunyt szemmel, mi több egy óceánnyi távolságból is érzik egymás impulzusait.
Az altszaxofonos Jordan, és a számtalan fúvós hangszerrel jó barátságot ápoló Grencsó szárnyaló kacifántos dallamai alatt Benkő Róbert bőgős lépegetett. És a laikusnak kaotikusnak tűnő free jazz ’n roll Miklós Szilveszter spékelte meg hihetetlen ritmuskombinációival. Olykor két kompozíció közt pedig Lewis poéta szavalta prófétikus gondolatait. Hiszen egy költő általában vátesz.
Szerencsére a szinkópahabzsolók hétről hétre egyre többen érkeznek, hiszen nyár van, a hely legkedvesebb évszaka, amikor még a legyek is kiülnek a gangra énekelni.
(Nyitva a Kotró, de mégis zárva – Forrás: Grencsó István)