Ha valakinek a „Bartók Béla” és a „jazz” szavak hallatán eddig a menekülési reflex jutott eszébe, azt gyorsan megnyugodhat: ezen az estén garantáltan átértékelődött minden sztereotípia! A formációk célja ugyanis éppen az, hogy megmutassák, a zseniális magyar zeneszerző dallamai modern köntösben nemhogy nem nehezek, de egyenesen magukkal ragadóak és élettel telik.
A koncert előtt magával a formáció motorjával, a mindig életvidám Sárik Péter jazz-zongoraművésszel és zeneszerzővel beszélgettünk, aki rögtön egy kis önkritikával és hatalmas mosollyal indított, amikor a közönség elvárásairól kérdeztük.
– Igazából nem tudom, hogy tudja a közönség, hogy mire számít, hiszen kettő félelmetes szó is ott van a pakliban: a Bartók és a jazz. Ez az a kettő, amitől sokszor még az általános zenerajongók is futva menekülnek, mert lehet, hogy rossz élményük volt, esetleg énekórán, mondjuk, amikor a Kékszakállút tanították nekik túl korán, vagy kifogtak egy olyan jazzkoncertet, ami nagyon elvont – kezdte nevetve Sárik Péter.
Péter azonban gyorsan hozzátette, hogy a szerdai koncert célja éppen ennek az ellenkezője. – Mi többek között azért csináltuk ezt a műsort, hogy kicsit bebizonyítsuk, hogy nem feltétlenül, hogy lehet erre akár táncolni is, mert már történt meg Bartók-koncertünkön” – mesélte jókedvűen, kiemelve a nagyszerű Békés megyei vonósok közreműködését, amivel a produkció még szebb és teljesebb hangzást kap.
A Stég színpad ráadásul nem egy szokványos koncertterem: a háttérben úszkáló kacsák, a fel-felbukkanó kisvonat és a természet közelsége egészen festői, ugyanakkor humoros helyzeteket is szül. Péter elárulta, hogy a környezet rendkívül meghatározó a zenészek számára, imádnak a természetben játszani, de a főpróba tartogatott meglepetéseket.
– Volt egy vicces része a próbán, amikor a legszebb és leghalkabb részeknél megszólalt a békakórus, úgyhogy én szerintem fel is készítem a közönséget, hogy minden ilyesmire számíthassunk! De én mindig szeretem, amikor a természet így egy kicsit belejátszik a mi dolgunkba. Fontos, hogy az emberek a dolgokat komolyan vegyék és jól csinálják, de amikor valamiből kiveszik a humort meg a jókedvet, az nem jó. Úgyhogy a békák ma elintézték a próbán, hogy egy jót nevessünk – mosolygott a virtuóz billentyűs.
A komolyzenei háttérrel rendelkező zenészeknek persze ez a fúzió igazi szakmai mélyvíz. Uhrin Viktor, a Békés Megyei Szimfonikusok Kamarazenekarának koncertmestere is megerősítette, hogy bár a feladat hatalmas, a hangulat és a felkészülés zseniális volt.
– Alapvetően Bartókot sem egyszerű játszani. És ugye, mivel mi inkább a klasszikus zenén szocializálódtunk, ezért a jazzt sem olyan egyszerű játszani. Szóval nekünk ez egy komoly kihívás ez a mai koncert. De azt hiszem, hogy elég hosszú próbafolyamaton vagyunk túl és nagyon jól felkészültünk. Úgyhogy én nagyon bízom benne, hogy a közönség ezt nagyon élvezni fogja” – nyilatkozta Uhrin Viktor.
Sárik Péter megadta az alaphangot a mosolygós beszélgetéshez, Uhrin Viktor pedig feltette az i-re a pontot: a precizitás és a fegyelem mögött ott rejlik a tiszta örömzenélés, amit meg is élt a közönség szerde koraeste. A nézőknek csak annyi teendője volt, hogy helyet foglaljon a Stégen, élvezze a lágy esti szellőt, a fel-felbukkanó kacsákat, a békák ritmusát és a zseniális, modern Bartók-feldolgozásokat.
Galéria
