A megnyitóról ITT számoltunk be; ezúttal Bánkúti András fotóriporter, a kiállítás kurátorának a tárlatvezetését a szegyásokkal és az arra sétálókkal követtük végig.
Egy kis kitérő… 1988-ban, a Szabadság Moziban (ma Phaedra Rendezvényközpont) két hetente csütörtökönként rotációban működött a Woody Allen/Jiři Menzel filmklub. A vetítés előtt Máthé Ferenc, Békéscsaba címzetes filmesztétája (ezért biztos kikapnék tőle – S. T.) hihetetlen látványosan skiccelte le a mozit. Előadása olykor érdekesebb volt, mint maga az alkotás.
(András és a gyerekek – Fotók: behir.hu/Such Tamás)
Nos, hasonló érzésem volt a pénteki tárlatvezetésén is. Olykor egy kópiáról akár képes volt hosszú-hosszú perceket is mesélni, de muszáj volt haladni, mert a középiskolásoknak a következő órájuk már testnevelés volt.
– A Magyar Sajtófotó Kiállításokat „gondozó” stáb 1982-ben alakult meg a Műszaki Egyetem R-klubjában – mondta. – Önök nagyrésze akkor még egy nagyon szép álom volt – mosolygott a diákok felé.
Hozzáfűzte, a nyolcvanas években nagyon sok kép nem jelenhetett meg a sajtóban, főleg a szociófotók, a politikusokról készült lopott pillanatok. Többek között ha egy ilyen határokat feszegető fotót mutattak Bajnok Zsoltnak, az akkori Magyar Hírlap főszerkesztőjének, akkor mindig elmosolyogta magát, és azt mondta, „Ezek nagyon jók, küldd be a Sajtófotóba!”. (A „Sajtófotó” a maga nemében is egy szamizdat volt – S. T.)
Már az első fotósorozatnál hosszasan beszélt Móricz-Sajbán Simon munkájáról. A fotós egy, a Covid-19-ben le- és felépült fiatalember, kórházi 53 napját dokumentálta. Az utolsó felvételen mint már egészséges ember ünnepel a barátaival.
A közéleti hírképek után egy természetfotó-csokorhoz értünk. – Hálás téma – jegyezte meg. Megtudtuk, amikor az alkotó, Milan Radisics karanténban volt, kifigyelte a háza kertjébe be-belátogató rókát. A képeken úgy tűnik, mintha már családtag lenne a rókakoma. Noha a tenyerükből nem evett, de tökéletesen riportalany volt. András az egyik képhez – amely a sajtófotó címképe is egyben – hozzáfűzte: „Csodálatosan van megvilágítva, még Brad Pitt-et sem tudják szebben”.
Derencsényi István toronyugrós képkollekciójához érve aláhúzta, fontos, hogy a fotográfus együtt éljen, mozogjon az alanyával, és főleg, hogy a modell ne úgy nézzen bele a kamerába, mint egy sztár.
Azt követően a képaláírások fontosságáról és pontosságáról beszélt. – Ha történetesen Imre Gyuri beszélget egy hölggyel – mutatott ki beszédében Imre Györgyre, a fotósok tanarára, aki épp történetesen egy hölggyel beszélgetett –, és titkon lefotózzuk, akkor ki kell kérni a riportalanyok engedélyét is a publikáláshoz. Ilyen esetben a képaláírásokkal is vigyázni kell. Ha például odaírjuk, hogy „Tavasz van”. Majd hazamegy a nő és az ura kérdőre vonja: „Igen, tavasz van?!!”. Akkor kellemetlen a kétértelmű szöveg.
Továbbá csupa „unalmas” dolgokról beszélt: közéletről, sportról, természetről, művészetről, boldogságról stb., azaz magáról az életről.
Galéria
***
A megnyitó után és a tárlatvezetés előtt Bánkúti Andrást kérdeztem.
– Ma már nyilván a fiatal fotósok nem egy dugig tömött, Forte dobozzal a hónuk alatt rúgják be a szerkesztőségek ajtaját, ha egyáltalán berúgják… Pontosabban azt láttom, hogy az utóbbi években a gyerekek sem az újságíró, sem fotós szakmában nem látnak egzisztenciát. Ez miképp fest a fővárosban?
– Szerencsére még mindig sokan szeretnének fotóriporterek lenni. Először is elküldik e-mailen, kis mértben a képeiket, amiket majd behoznak pendrive-on. Viszont van egy kikötésem: csak úgy vállalom a képek értékelését, ha az alkotó a rossz kritikát is elfogadja.
– Előfordult, hogy valaki "fölvágta az ereit"?
– Nem… de olyan előfordult, hogy az egyik fiatalembernek nagyon lehúztam a képeit. Később annyira jó fotográfus lett, hogy még Friderikusz Sándor is meghívta az egyik műsorába. Elmesélte a történetünket, majd Friderikusz azt kérdezte: „Mit mondott András a fotóidra?” „Hogy sz***k.” Ekkor a műsorvezető teljesen ledöbbent, majd visszakérdezett: „És tényleg azok voltak?” „Igen!”
– Ki az ember?
– Stiller Ákos. Korábban a HVG-nél dolgozott, ma már szabadúszó, mindenféle világlapnak dolgozik – többek között a New York Times-nak is.
(A 40. Magyar Sajtófotó Kiálltás megtekinthető november 7-ig Békéscsaba főterén. Nyitva: 0-24 óráig.)
