Mégpedig Kiszely András. A békéscsabai szlovák önkormányzat elnöke ezúttal – ha úgy tetszik – a hangverseny MC-je (Master of Ceremonies) szerepét töltötte be. Színes összekötői közel olyan hosszú időtartalmúak voltak, mint egy-egy zenei tétel.
– Alföldi Csabi hívó szava a Tranoscius-énekeskönyv volt – mesélte –, amely már 300 éve a békéscsabai szlovákság himnuszkönyve. A Tranoscius nemcsak a templomban, hanem a mindennapi élet során is nagyon népszerű volt. Ezúttal az elhangzott művekhez rendelt Tranoscius-énekekkel fogunk megismerkedni.
A rövid időutazás során a hallgatóság visszatekintést kapott a város elmúlt 300 évére. Az első művet Csabi Johann Pachelbeltől adta elő. A darab fő inspirációja a Tranoscius 445-ös számú éneke (Erős vár a mi Istenünk) volt, amely egyben a világ evangélikusainak a himnusza is.
Galéria
– Csabának is ez a himnusza – folytatta Kiszely András –, hiszen az itteniek minden egyes ünnepet, történést ezzel az énekkel kezdtek. Ez így történt 1718-ban is, amikor az első telepes családok megérkezvén, leszálltak a kocsiról, megcsókolták a földet és csak annyit mondtak: „Itt vagyunk itthon, itt telepszünk le” és elénekelték az Erős vár a mi Istenünket.
Azt követően az adventtől kezdve az összes jeles ünnepről szó esett, az odaillő zenei opussal. Többek között megtudtuk, 1745-ben az első karácsonyt az első kőből épült templomban, azaz az evangélikus kistemplomban ünnepelték.
(Hamarosan mi is a Mennyből az angyalt fogjuk énekelni.)
