– Csaba díszpolgárai közül többen nem is itt éltek. Kossuth például miért kapta meg?
– A halálát követően volt egy kortendencia, hogy Kossuth emlékét ápolni kell, mindenütt díszpolgárrá kell avatni. Nálunk pluszban ráerősített, hogy evangélikus, mi több, szlovák származású volt.
– Schéner Mihály például még az életében megkapta. Honnan jött az ötlet, hogy Áchim Liker kapjon? Van még egy üres hely a márványtáblán?
– Ha tele lenne, akkor is nekifutnánk. Áchim L. András személye nagyon összetett dolog, még így 110 évvel a halála után is. Általában a történelmi személyek nagyságát nem az adott korban értékelik.
– Megelőzte a korát.
– Abszolút! A múlt század elején az urambátyám-korszak még javában uralkodott. Ezzel szemben ő felkarolta a szegény népréteget és síkra szállt a szlovákság kollektív politikai kulturális jogaiért is. Ráfoghatnánk, hogy baloldali gondolkodású ember volt, miközben nagyon fontosnak tartotta a paraszti és az evangélikus tradíciók ápolását is. Az 1990-es választásoknál bármelyik frakcióba beülhetett volna: egyszerre volt kisgazda, szociál- és kereszténydemokrata szemléletű.
– Tehát helye van a márványtáblán.
– Csabán nagyon sok hős élt az elmúlt 300 évben, de egy sem volt, aki ilyen népszerű volt a helyiek körében. Leginkább a középparaszti rétegtől lefele bírta a lakosság döntő többségének támogatását. Amikor meghalt, a nép teremtett köré személyi kultuszt. Akkoriban a régi paraszti otthonokban még nem voltak képek, csak a módosabb családoknál. A halálát követően azonban az övét minden egyes háztartásban kitették. A búcsúztatásánál tízezren jelnetek meg a Nagytemplomban.
– Mennyire volt szükségszerű, hogy meggyilkolják?
– A halála előtt már nemcsak verbálisan, hanem a sajtóban is perben állt a Zsilinszky családdal. Majd egy vasárnap reggel Zsilinszky Endre két fia berontott Áchim házába, aki épp készült a délelőtti nagy szlovák istentiszteletre. Egyedül volt otthon, mivel a családja épp Pesten volt. Áchim nagy dulakodás közben hazaakarta küldeni őket…
– Egyértelműen meg akarták ölni?
– Nagyon erősen kimeríti az előre kitervelt emberölés szándékát: berontanak vasárnap reggel a házába, van náluk bikacsök, bot, pisztoly. Majd hátba lőtték…
– Összegyúrta volna őket?
– Valószínűleg. Hiszen magas, nagy testi erővel rendelkező ember volt. Nem az a paraszt, aki valakivel összetrombitáltatta a népet a földekre, majd nézte, ahogy dolgoznak, hanem beállt a napszámosok közé.
– Emberből volt faragva.
– Az utóbbi évtizedekben számosan, pártállástól függetlenül próbálkoztak azzal, hogy kapja meg a díszpolgári címet, de valahogy mindig leszavazták. Ezúttal mint a csabai szlovák önkormányzat, nemcsak beterjesztjük novemberben a javaslatot, hanem megpróbálunk pár száz csabai aláírást is mellé tenni.
Hiszen azt gondolom, Áchim az egyik legnagyobb szülöttje a városnak. A magam részéről nem helyezem senki mögé/elé. Az lenne a legszebb, ha a városnak ugyanúgy díszpolgára lenne Áchim L. András, mint korabeli ellenfele Szeberényi Lajos Zsigmond. Mert épp ez a két ember az, akiknek az élete szeretett városunkról, Csabáról, és a csabaiak szolgálatáról szólt.