Ahogyan fogalmazott: 1977 augusztusában született, illetve keletkezett. Már a legelején érdemes leszögezni, Szilveszternek igazán kifinomult humora van, ami az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazásokban is megjelenik. Szóval, elmúlt már 44 éves, ’95-ben végzett a nyomdaipari suliban, s azóta is nyomdászként dolgozik. Munkahelyéről, a Körös Print Pack Kft-ről pozitívan nyilatkozik, szereti a munkáját. Elsősorban vonatokat örökít meg, de, mint mondja, az utóbbi években igyekszik nyitott szemmel járni-kelni az utcákon azért, hogy meglássa az arra érdemes dolgokat, főként a régebbi évjáratú járgányokat. Nem feltétlenül egyfajta eleve elrendelt küldetéstudattal teszi mindezt, bár kétségkívül hordoz a jó értelemben vett fanatizmusra utaló jegyeket. Az első vonatfotó, vagyis a legelső trainspotting 2008 áprilisában zajlott, méghozzá rácsodálkozó indíttatásból.
– Azt a típusú mozdonyt addig nem láttam, így hát sebtiben megörökítettem, a mai készülékekhez képest egy kaputelefonként említhető masinával – emlékezett vissza, kiemelve, hogy Ciculi, azaz polgári nevén Polgár Julianna, immár Máté-Polgár Julianna már erre az első felfedezőútra is elkísérte. A pontosabb megfogalmazás érdekében érdemes tisztázni, hogy ez egy nagy közös romantikus séta volt, melynek részeként a derék cimbora gyorsan lekapott egy ASEA mozdonyt, ami mint ismertette, egy Romániában gyártott, svéd licence alapján készült bivalyerős gép. Ez a momentum igazán jól illusztrálja, hogy mennyire jó hatással van az emberre és az ember hobbijára is a támogató, szeretetteljes hozzáállás. Juliannából feleség lett – ezúton is szívből gratulálunk, a kezdeti fotós szárnypróbálgatások pedig oda értek, hogy nemrégiben nyílt meg Szilveszter harmadik kiállítása, természetesen a Vasutas Művelődési Házban.
Sokszor vele tartott és aztán egyre gyakrabban mondta, hogy ebből, meg ebből a típusból már ennyi, meg ennyi van már…
– Ezt így ebben a formában nem feltétlenül lehet elfogadni, mert minden évszakban, napszakban, más szögből másként mutat még ugyanaz a típus is – teszi hozzá Szilveszter, aláhúzva: ezen a közös nyomtávon eltelt már 13 év, de Julianna nem csupán támogatta, hanem a női aspektus révén sokat tanult tőle. Képezte magát, autodidakta módon lépdelt előre. Vonatos-mozdonyos bakancslista nincs, viszont előszeretettel vesznek részt például nosztalgia utakon. Ahova lehet, vonattal mennek, és bár öt éve van - megbízható - autójuk, azt is csak arra használják, hogy vasúti témájú célpontokat közelítsenek meg. Ezért is különösen nagy ajándék egy ilyen társ, mert ebben is kiváló partner. Jöhet autó, jöhet busz és akár régi épület is! Ez utóbbi elsősorban a békési megyeszékhelyen; ez is egy igazi lokálpatrióta vonás.
Nem vágyódik el, illetve a szakadatlan megvalósuló utazások után, előtt és közben mindig ide tér haza. Az életet nem tudná máshol elképzelni. – Ha pisztolyt szegeznének a fejemhez azzal, hogy haladéktalanul el kellene költöznöm, akkor talán csak Szeged jöhetne szóba – mondta viccesen, részletezve: nagyon szeret csavarogni, nagyon szeret felfedezni, de csak ide, csak Békéscsabára tud hazajönni. A múlt egy darabkáját szeretné rögzíteni, de új dolgok is jöhetnek: kimennek a régi szériák, jönnek az újak, ez a világ rendje. Buszos példát lehet hozni, az új MAN-ok nagyon jól néznek ki – mondja. A vonatos vonzalom a nemi sztereotípiákon túl családi, genetikus eredetű: anyai nagypapája ugyanis mozdonyfűtő volt, egy szép 424-es gőzösön, egy tehervonaton szolgált. A nagypapa a 120-as vonalon teljesített szolgálatot, azaz a Békéscsaba Budapest, illetve a Budapest Békéscsaba viszonylaton dolgozott.
Felek Ferenc lehet az a szaki, aki esetleg majd meg tudja mondani, hogy pontosan melyik 424-es lehetett az, amin a nagypapa szolgált – említette meg, nyomatékosítva, hogy ő volt az, aki a mánia elharapódzása idején egy fantasztikus kollekciót bocsátott a rendelkezésére. Ez az élmény is elősegítette azt a felismerést, hogy milyen fontos a kötöttpályás közlekedés dokumentálása.
– Rettenetesen sajnálom, hogy tőle nagyon kevés információ maradt fenn, akkoriban ugyanis, amikor még lett volna lehetőségem kérdezni tőle, nem vonzottak ennyire a vonatok – avatott be a múlt emlékeibe. Anyai nagybátyja is vasúti vonalon tevékenykedett, mozdonylakatosként kereste a kenyerét. Neki köszönhetően utazott gyermekkorában rengeteget és ebből az időszakból a Bbmot motorkocsi volt, ami legelőször lenyűgözte. Ezen típusból a Csörgő/M41/418 az, ami a mai napig lenyűgözi. Itt és most elmehetne a beszélgetés ebbe az irányba is, de maradva a közérthetőség és közérdekűség keskeny vonalán, ki kell emelni a motivációs tényezők között a gerzsoltrain.hu oldal egyik szerkesztőjét, Tóth Gergelyt is, aki arra bíztatta cikkünk főhősét, hogy vágjon bele a Vasutas Művházban immár látható tárlat összeállításába. Ide kell most megérkeznünk ahhoz, hogy kerek ívet rajzoljunk fel Máté Szilveszter pályájáról.
Közel 70 kép az, ami mesél, ami megmutatja ezt a zsigeri szenvedélyt, azzal a céllal, hogy felébressze a bennünk élő, a világra rácsodálkozó gyermeket, aki igenis szereti a vonatokat, szereti a csühögő-zakatoló hatalmas monstrumokat és ezt a meghatározó érzelmet nem is rejti véka alá. Menjünk el, nézzük meg, éljük át újra és újra gyermeki élményeinket! Szeressük a vonatokat, mert a világnak ez a szelete igazán szeretetre méltó! Mert, akit a mozdony füstje egyszer megcsapott…
Galéria
