Mittag Mónika, az MCC békéscsabai képviselet-vezetője köszöntőjében elmondta, az MCC 25 éve alakult Magyarországon, Békéscsabán azonban csak tavaly szeptemberben indultak el a képzések. „Mint egy bomba, úgy robbantunk – fűzte hozzá –, ugyanis itt kezdetben szinte senki nem ismert bennünket, míg ma már az emberek nagy részének talán van némi fogalma arról, hogy mivel foglalkozunk.”
Megemlítette, hogy a Fiatal Tehetség Programban megduplázódott a létszám, míg a Középiskolás Program tavaly 20 fős létszámmal indult és ma már 96-an vannak. Majd a Partnerség a tehetséggondozásban, az iskolák és az MCC a közös célok mentén címmel tartott előadást.
Ezt követően dr. Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója a Tanulás a XXI. században (a tehetség mindig fontos) témakörben értekezett a megye számos pontjáról érkező pedagógusoknak. Végül az Élménypedagógia – avagy kalandok és álmok az iskola falain belül… címmel zajlott Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetőjének a játékos interaktív előadása.
***
A program előtt dr. Setényi Jánossal beszélgettem.
– A társadalom mindig a tenyerén hordta a tehetségeket?
– Vannak korok, amelyben a tehetség nem volt kiemelkedő érték.
– Általában kit emeltek ki?
– Aki a helyi közösség értékrendjébe beilleszkedett, és fegyelmezetten ugyanazt az életet éli, mint a többiek. A tehetség egy deviancia, egy másság. Érdekes, hogy a fiúk-lányok tehetségprofilja mennyire különbözik.
– Mi a különbség a két nem között?
– A lányok kötelességtudóak és nagyon erős bennük a megfelelési hajtóerő. Emberekhez, tanárokhoz, személyiségekhez kötődnek. Ha egy tantárgy nem érdekli őket annyira, akkor is jól akarnak teljesíteni. A fiúk abban az értelemben sokkal keményebbek. Hogyha szintén nem érdekli őket a tárgy, akkor csak minimum szinten foglalkoznak vele. Majd az érzelmi és tudati energiáikat olyan területekre helyezik át, amelyek izgatják őket.
Eltérő tehetségekről beszélünk. A nagy statisztikai értelemben a lányokat az emberek érdeklik, a fiúkat a dolgok. A dolgokat a logikával, az emberi kapcsolatokat a kommunikációval lehet megérteni. Ezek teljesen eltérő tehetségbuborékok. Manapság egyre több tehetségbuborékot „fedeznek” fel a kutatók. Mindegyiket összeköti néhány alapvető elem: kiemelkedő teljesítmény, magas motivációs szint és kreativitás.
– A teljesítmény értehető...
– A motivációs szint az, amikor boldog, ha a számára egy testhezálló dologgal foglalkozhat, ami másnak teher, neki nem. A kreativitás pedig, hogy egy idő után önálló dolgokat is be tud vinni a gyakorlatba. Ezek persze csak tudományos szavak, nehezen megfogalmazhatóak. „Szikrákról” beszélhetünk, ami valakinek egy területen van. Egy angol mondás szerint: „Egy százalék a szikra, a 99 százalék az izzadság”. Tehát a tehetéséget ki kell művelni.
– Visszakanyarodva a beszélgetésünk elejéhez: ha a múlt századokban egy csoportban feltűnt egy tehetség, az gondolom rém megterhelő lehetett a többiek számára.
– Még a múlt században is nehezen viselték a paraszti közösségek ezeket az embereket. A '30-'40-es évekig a jegyző és a pap rábeszélte a szülőket, hogy az ilyen gyereket vigyék el a faluból és adják kollégiumba, mert tanulnia kell. Mivel láthatóan a faluban nincs dolga és csak szenvedne. Ezt a „programot” hívták tehetségmentésnek.
A tehetséges ember sérülékenyebb, kiszolgáltatottabbak. A modern társadalmakban a városok befogadják őket, ahol plurálisan élnek, sok életmód engedélyezett. Egy modern társadalom sikerességét lényegében az dönti el, hogy miképp gazdálkodnak a tehetségeikkel.
Galéria
