Garay Éva, vagy ahogyan mindenki szólítja, Évi a Semmelweis Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját. Ezt követően trénerként, szervezetfejlesztőként dolgozott civil, nonprofit és profitorientált szervezeteben. Évekig felsőoktatásban, majd felnőttképzésben tevékenykedett és európai uniós pályázatokban vett részt fejlesztőként, szakértőként és megvalósítóként. Civil munkájában pályázatíróként és tanácsadóként dolgozott. Elkötelezett a csoportok, a közösségek fejlesztésében. Kárpát-medence-szerte kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
Hogy néz ki egy-egy pihenőnapja? Ki tud kapcsolni?
– Ritka a szabadnap. Az az igazság, hogy a szabadnapjaimban is helyet foglal a munkám. De ha mégis pihenőre megyek, akkor teljesen elvonulok a világ elől, utazom. Az utazás kikapcsol, feltölt.
Mire a legbüszkébb az életében?
– A szüleimre vagyok a legbüszkébb. Bármilyen nehéz sorsot kaptak, példátlan számomra, ahogyan felálltak. Nagyon erősek és pozitívak.
Ha nyerne a lottón, mire költené az adott összeget?
– Nagy részét elszórnám azoknak, akiknek szüksége van rá. Azt a kis részt, ami megmaradna, utazásra költeném. Elmennék más országokba, és ott élnék néhány hónapot, hogy megismerjem az adott földrész kultúráját, világszemléletét és szokásait.
Milyen kihívások elé állítja a munkája?
– Például a Covid-19 okozta lelkiállapotok helyrehozása nagy feladatokat ad számomra. Úgy érzem, ez a két és fél év mély nyomokat hagyott az emberekben és igyekszem segíteni.
Ha tehetné, mit változtatna meg a világban?
– Nem érzem úgy, hogy jogom van bárkinek bármit javasolni, de ha mégis lehet jóindulatú javaslatom, akkor mindenkit az önellátó életmódra ösztönöznék. Arra például, hogy a régit megjavíthatjuk, illetve egy kis gondolkodással olcsóbban és egészségesebben is élhetnénk.
Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Azzal, ha valaki nem fogadja el mások gondolkodásmódját és véleményét. Bosszant, ha valaki csak a magáét hajtogatja és meg sem hallja a másikat.
Van kedvenc olvasmánya?
– Most éppen WM. Paul Young, A viskó című könyve az, amely magával ragad. Ez egy tragikus történetet feldolgozó könyv, ugyanakkor nagyon szép is. Arról szól, hogyan állnak fel emberek egy iszonyatosan nehéz élethelyzetből.
Mi a legnagyobb kihívás az életében?
– Hogy jól éljek. Illetve ne menjek el a lehetőségek mellett.
Mit üzenne azoknak, akik túl nagy hangsúlyt fektetnek a negatív véleményekre?
– Talán azt, hogy vegyenek erőt magukon és próbálják meg megérteni a másik oldalt. Nem kell a másik oldallal egyetérteni, de azzal, ha megvizsgálják a nézőpontokat, talán kicsit tisztábban láthatják a világot, a mindent. És türelmesebbek is lehetünk ezáltal.
