Elöljárójában azt kell mondanunk, hogy a csabaiak körében népszerű és látogatott volt ez a gyógyhely. De nem a csabai nagygazdák részéről – pedig nyelvi nehézségek sem akadtak volna –, hanem a polgári réteg, a kereskedők, hivatali alkalmazottak, gyárosok, iparosok, vendéglősök igyekeztek mindenféle gyomor- és ízületi bántalmaikat kikúrálni. Budapestről, a Nyugati pályaudvarról indult vonat is, amely több átszállással, az osztrák és cseh fővárosokon keresztülhaladva egyfajta „fürdővonatként” szolgált (Karlsbad, Marienbad, Franzensbad megállókkal).
A birodalmon belül és világviszonylatban is kiemelkedő látogatottsággal rendelkezett, és a csabaiak számára ugyan közelebb is elérhetők voltak fürdőhelyek, de a karlsbadi kiemelkedőnek számított. El lehetett vele dicsekedni, hogy egy világfürdőben múlatta az időt a csabai ember (és itt szó szerint világviszonylatban kell gondolkoznunk). Másrészt gyönyörű, nagyon exkluzív környezetbe érkezett a kedves vendég, tele jobbnál jobb szállodákkal. Harmadrészt nem csak a polgárság tehetősebb, de közepes jövedelmű tagjai is meg tudták fizetni Karlsbad szolgáltatásait.
Negyedrészt nagyon élénk társasági élet folyt a településen – köszönhetően a nagy vendégforgalomnak –, ennek következtében számos pletykával lehetett szolgálni hazaérve, és sok cikk is született a helyi lapok hasábjain az ottani élményekből. Ezekből az élményekből részesültek csabai iparosok, kereskedők, magánzók, hoteltulajdonosok. Sokszor csak a feleségek mentek üdülni, de egy kerületi szolgabíró, vagy Lepage Lajos könyvkereskedő neve is felbukkant a listákban.
Ezen kívül „Karlsbad” egy jól eladható márkanév, termék volt. A csabai lapokban hirdetett a karlsbadi gyógyszerész, de a helyi, palackozott gyógyvizet is meg lehetett itt venni. Az ott divatos ruházati és lakberendezési termékek szintúgy elérhetők voltak nálunk (például karlsbadi cipők, karlsbadi divat abrosz), ahogyan kiemelt turisztikai célpontként is hirdették.
Szalay Ágnes
