Az ünnepi programot Leszkó Malgorzatának, a lengyel nemzetiségi önkormányzat elnökének a köszöntőjét követően Leszkó Pál visszatekintést adott a lengyel nép mögött álló zivataros évszázadából.
A Magyar–Lengyel Baráti Kulturális Egyesület elnöke elmondta, Lengyelországot 1795-ben osztották fel a nagyhatalmak egymás közt. Azt követően Európa majdnem minden jelentős csatamezőin harcoltak – abban a reményben, hogy támogatást érhetnek el a függetlenségük újra kihívásához. Egyebek mellett a magyarok szabadságharcában, Bem apó tábornok zászlaja alatt több ezren is részt vettek.
– Az 1. világháború reményt adott – folytatta –, mivel a nagyhatalmak egymással is harcba szálltak. Egyebek mellett Józef Piłsudski vezetésével már a háború előtt a hadsereg egyrésze a lövészklubokban szerveződött. Majd 1916-ban létrehozták a Lengyel Nemzeti Bizottságot, készülve az új Lengyelországra. Németország 1918. november 11-én kapitulált, és ezzel hivatalosan is véget ért az I. világháború. Az 1918-as függetlenségét ekkor még nem garantálta egyetlen nemzetközi megállapodás sem.
1918 decemberében a nyugati határon, Potsdamnál a németekkel, a keletin pedig az ukránokkal harcoltak, közben a bolsevikokat kellett megállítani és visszakergetni. 1922-ben alakult ki a független Lengyelország, a két háború közti határa 5529 kilométer, amit már nemzetközi egyezmények rögzítették.
Érdekességként megemlítette, hadseregük 1918 őszén 5 ezer viszonylag jól és 20 ezer rosszul felszerelt katonából állt. A létszám 1919 tavaszán már 120 ezeres, 1920 nyarára pedig egymillióra fejlődött – nagyrészük önkéntes volt. 1920-ban Magyarország is másfélmillió lőszerrel segítette a varsói csatában a szovjetek visszaverését.
Galéria
Himnuszuk 1797-ben íródott, két évvel az ország felosztása után:
„Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem haltunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.”
– A lengyel függetlenség napját szabadon csak 1989. november 11-e óta ünneplik országszerte számos településen, a központi ünnepségek Krakkóban Jozef Kirjuzkij tábornok sírjánál zajlanak – fűzte hozzá Leszkó Pál.
A visszaemlékezést követően Vozár M. Krisztián zongoraművész Chopin műveiből adott elő improvizációkat; végül az estet a békéscsabai Chopin kórus zárta.
