Nagyszüleink még precízen ügyeltek a népszokások betartására, igyekeztek mindent az előírások szerint végezni. Napjainkban a néphiedelmek fénye kissé megkopott, ám én úgy gondolom, érdemes visszanyúlni a régi szokásokhoz és beemelni a családunk körébe, esetleg barátainkkal is megismertetni azokat.
Szilveszterkor a szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak. Ezek közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak.
A szilveszteri és újévi tilalmak között szerepelt, hogy amit ezen a napon cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre, így tartózkodtak például a vitáktól, veszekedésektől.
A jó szokásokhoz tartozott a rétesnyújtás, ugyanis a hiedelmek szerint nemcsak a rétest lehet hosszúra nyújtani, hanem a boldogságot és az életet is. Minél több töltelék van a rétesben, annál boldogabbak leszünk az új esztendőben. Érdemes tehát betervezni az újévköszöntő menübe a rétest is, minél többfélét, annál jobb.
Sárkeresztesen újévkor rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek”. Topolyán farsangkor figyelték a rétest; úgy tartották, hogy ha jól nyúlik, akkor a család szerencsés lesz a következő évben.
Amit a rétesről tudni kell
A rétes a parasztkonyha ünnepi tésztája. A legjobb minőségű búzalisztből, zsírral, tojással, sóval, vízzel gyúrt, jól kidolgozott tésztából készül, amelyet asztalon, kézzel, hártya vékonyra kinyújtanak. Tölteléke főként kása, túró, mák, helyenként káposzta, tarlórépa, a Sopron környéki németeknél fehér bab. A hosszú rúdba felcsavart rétest a századforduló körül még általában kerek tepsiben sütötték. Csigavonalban összetekerve tették bele. Innen az újévi réteshez kapcsolt bőségvarázsló magyarázat: a szerencse is befelé csavarodjék, mint a rétes.
Általában kemencében sütötték. A tepsit vasháromlábra állították, alája parazsat húztak. Vagy fedő került rá, s arra is parázs, vagy fedetlenül sült, de akkor a rétest egyszer megfordították, hogy mindkét oldala megpiruljon. Máig sütnek így rétest zománcos lábosban, takaréktűzhelyen. Sopron–Moson vidékén lábas rétessütő cseréptepsit is használtak. A parasztrétest sütés előtt általában bőven locsolják tejfellel. A cél az, hogy puha, leveles és ne száraz, pergőn leveles legyen.
A rétessütés fő alkalmai szilveszter–újév, lakodalom, gyermekágyas ellátása ez az úgynevezett komarétes. Lakodalomba sokfelé a vendégek vitték. A századfordulón a Kisalföldön a rétes egy részét öntött táskaként fogyasztották el: a megsült, feldarabolt rétest tejlevesbe rakva tálalták. Az ünnepi étrendek tanúsága szerint a rétes elsősorban a dunántúli és alföldi parasztkonyhákon otthonos. A hártyavékony tésztából rétes módjára töltött, csiga alakban, később rudakban sütött tészta neve általában rétes, viszont e szó sokszor másféle tésztát is jelent. A rétesként készült, kinyújtott tésztát szokás más módon is megsütni.
