Széll János elmondta, a vándoroltatható kiállítás tablókon dolgozza fel azt, hogy a népi építészet kiemelkedően értékes építményei terén milyen sikeres állagmegóvásokat tudtak az utóbbi években végrehajtani.
A szakember kiemelte, a régebben tapasztalható egységes falukép azért alakulhatott ki, mert az adott térben élő emberek mindig a tájban lévő anyagokat használták. Az építészetet meghatározta, hogy hol laknak. A házakat díszítő elemek elsősorban az utca felől jelentek meg, de mivel a népesség hasonló módon gondolkodott, hasonló építmények jöttek létre, és nagyon szép, egységes utcafrontok, faluképek alakultak ki.
– Ma már nehezebb felfedezni ezt, mert rengeteg változás, átalakulás történt. A korabeli építészetben az emberek mindig gondoltak ara, hogy a hajlék az valóban védelmet nyújtson. A ház elsősorban akkor a pihenésre, a fizikai megújulásra szolgált, nem abban élték az életüket, de mindig igyekeztek úgy alakítani, hogy minél komfortosabb, kényelmesebb legyen – fejtette ki Széll János.
Az etnográfus hozzátette, az építészeti emlékek rohamosan tűnnek el, de nagyon sok olyan emberrel találkoznak, akik egy-egy megvásárolt parasztházat megpróbálnak megőrizni, teljesen eredeti formában felépíteni újra, vagy olyan rekonstrukciót végrehajtani, amely bizonyítja, hogy igenis ezek lakható, élhető terek voltak.
Farkasné Jeszenszky Anita aláhúzta, az egyesület mindig arra törekszik, hogy a népművészetnek hírét vigye országszerte és a határokon túlra is, ezért próbál minden kézműves szakágat, alkotóágat felölelni. Ennek pedig részét képezi az építészet is.
– Nem szabad elfeledni ezeket a gyönyörű helyeket, tájakat, rejtett kis falvakat, községeket és közösségeket, ahol ezeket még fellelhetjük, mert csak ezáltal tudjuk a múltunkat is megismerni, illetve tudjuk a jövőbe tovább vinni ezt az életérzést – fejezte ki a kiállítás mottóját Farkasné Jeszenszky Anita.
A Élhető Örökség – Népi építészeti program képekben című kiállítás január 25-ig látogatható az Alkotóház nyitvatartási idejében.
Galéria
