A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. március 7-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek izgalmas világába. Ma a mezőhegyesi, mezőgazdasági repülés jubileumáról szóló hírre, egy, a megye gyógyszerfogyasztását bemutató előadás összefoglalójára és a Békéscsabai Kötöttárugyár országos hírré váló felajánlásáról szóló tudósításra esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
A repülőgép-szolgáltatás jubileumi esztendeje Mezőhegyesen
A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban próbálták ki 15 évvel ezelőtt az országban elsőnek a repülőgépek mezőgazdasági hasznosítását. Azóta országszerte bevált a mezei „légiflotta”, s fejtrágyázásra, vegyszeres gyomirtásra és növényvédelemre egyaránt igénybe veszik.
Mezőhegyesen a jubileumi esztendőben egy nagy teljesítményű repülőgépet szerződtettek. Szerdán például egy műszakban ötszáz hold gabonára szórta ki a fejtrágyát a gép. Kora tavasztól késő őszig a legkülönbözőbb munkákra mintegy 30 ezer holdon veszik igénybe a repülőgép munkáját.
A hatalmas lucernatáblákon földi gépek szórják a fejtrágyát. Mezőhegyes határa túl nagy ahhoz, hogy egyetlen repülő ellátná a fejtrágyázást, növényvédelmet. Több gépet azonban a meglevő állományból Mezőhegyesre nem adhattak.
Mai kommentár: A mezőgazdasági repülés tulajdonképpen a második világháború után vált gyakorlattá, amikor átalakított katonai gépekkel, kiképzett pilóták dolgoztak. Az 1950-es évektől kezdtek gyártani speciális mezőgazdasági célú repülőgépeket. A hazai kísérletek után a Po–2 repülőgép munkáját több minisztérium szakembere is jónak minősítette, s a gyakorlati bevezetést szorgalmazta. Az 1954-es évben elszaporodott burgonyabogár elleni védekezésben öt darab Po–2 típusú gép dolgozott szovjet pilótákkal az ország különböző területein, így Mezőhegyesen is. Egy hónapig tartó munkájuk alatt 5200 hektár területet permeteztek és poroztak. A hazai szakemberek ekkor kezdtek ismerkedni az új technikával. Majd alkalmazni és kiépíteni a rendszert, melyet, mint látjuk 1969-ben már légiflottaként definiáltak.
Kétszáz tonna gyógyszert fogyasztott 1968-ban Békés megye lakossága
Elénk érdeklődéssel kísért előadást tartott a TIT-bemutatóteremben az egészségügyi szabadegyetemen dr. Dávid Ferenc, a gyógyszerészek megyei szakfelügyelője.
Ismertette a megyében tapasztalható gyógyszerfogyasztás méreteit és főleg annak túlzásait. Kiemelte azt a csúcsteljesítményt, amit az évi 200 tonna gyógyszerfogyasztás jelent és ami egy lakosra vetítve évi fél kiló különböző gyógyszert juttat. Megemlítette a „házipatikákban” gyűjtött gyógyszerek sorsát, pusztulását, az orvosi utasítás nélkül használt gyógyszerek káros hatásait. Hivatkozott arra, ahogy a feketekávé élvezete szenvedéllyé válik, úgy például a Caril-fogyasztás szenvedélye is megfigyelhető.
Előadása további részében példákkal igazolta, hogy a külföldi gyógyszerek kultusza indokolatlan, mert külföldön éppen a magyar gyógyszereket keresik. A nagy érdeklődéssel kísért előadás filmvetítéssel fejeződött be.
Mai kommentár: Dr. Dávid Ferenc vajon mit szólna a 2019-es magyarországi viszonyokhoz? A KSH legfrissebb adatai szerint hazánkban 28 százalékot visznek el a gyógyszerkiadások a magyar háztartásokban. Az uniós átlag ezzel szemben 19 százalék. A statisztikák szerint évente átlagosan 7,3 millió ember vált ki gyógyszert, közülük 3,3 millióan rendszeresen, ami azt jelenti, hogy Magyarországon minden harmadik ember rendszeres gyógyszerfogyasztó.
Egy néhány évvel ezelőtti mérés szerint a legnézettebb csatornák több mint hétezer órán keresztül sugároztak vény nélkül kapható készítményekről szóló hirdetéseket. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, ha az összes adásba küldött spotot egyhuzamban végignéznénk, akkor közel 300 napig ülhetnénk folyamatosan a tévékészülék előtt.
„Fekete, fehér-igen, nem?”
Száz-száz bébigarnitúrát adományoz az új bölcsődének a Békéscsabai Kötöttárugyár
Sokan kísérik figyelemmel a televízió képernyőjén a budapesti kerületek sakkjátékkal kombinált, kéthetenként ismétlődő vetélkedőjét.
Mint ismeretes, a végérvényesen győztes kerület kommunális beruházásként egy újonnan felépítendő, száz férőhelyes bölcsődét kap jutalmul. A rendkívül izgalmas verseny során már eddig is több vállalat tett társadalmi felajánlást a bölcsőde tervezési és kivitelezési munkálataihoz.
Feltehetően az első vidéki felajánlással a Békéscsabai Kötöttárugyár rukkolt ki. A gyár egyik dolgozójának ötlete nyomán a konfekcióüzem két brigádja - a Zója és a Petőfi - vállalta, hogy a felépülő bölcsőde száz kicsiny lakóját „felöltözteti” majd. A gyár ízléses bébiruházati cikkeiből kétféle modellt kiválasztva, társadalmi munkában 100-100 garnitúrát varrnak meg és juttatnak majd el az illetékeseknek. A vállalat vezetősége biztosítja ehhez a szükséges anyagokat és feltételeket.
Az erről szóló írásos felajánlást Vincze Jánosné és Sövényi Ottóné brigádvezetők aláírásával és a vállalatvezetőség megerősítő nyilatkozatával ellátva, valamint két minta-modellel felszerelve a minap juttatták el a Magyar Televízióhoz.
Példás felajánlás, nagyszerű kezdeményezés!
Mai kommentár: 1969-70 között rendezte meg a Magyar Televízió a Fekete-fehér, igen-nem című helytörténeti vetélkedőt a huszonkét budapesti kerület között. A korabeli nézettségi adatok szerint a Vitray Tamás által vezetett műsort százezrek nézték a tévében. Nemcsak a fővárost, de az egész országot megmozgatta a vetélkedő. Így történt ez a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozóival is, akik nagyszerű felajánlást tettek a győztes budapesti kerületnek.
A kezdeményezés egészen kiváló marketing ötlet volt, bízunk benne, hogy kitalálóit alaposan megjutalmazta a gyár!
Egyébként a győztes a XI. kerületi csapat lett, az óvoda pedig 1971-ben fel is épült. Reméljük a bölcsődések szerették a Békéscsabáról érkező bébigarnitúrákat!
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. február 7-ei Békés Megyei Népújság 3. oldalán jelent meg az Indulhat a színes tv kísérleti adása című hír illusztrációjaként. A felvétel képaláírást is kapott: Bernhardt Richard, dr. Tótfalusi Gyula főmérnök, az első magyar színes televízió főkonstruktőre. Falus László és Szabó Gergely mérnökök ellenőrző méréseket végeznek a színes tv adóberendezésen.
A rövid tájékoztatás így szólt: Az Elektromechanikai Vállalat által készített első magyar színes televízió adóberendezését beszerelték a Széchenyi-hegyi adóállomás épületébe. A vállalat mérnökei most a végső beméréseket végzik. A március 21-én meginduló színes kísérleti adás előkészítő műszaki munkáiban részt vesz az egész tervező kollektíva.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
