A nap sztorija – Slachta Margit, az első képviselőnő

A behir.hu időutazó rovatában ma bemutatjuk az első magyar országgyűlési képviselőnőt, aki első két parlamenti éve alatt elmondott 28 beszédével sokszor kavart vihart a férfiak között. Olyan nő volt, aki nyíltan fellépett az erősödő nemzetiszocializmus ellen és a keresztény értékrend terjesztésével próbálta ellensúlyozni a hitleri propagandát. Hiába volt a vészkorszak hőse a koalíciós évek – vagyis 1944-49 között – talán a legtöbbet gúnyolt politikusa lett, a klerikális reakció “vasorrú bábája”. Slachta Margitról hosszú évtizedeken át jószerével csak féligazságok és egész hazugságok hangzottak el. De ki volt valójában ez a különös nő? Ismerjük meg életútját!

 

 

Első nőként került a magyar parlamentbe (forrás: nlcafe.hu)

A család

 

Napra pontosan 134 esztendeje, 1884. szeptember 18-án, lengyel származású felvidéki nemesi családban, Kassán látta meg a napvilágot Slachta Margit. Érdekesség, hogy a családnév jelentése lengyelül nemes, mely az emigráció éveiben hasznosnak bizonyult számára.

Slachta Kálmán és Saárossy Borbála boldognak egyáltalán nem nevezhető házasságából hat leánygyermek született, másodikként Margit. A vallásos buzgalmat ellenző apa 1907-ben még a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója, ám ekkor a takarékpénztár válsága miatt családja anyagi helyzete megroppant, így feleségével és három kisebb gyermekével 1908-ban kivándorolt Amerikába. Margit azonban itthon maradt.

 

 

A keresztény feminizmus élharcosa

Tanítói, majd német-francia szakos tanári képesítésének megszerzése után az Orsolya-rend győri iskolájában, később a budapesti tanítónőképzőben tanított. 1908-ban belépett a Farkas Edit által akkor alapított első magyar női szerzetes kongregációba, a Szociális Missziótársulatba, és elvégzett egy berlini „munkásnőtitkári” tanfolyamot. 1915-ben szociális iskolát nyitott, ettől az évtől szerkesztette A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot, amely 1918-ban már Magyar Nő címmel, A keresztény feminizmus lapja alcímmel jelent meg. Ugyanabban az évben tagja lett a Keresztényszocialista Néppártnak, október végén saját mozgalmat alapított Keresztény Női Tábor néven, s benyújtotta a missziótársulattal kidolgozott, a női választójogra vonatkozó elképzeléseit.

 

 

 

Az Országház folyosóján 1920-ban (forrás: kepmas.hu)

A parlamentben

 

1920-ban a választást megnyerő Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) színeiben szerzett mandátumot. Magyarország első parlamenti képviselőnője két év alatt elmondott 28 beszédével sokszor kavart vihart a férfiak között.

Parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta. Többek között beszélt a gyermekhalandóságról, az anyavédelemről. Javasolta, hogy módosítsák a munkásnőkre vonatkozó törvényeket, alkalmazzanak női iparfelügyelőket, biztosítsák az anyaság védelmét, s adjanak az ipari munkásságnak évente kétheti szabadságot. Kérte a szoptatás rovására elterjedt dajkaság eltörlését, így szorítván rá a tehetősebb hölgyeket is gyermekük anyatejes táplálására. Sürgette az erkölcsrendészet revízióját és az iskolák reformját.

Tevékenysége nem volt ellentmondásoktól mentes, hiszen az árdrágítók ellen hozott bottörvény mellett érvelt, ezért rá is ragadt „a bottörvény anyja” bélyeg, melyet 1947 után nagy előszeretettel emlegettek politikai ellenfelei.

Mandátuma lejártakor, 1922-ben rendfőnöke, Farkas Edit megtiltotta, hogy induljon a választásokon, majd a társulatából is kizárta.

 

 

A saját út

A képviselőnő 1923 májusában saját rendet alapított Szociális Testvérek Társasága néven, melynek 1963-ig főnöknője maradt, következő évei az öltözetük alapján szürke nővéreknek nevezett közösség megszervezésével teltek.

Az 1930-as években a munkásnők megszervezésén fáradozott, 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1937-ben Katolikus Női Szociális Képző elnevezéssel szociálismunkás-oktató intézetet nyitott.

Nyíltan fellépett az erősödő nemzetiszocializmus ellen, világnézeti kurzusokkal, a keresztény értékrend terjesztésével próbálta ellensúlyozni a hitleri propagandát.

A második világháború idején kiállt a jogaitól megfosztott zsidóság mellett. Magyarország német megszállása után több ezer embert bújtatott a rend házaiban, köztük Heltai Jenőt, Márkus Emíliát, Radnóti Miklós feleségét, Gyarmati Fannit és Rusznyák Istvánt, az MTA későbbi elnökét.

 

 

 

A Szociális Testvérek Társaságának összejövetele (forrás: szocialistestverek.hu)

„Az egyetlen férfi a parlamentben”

Margit a háború után, 1945-ben pártonkívüli jelöltként ismét nemzetgyűlési képviselőnek választották, a 409 fős parlament megalakulásakor másodmagával alkotta az ellenzéket.

1947-ben a kékcédulás választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott be az Országgyűlésbe, ahol antikommunista nézeteivel hamarosan ellehetetlenült. Felszólalásait sértő közbekiabálások kísérték, 1947-ben hatvan napra ki is zárták az Országházból. Ugyanakkor bezsebelte a kor talán legnagyobb elismerését az ellenzéki képviselőktől, akik így méltatták: „az egyetlen férfi a parlamentben”.

Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Amikor a törvény elfogadása után a kormánypárti képviselők a Himnusz eléneklésével fejezték ki örömüket, ülve maradt, hivatkozva a Zsoltárok könyvére: „Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk”.

Tiltakozó gesztusa miatt mentelmi eljárás indult ellene, s a bizottság – mivel súlyosabb büntetésre nem volt módja – egy évre kizárta az Országgyűlésből.

 

 

Menekülés és emigráció

Slachta Margit 1949 elejétől már a domonkos nővérek zárdájában rejtőzött, de rendíthetetlenül hitt igazában és még kitartott. Beadta indulási kérelmét az 1949-es választásokon, de már csak a május 15-ei szavazásra mert elmenni.

Letartóztatástól tartva június 22-én éjszaka húgával egy szénásszekéren Ausztriába menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le, az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, a Szabad Európa Rádióban időnként Nemes Borbála néven hallatta szavát. Az idős, megfáradt asszony a politikától fokozatosan visszavonult, de próbált segíteni az 56-os menekülteknek.

Élete utolsó éveiben visszavonult a közélettől. 1974. január 6-án Buffalóban, a Szociális Testvérek Társasága egyik rendházában hunyt el.

A vészkorszak alatti zsidómentő tevékenysége miatt 1985-ben Izrael a Világ Igazainak sorába emelte, 1995-ben a Magyar Köztársaság Bátorságért érdemjelével tüntették ki. 2010-ben róla nevezték el a budai alsó rakpart Árpád híd és Margit híd közötti szakaszát.

 

 

 

Idős korára visszavonult a közélettől (forrás: hirextra.hu)

Konklúzió

 

Slachta Margit keresztény, feminista, szociálisan érzékeny és a közélet iránt fogékony nő volt. Az 1949-ben végképp hatalomra jutó uralkodó osztályt zavarta tiszta eszmerendszere és elképzelése az egyenjogúságról, a munkásnőkről. Arra kényszerítették, hogy elhagyja Magyarországot.

A Belügyminisztérium hírhedt III/III-as osztálya 1958-ban kiselejtezte a Slachta Margitról addig gyűjtött iratokat, ugyanis az Egyesült Államokban élő politikai ellenfél már nem volt veszélyes az „épülő szocializmusra”.

Nyugodj békében, Margit!

Megosztás:

Címke: , , , ,